Én csak lesek, hogy mindenki már karácsonyi lázban ég, atyaisten, megint le vagyok maradva, még se menü, se ajándékok, de még csak terv sincs, ki mit kap, egyelőre gyűjtöm az ötleteket és ennyi.
Ma Peti nem volt suliban, mert nagyon ronda szárazon köhögött reggel, úgyhogy meghosszabbitottuk a hétvégéjét, de mivel láza nem volt, elmentünk a Lidl-be vásárolni és hát jajjjj, szivem szerint minden játékot elhoztam volna onnan, tök jók vannak, izgik, érdekesek, nem gagyik.
Most az online katalógust böngészem, miért menjünk vissza... Egy mágneses rajzolótáblát mondjuk elhoztam, azt mindenképp akartam Palikának (Petinek azt mondtam, megkért Santa, hogy vegyek egyet, Paja elől meg dugtuk, ne lássa meg és Peti benne is volt a játékban, fontoskodva súgta, hogy majd ő eltereli Palika figyelmét, mig kipakolok a szalagra, nehogy észrevegye az ajándékát) meg Pipi is kapott egy 160 darabos puzzle-t (csak €3 volt, na és az előbb már másodszor állt neki összerakni), de a többi játékot erőst szűrni kell, mert mondom, alig tudok választani...
Tegnap amúgy voltak Krisztiék - ő is babát vár, június elejére van kiirva, megőrülök, kell nekem egy harmadik gyerek (no nem, csak az érzés hiányzik, hogy baba van a házban, akar a halál újra terhes lenni meg tizszer kelni éjjel meg fájó cicikkel szoptatni, hát hülye vagyok én? (Khm bár mondjuk ha biztosra lehetne venni, hogy a harmadik gyerek ilyen kis Palika-jellegű lenne, akkor mondjuk jobban gondolkoznék, istenem, egy álom ez a gyerek, komolyan, mintha egy könyvből lépett volna ki: aktiv, élénk, értelmes, le nem áll, mindenhová felmászik, vásott, de közben bújós, nevetős, jó kedélyű és ha baja van, elég megölelni és újra ragyog, hjajjj, no vele* könnyű, maradjunk ennyiben)).

* Egyébiránt ahogy egyre több gyereket látok, ismerek meg, rá kell jönnöm, hogy Peti is elég könnyű természetű, vannak "gondok" vele (pl iszonyatosan érzékeny, egyre jobban, kis mimóza, folyton rágódik valamin és nem igazán rugalmas, szereti, ha az van, amit ő mond (ki nem?), sokszor olyan, mintha tojásokon lépkednél, mikor itthon van), de mondjuk nem mindig nehéz gyerek, szorgalmas, értelmes, humoros, óriási az igazságérzete és ha megérti az érveidet, abszolút szófogadó. (Nála amúgy ez a kulcs: ha nem magyarázol el neki mindent, ha nem látja a logikát a kérések, parancsok mögött, akkor kész, nem csinálja. Az a baj, hogy sokszor se erőm, se időm magyarázgatni, szeretném, ha BÁMM, tenné amit mondok, de a lelkem mélyén tudom, hogy tulajdonképp ez tök jó tulajdonság, hogy megkérdőjelez mindent, hogy nem engedelmeskedik vakon, hogy kételkedik... Eh... Nehéz ez az egész, erre miért nem figyelmeztet soha senki, hogy a szülőség ilyen nehézségekkel jár?! Hogy az egész egy oltári nagy puzzle (már hogy maradjunk a kirakós témánál), folyton változó darabkákkal, anélkül, hogy egyáltalán tudnánk, mit kell kirakni?)