És akkor jöjjön, hogy jutottunk el karácsonyig, csütörtök estéig-péntek reggelig...
Hétfőn délelőtt Palikával Lidl-ben voltunk, de tekintve, hogy végigritta az egész bevásárlást (nem akart a kocsiban ülni, ficergett, fetrengett, vergődött), természetesen jó pár dolgot elfelejtettem, mert igyekeztem minél hamarabb hazatérni. (Emlékszem, Petinek is volt ilyen korszaka, Sydney-ben gyűlöltem vele vásárolni, mert mindig kikészitett... Mondjuk Palika annyival kedvesebb, hogy ő babaként egész jó volt, tűrte a vásárlást, mostanság kezdte ezt a kinlódást, Petivel viszont babaként sem lehetett vásárolni... Vele úgy 1,5-2 éves kora között tudtam vásárolgatni, aztán 2 évesen megbolondult megint, majd következett az aranykor 3-4,5 éves kora között, mikor egész jól elvolt, majd most már megint nem szeretek vele menni, mert most meg látványosan szenved, unatkozik... Szóval alig várom Paja 3-4,5 év közötti időszakát, mert abban bizom, követi Peti példáját... No de nem is erről akartam irni.) Mikor hazaértünk - és mig Peti ugye suliban volt még - becsomagoltam T. ajándékait, majd itt is volt az idő, rohanhattunk Pipiért. Délután reméltem, hogy jó sokat haladunk (mondjuk kitakaritok, sütök mézeskalácsot, whatever), de 4-kor egyszer csak hopp, elment az áram és bár 5 percre visszajött 5 körül, egészen 6ig nem volt. (Még jó, hogy advent volt, igy négy gyertya fényénél szinezgethettek a gyerekek haha.) Este még mindig a meglepiket igazgattam a gyerekeknek (már Peti osztálytársainak), begyúrtam egy nagy adag mézeskalit meg becsomagoltam Pipi tanitónőjének az ajándékát (egy bonbon volt, nem estünk túlzásba), szóval volt mit tenni ezen a napon is lefekvés előtt, ismét 1 körül kerültünk ágyba.
Kedden Peti csak 3/4 12ig volt suliban, úgyhogy mire végeztem az ebédfőzéssel, már indulhattunk is érte. Délután hálistennek jött Mónika, igy vissza tudtam szaladni a Lidlbe még pár dologért, ami kimaradt hétfőn Paja miatt. Utána beültem a Starbucks-ba egy latte-ra, mert azt beszéltük T-vel, hogy ott találkozunk, de végül nem lett a randiból semmi, mert inkább elment fodrászhoz. Este mézeskalácsot sütöttem és kókusztekercset csináltam, huh, végülis igy két nappal karácsony előtt éppen ideje volt.
Szerdán ismét aktiv napunk volt, T. szabin volt és nem esett, úgyhogy egyértelmű volt, hogy ki kell mennünk... A rathfarnham-i játszóra mentünk, ami nem túlzok egy darab nagy pocsolya volt. A csúszdák mind vizesek voltak, a hinták dettó, ami mélyedés volt a játszón, abban mindben állt a viz. Mivel egész hideg is volt, nem maradtunk sokáig, inkább némi téblábolás után fogtuk magunkat és beültünk scone-ozni a teázóba. Egy adag teát rendeltünk két scone-nal négyünknek, mi T-vel teáztunk, a gyerekek meg felfalták a sütiket, miközben Palika folyamatosan a leeséssel küzdött. (Én nem értem, más gyerek miért tud a seggén ülni öt percig, én mondjuk tiz másodpercenként kaptam el fél kézzel Paját, mert vagy le akart zuhanni a székről vagy a székkel együtt dőlt volna amerre lát, hihetetlen - és akkor azt még nem mondtam, hogy mindenáron kockacukrot akart rágcsálni, össze-vissza kente magát vajjal és lekvárral és közben persze folyamatosan eeeee-zett ezer decibellel... Katasztrófa, komolyan.) Dél körül értünk haza, ekkor gyorsan összedobtam valami ebédet, majd jött a csendespihenő: Pipi tévézett, Paja aludt, én meg elmentem átvenni T. utolsó ajándékát a blackrock-i Marks & Spencer-be. Leirhatatlanul rengetegen voltak a bevásárlóközpontban, minden négyzetcentin emberek toporogtak, a parkolóban vagy három kört tettem, mire meg tudtam állni valahol, úgyhogy bár megfordult a fejemben, hogy az utolsó ezt meg azt a Supervaluban veszem meg (kenyeret, tejet, ilyesmiket), végül hagytam az egészet a fenébe és fejvesztve menekültem inkább haza. (A fejvesztve kissé túlzás, 25 percen át próbáltam kijutni a parkolóból, pedig ez még egy mini bevásárlóközpont, tiz boltnál több nincsen benne, kisebb, mint az Europark, nem tudom, de nem is akarom elképzelni, mi lehetett akkor mondjuk Dundrumban, ami olyan Westend méretű...) Hazafelé amúgy befordultam a Tesco utcájába, hogy háhááá, velem nem csesztek ki, majd vásárolok ott, de ott meg még a parkolóba sem lehetett lemenni, az úton álltak sorba az autók, hogy lejuthassanak... Ühümmm, no ennyit a vásárlásról, húztam haza sirni. Kb fél órát töltöttem otthon, 4 körül, mikor már egész sötét volt, Petivel ismét felkerekedtem és bebuszoztunk a városba. Régóta