Azt hiszem, eljott az ido, hogy az utjaink kettevaljanak. Akar ket Bak és ket Bika. Ezt igy felesleges tovabb csinalnunk, mert mindnyajunk egeszsege ramegy, en konkretan napok ota hanyingerrel kuzdom, enni alig tudok. Nem tudom, hogy lehetne ezt lezongorazni, de semmi jovot nem latok negyunknek és ugy erzem, 35 evesen tul fiatalok vagyunk igy elni.
Legszivesebben holnap hazakoltoznek Palikaval (meg Petivel, de attol felek, ot nem engedne el velem), utalok itt lenni és nem birom mar elviselni ezt a ket fensobbseges, morgos és undok valakit. (Peti ugyanis azt szajkozza, mint az apja, engem semmibe vesz, mindig az o partjat fogja, akkor is, ha elotte ot is halalra szekalta hulyesegek miatt. De az belefer. Ha en szolok ra, csak legyint.)
Hat tudjatok mit, elegem van.
De amugy ezt hivjak ugy, hogy kozos megegyezes és kibekithetetlen ellentetek. Nyugalmat akarok, lazasagot és boldogsagot. Ferfiakra jelenleg semmi szuksegem. Csak egyre, Palikara. (Meg Petire, de mint mondam, o annyira apas, hogy orulet és T. tuti nem enged el mindket gyerekkel...)