Palika új kunsztokkal gazdagodott, egyrészt bővült a szókincse*, másrészt Peti megtanitotta robotként menni (Peti merev lábbakkal lépeget és azt mondogatja, hogy "must clean up, must clean up" - ehhez képest Palika a jobb lábát kifeszitve biceg (a ballal normálisan lép, a jobb feszes, mint egy sportos fenék) és közben azt kiabálja, hogy "kli, kli, kli" - haláli) illetve harmadrészt meg megtanulta, hogy fúj a szél... (Kinyújtott karokkal jobbra-balra dől és susog közben, zabálnivaló.)

Amit magától mond már, nem utánunk: Nyya (ez én vagyok), Peti (irtó magas hangon), Mama, Papa, Baba, illa (ez a villa... jellemző... ül az asztalnál, nézi, ahogy vágom fel neki a kiwit, majd ha kész, mutat a fiókra, hogy "illa"), woof-woof, párszor már a banán is ment ("ba") meg a viz ("vii") és ezeken kivül utánunk mondja, hogy lila meg villany meg nap (ma)... Az állathangok közül megy az oroszlán (ááááá), a kutya (woof-woof) és a cica (sicc - őőőő). Nem sok egy majdnem 22 hónapostól, de Peti ennyi idősen pont itt tartott, hiába, ez már nyilvánvaló, hogy a korai beszédfejlődés nálunk inkább későbbi. (Ők mozgásban voltak erősebbek, mindkettő 7 hónaposan már állt és simán mentek 12-13 hónaposan. Szerintem nincs olyan gyerek, aki beszédben is, mozgásban is meg mindenben kiugróan jó egy éves kora körül.)