igérgettem neki, hogy majd egyszer beviszem megnézni a fényeket, szomorú, hogy erre december 23-ig nem volt alkalmunk a drága időjárás miatt, mert vagy esett vagy fújt, de a lényeg, hogy végül csak eljutottunk eddig is... Az O'Connellre mentünk, ahol először is megnéztük a nagy fenyőfát meg a kinti jászolt, majd besétáltunk a GPO-ra, ahol szintén volt egy (mozgó) jászol, ezután pedig bevetettük magunkat a tömegbe és végigküzdöttük magunkat a fő bevásárlóutcán. Pipinek nagyon tetszett minden, lelkendezve nézte a diszkivilágitást, majd felfedeztünk egy gigászi kirakatot, ahol egymás mellett a különböző Lego tipusok legnépszerűbb darabjai voltak összeállitva (Lego City, Lego Creator, Lego Elves, Lego Friends stb mind-mind kapott egy-egy külön ablakot), úgyhogy itt tulképp véget is ért a túránk: Peti leragadt és vagy 20 percen át tátott szájjal nézte álmai netovábbját... Mivel ekkor már fél 6 körül járt az idő, megéheztünk, de mivel Dublin nem a Főzelékfalóiról hires, mit volt mit tennünk, bementünk egy Mekibe vacsorázni. Peti kis sült krumplit kapott pár chicken nuggets-szel, én pedig a wrap of the day-t kértem, ami meglepően jó volt ismét (egyszer már vettem az egyik mozi előtt wrap-et a Mekiben és az is furcsán jó volt, pedig mostanában eléggé idegenkedem a gyorskajáktól). Hazafelé még beugrottunk a Penney's-be Petinek egy farmerért meg egy új pizsiért (eredetileg csak farmerért mentünk, de meglátott egy Cars-os pizsamát és nem tudtunk ellenállni) és igy pontban 7kor értünk haza, mondanom sem kell, hullafáradtan. (Jut eszembe 35 év kellett hozzá, hogy leessen, hogy az angolszász kultúrában mi ez a nagy karácsonyi pizsi őrület... Oké, oké, az megvolt, hogy kell a hangulathoz, de most végre rádöbbentem, hogy hát a reggeli bontogatás! Hát hogy nézne ki, ha szakadt, egyszerű pizsikben bontogatnák reggel az ajándékokat a fotókon?! Háháááá! Mindenesetre jobb későn, mint soha...)
Csütörtökön, vagyis karácsonykor feladtam az elveimet és már reggel rábólintottam, hogy oké, ir szokás szerint jöjjön 25-én reggel Santa, mert sehol sem állunk. Délelőtt T. és Peti elmentek a Tescoba az utolsó dolgokért, én pedig Palikával főztem (tárkonyos csirkelevest). Meglehetősen nehezen ment a főzés, mert Paja iszonyat nyűgös volt egész nap, meglepő módon mindig a kezemben akart lenni, ami igy több, mint 14 kilósan bizony nem annyira kellemes... (Valószinűleg jön az utolsó két foga, mert tiszta nyál folyton, állandóan lóg egy-egy nyálcsepp az állán.) Mindenesetre csodával határos módon fél 1 körül ebédelhettünk, majd ledobtam Palikát aludni és kezdődhetett a rendrakás. T-vel 2-4ig nonstop pakoltunk, pontosabban ő port is törölt és kicsit diszitett is a folyosón, majd mikor Paja felébredt, kiporszivózta a lakást, miközben Peti persze már üvöltött, mert ő már december elején fenyőfát akart disziteni és kiakadt, hogy mi az, hogy lassan tök sötét van és mi még neki sem álltunk a karifadiszitésnek... (Mellette persze Paja nem javult ám meg, kórusban nyomták az üvöltést, én meg idén ötszázhuszonötödször határoztam el, hogy többet nem karácsonyozom igy, jövőre huszadika körül hazamegyünk és lesz segitségünk, ha beledöglünk is.) No szóval 5 körül végre nekikezdtünk a diszitésnek: pontosabban T. diszitett a fiúkkal, én meg folytattam a főzést a konyhában. Ananászos-sajtos csirkemellet csináltam sült krumplival és kelbimbó gratinnal (hogy ez mi magyarul? még mindig nem tudom), desszertnek pedig megelégedtünk a kókusztekerccsel és a mézeskaláccsal. Mire kész lett a vacsi, a fiúk is feldiszitették a fát, én pedig elszöktem hajat mosni, mert eddigre már nagyjából minden szál külön állt az egész heti őrülettől. 6 körül nekiálltunk fotózkodni a fa előtt, eddigre egész jól feloldódtunk, úgyhogy nagyokat röhögtünk a bénázásainkon, majd leültünk a konyhában és szépen megettük a vacsoránkat. Vacsi után még készitettünk egy rövid üdvözlő videót a nagyszülőknek meg a tesóknak, majd jött két rövid Skype beszélgetés és részünkről ennyi volt 24-e. A fiúk elég későn, fél 10-kor és 10kor aludtak el, mi pedig 11 körül nekiálltunk becsomagolni a maradék ajándékokat. (Hamarabb nem mertünk nekiállni, nehogy Pipi ránk nyisson.) Mivel T. cuccait én már becsomiztam, természetesen rám maradtak a kölkök ajándékai, T. pedig az én meglepijeimet vállalta be, haha, milyen kedves. Éjfél körül feküdtünk le, izgulva, hogy is lesz életünk első karácsonya, amikor reggel ajándékozunk...