No most ott tartunk, hogy már ki sem tudom dugitani a fülem. Brühühühű. Eddig ha meghúztam, egy másodpercig kb elmúlt a zúgás, minden jó volt, de most már húzom erre-arra, ide-oda, semmi. Mint a beton, úgy be van dugulva. Meg fogok őrülni azt hiszem. Amúgy a búra-feeling mellett két nagy bajom van még: egyrészt hulla vagyok, olyan szinten vagyok gyenge és erőtlen, hogy délelőtt kb öt részletben főztem, állandóan le kellett ülnöm, mert remegett a lábam és a kezem is és úgy éreztem, menten lecsukódik a szemem (ledőlni persze nem tudtam, hát Palika ugye), másrészt meg hányingerem van és alig tudok enni. Szerintem tuti fogytam vagy két kilót az elmúlt napokban, mert némi levesen kivül semmit sem tudok enni, nem is kivánom és fáj is a rágás. Folyton az lebeg a szemem előtt, hogy agyhártya- vagy agyvelőgyulladásom lesz, mint szövődmény, azon agyalok, hogy magyarázzam el Petinek, hogy hivja a mentőket, ha rosszul lennék és ő épp itthon lenne... (T. ugye délelőtt elrepült Amerikába.) Utálok, utálok itt élni, egyre jobban vágyom haza, leszarom Orbánt, leszarok én mindenkit, undoritó, hogy távol vagyunk a nagyszülőktől és a full time ovitól is.

Jut eszembe ovi. Peti hétfőn megkapta élete első házi feladatát - és bakker elfelejtettük megcsinálni, most este jutott eszembe, hogy te jó ég, még az is van. (Csütörtökre kell visszavinni.) Nem tetszik nekem ez a rendszer, lehet, az otthoni se jó, de az, hogy egy 5 (esetleg 4) éves gyerek iskolába járjon és irni tanuljon szerintem nonszensz. Hát látom, hogy próbál szép mintákat irni... Kidugott nyelvvel. 5 évesen. Szerintem ilyenkor még nem mmmmm betűket kéne irni, hanem gyurmázni, nagy vonalakkal festeni, kézműveskedni - épp úgy, mint az otthoni ovikban. Emellett persze örülök, hogy egyre jobban tud angolul, hogy fejlődik, de nem, nem tehetek róla, nem tetszik, hogy ennyi idősen 9től fél 2ig ül egy asztalnál és betűket próbál irni, úgy, hogy közben fél órát sincs szabad levegőn és nincs ideje (!) enni. Sirok, komolyan.
Visszatérve a fülemhez egyébként, tegnap miután hazajöttünk a táncról, elmentem az ügyeletre, a kórházba, mert összefostam magam, hogy nem javulok egy fikarcnyit sem, sőt... (És akkor még nem is tudtam, hogy a ma még a tegnapnál is szarabb lesz... Félek a holnaptól, az van.) No szóval megjártam az ügyeletet. Negyed 8ra értem oda, negyed 11-re értem haza, közben 5 percig beszéltem egy orvossal (nem fül-orr-gégésszel ám, sima orvossal), aki azt mondta, hogy várjak, ez ilyen és bár még mindig nem látni a dobhártyám a sok gennytől, nagy valószinűség szerint perforálódott, ami nem baj, majd helyrejön egyszer csak... Bahhh. Isteni. Holnap 10-re megyek vissza a GP-hez amúgy, de már nem bizom benne, hogy bármi értelmeset mondana ezek után... (Viszont a héten már €160-t eltapsoltam orvosokra, holnap 10.15kor pedig már €220 lesz ez az összeg, jó, mi?). Ehelegem van. Kérem vissza a fülemet...