Az ünnepi periódus után vasárnap, harmadika volt az első "hétköznapi" nap. Délelőtt négyesben kisétáltunk a Herbert Parkba, ahol akkora tavacskák voltak szerte-szét, hogy azt sem tudtuk, hova lépjünk (alig jutottunk ki, ugyanis ott, ahol ki akartunk menni a parkból két ösvény vezet a kapuig, de mindkettő elsüllyedt a pocsolyák alatt... Petit előre küldtük, nézze meg, milyen mély a viz - ő bicajjal volt - de negyed úton eldőlt, mert ahogy tekerte a pedált, legalsó állásban már beleért a lába a sárba... őőőő... átcuppogtunk hát a mocsáron (azaz a füves részen) és térdig sárosan sétáltunk haza... izgi volt.). A délután már pakolással - búcsúzkodással telt: az esti géppel ugyanis Nagyi hazarepült. T. kivitte a reptérre 5 körül, mi pedig két perc alatt visszasüppedtünk a hétköznapokba itthon a gyerekekkel. Este T. is meg én is vásároltunk: én vettem Palikának egy széldzsekit a Marks and Spencerből, Petinek egy cipőt a Debenhamsból illetve magamnak egy zöld pulcsit szintén a M&S-ből, T. meg nem is tudom, miket keresgélt és az igazat megvallva azt sem tudom, sikerrel járt-e.

Hétfőn Peti még itthon volt, úgyhogy mivel szépen sütött a nap, elautóztunk Rathfarnham-ra játszóterezni. Miután a játszó hulla vizes volt a nap ellenére, tiz perc után gondoltam egy kreativat és elsétáltunk a kastély mögé napozni meg kavicsokkal játszani. Több, mint egy órát kergetőztek a fiúk a napsütésben, én meg egyik lábamról a másikra álltam, mert bár roppantul untam a banánt, örültem, hogy végre szabad levegőn vannak. A délután csendes unalomban telt, meg nem mondom, mit csináltunk, gondolom szokás szerint mostam-teregettem-pakoltam a mosogatógépbe-vagy-onnan-ki.

Kedden még mindig nem volt suli, úgyhogy megbeszéltünk egy randit Christianékkel: a stillorgani Leisureplexben találkoztunk 11 körül. Mivel valami szülinap is volt, iszonyú tömeg fogadott a játszóházban, de tényleg iszonyú, én nem vagyok tömegiszonyos, de ez túlment minden határon. A kabátjainkat le sem tudtuk tenni sehová, mert a székek - karosszékek mind-mind foglaltak voltak, ott álltunk, mint a szerencsétlenek, hogy ezt igy most hogy, majd végül a földre pakoltunk, mert egy fikarcnyi hely sem volt sehol, nem túlzok. Fél 1-ig maradtunk ebben a pokolban, akkor végre hazamehettünk ebédelni, én meg elhatároztam, hogy iskolai szünetben soha többet nem megyünk játszóházba, mert hát mindennek van határa. Délután jött Mónika, amig itt volt, beültem a Starbucks-ba gyakorolni, mert másnap volt egy telefonos interjúm egy önkéntes pozicióra az Aware-nél. (Száni, de már ennek is nagyon örültem, ezer éve volt interjúm, oké, heti pár óra és nem hoz pénzt, de érted, valami, megcsillant végre a remény, na.)

Szerdán tehát interjúztam (haha), fél 3tól negyed 5-ig (ezalatt Paja ugye aludt, Peti meg TV-t nézett és csak egyszer jött be, mert magára öntött egy deci vizet és bugyiig eláztatta magát) és nagyjából ennyi, eltelt a nap. Ja, ez volt az év első tanitási napja, Pipi volt suliban végre, végleg visszazökkentünk hát a normál kerékvágásba. Este óriási eső volt, Peti szobájába ömlött be a viz (2 éve szóltunk először, hogy héjjj, ez igy nem lesz jó, beázik a szoba az ablaknál, ki kéne cserélni vagy valami, de azóta sem történt semmi), úgyhogy éjfélig kármentesitettünk (főleg T., én csak néztem aggódva, majd mérgesen, hogy a jó istenit havi €1700 fejében (plusz rezsi) igazán megérdemelhetnénk, hogy ne ázzon be a lakás) és imádkoztunk, hogy álljon el az eső, különben totál berohad a padlószőnyeg...  

Csütörtökön délelőtt Palikával bevásároltunk a Lidlben, majd átcsalinkáztunk a Nutgrove SC-be mászkálni meg visszavinni Peti farmerjét, amiről leesett a patent két hónap után. A Tesco előtt Paját kisebb baleset érte (erről már irtam), de szegény hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat. Délután megint jött Mónika, én az Insomniában múlattam az időt, majd később T. is csatlakozott hozzám, hogy erőt gyűjtsön az estéhez, amikor is véglegesitette az ablakszigetelést: miután megszáritotta a keretet hajszáritóval, végigtömitette az egészet ragasztópisztollyal és mindketten kimondtuk, hogy a tulaj meg bekaphatja. Ezen a napon amúgy Pipi kapott egy rajzot Mathildától, amin ő meg Mathilda szerepel, lilával meg rózsaszinnel rajzolva, kézen fogva, szivecskék között, hát mi ez, ha nem romantika kérem... (Én mindig is szerettem volna amúgy szép lenni, a mai napig ámuldozva nézem a szép embereket, hogy te jó isten, micsoda mázlisták és úgy érzem, Petivel kárpótolt kicsit a Sors, mert ha nem is egy Világszép Vaszilisza, azért helyes kisfiú vagy hogy mondjam, kifejezetten nem csúnya. Olyan szép kis szabályos kisfiú, mindig is hasonlót szerettem volna.)
Pénteken mivel szép idő volt, Palikával elsétáltunk a Herbert Parkba délelőtt, igaz, megint csak motoroztunk a pocsolyák miatt, de legalább kinn tölthettünk egy kis időt. Előtte bedobtuk a könyvtári könyveket is a tárolóba (nem volt kedvem felmenni a könyvtárig), remélem azóta valaki ki is szedte őket onnan. Este T. pingpongozni ment, én pedig szépen csendben magányosan töltöttem az időt, mig haza nem ért fél 1 körül.
Hát ennyit a hétről.