Semmi nincs velünk, hömpölyögnek el a napok. Ma akkora, de akkora szél volt, hogy azt hittem lerepül a tető. Egyébként meglehetősen uncsi, hogy az egyik hajnalban arra ébredek, hogy izzadok, ezer fok van és reggel kiderül, hogy 17 fok van kinn és kabát sem kell, mert a szél is langyoskás, kikapcsolom a fűtést, majd a következő hajnalban arra riadok fel, hogy megfagyok, úgyhogy kimegyek bekapcsolni a fűtést, majd reggel elhűlve látom, hogy 3 fok van, dermedt minden. Oké, beállitom a hőfokszabályzót, hogy ekkor meg ekkor kapcsoljon be, majd a következő hajnalban megint arra ébredek, hogy megrohadok és reggel megint 18 fok van kinn. Szuper, fűtés kikapcs, ismert forgatókönyv, ablak nyitva, melegebb van, mint nyáron, az este balzsamos, majd hajnalban a szokásos probléma, megvesz az isten hidege, kinn köd és minuszok. És ez igy megy lassan másfél hete. Egyik nap 6 fok van, másik nap 18, egyik nap 6 fok van, másik nap 18. Csak a szél állandó. Meg a pára, ami miatt a 6 fok 2-nek se érződik, a 18 meg 25-nek. Eh...

Egyébként nem szabadulok ettől a terrorizmus-dologtól. Egyik hajnali pisijáratomon (miután ugye ki- vagy bekapcsoltam a fűtést) az jutott eszembe, hogy mi van, ha az egész emberiség tulajdonképp csak egy bazi nagy rákos test. Mert erről van szó, nem? Valami oknál fogva egy pár sejt összeáll és saját magára támad. A megtámadott sejtek kemoterápiával bombákkal próbálják kiirtani a mutáns sejteket, de közben persze egy csomó normális sejtet is megsemmisitenek. És ez igy megy, mig a test meg nem hal vagy a jó sejtek nem irtják ki a mutáns sejteket teljesen. (Amit persze soha nem lehet, hiszen bármikor kiújulhat a kór.) A fő probléma, hogy nincs ellenszer, nincs gyógyszer, az áttétek pedig már megvannak.

Tisztán emlékszem amúgy, mikor 12-13 évesen azt álmodtam, hogy valaki azt mondja nekem, hogy a "mi generációnk már nem természetes halállal fog meghalni". Pedig dehogy néztem én még akkor Hiradót, dehogy találkoztam ilyen gondolatokkal napközben...

Hmmm. Akkor tehát álljunk össze és várjuk a halált.