És akkor a hétvége.

Zsúfolt volt. Nagyon. Szombaton délelőtt Howth-on kezdtünk. Azért pont ott, mert nem volt kedvem főzni és azt terveztük, hogy az ott vásárolt lángos lesz az ebédünk. 11 körül értünk be a kikötőbe, akkor sétáltunk egy kicsit a hajók között, majd visszagyalogoltunk a piacra, ahol meg is vettük az öt darab lángosunkat: egy magyarost és négy simát. Bár egy simát már hazafele úton felfaltak a gyerekek, azért még otthon is tudták folytatni a lángosozást, úgyhogy másfél lángit még pluszban benyomtak ebéd gyanánt. Mivel ez volt a Funderland utolsó hétvégéje az RDS-ben és Peti szeretett volna cirkuszba menni, T. Palika alvása alatt fél 3kor elindult Pipivel a 3-as előadásra, de 3-ra már haza is értek, tekintve, hogy az autóval nem tudtak hol parkolni, akkora tömeg volt... (Szégyen, komolyan, ez megint annyira ir: adott egy rendezvényközpont (mint a BNV) a városközpontban, egy alig két sávos út mentén és nincs normális nagyságú parkolója. Amikor nagy esemény van, a mi utcánkban sem lehet sehol parkolni, mert mindenhol próbálják ott hagyni a kocsijukat a látogatók, pedig tőlünk még vagy 20 perc gyaloglásra van a helyszin és nem ingyenes ám a parkolás körülöttünk sem, €3 óránként. Szóval agyrém, tényleg...)
No tehát miután a 3-as előadást buktuk, negyed 5kor elindultunk Petivel újra, gyalog, hátha másodszor végre több szerencsével járunk. Egy szinten szerencsénk volt, igen, mert odaértünk 3/4 5-re, tudtunk is jegyet venni, be is jutottunk, szuper, viszont ami nem volt jó: félúton úgy elkezdett ömleni az eső, hogy mire megérkeztünk, csavarni lehetett a vizet mindenünkből. Peti amint ráült a kis nyaklós műanyagszékre a második sorban (nem ám a Nagycirkusz ez kérem, bársonyülésekkel meg minden), levette a cipőjét meg a zokniját, de előtte kért, hogy öntsem ki a cipőjéből az esővizet... Bár szemtelenül drágának tartottam a popcornt, vigaszként azért vettem neki egyet, sőt, utána egy vattacukorra is befizettünk, mert olyat meg még sosem kóstolt... (Ezután sem sűrűn fog, annyira nem volt odáig érte.) A cirkusz amúgy hasonló volt a tavalyihoz, volt pár új elem, az  erőember meg a hajlékony fickó viszont hiányoztak sajnos, pedig én pont azokat vártam, mert a többiek, háááát, elég kis semmilyenek voltak. Az előadásnak pontban 6-kor vége lett, én akkor telefonáltam T-nek, hogy jöjjön értünk (és hozzon váltócipőt). Mire kiértünk a kapuhoz, T.-ék épp jöttek már, igy bepattantunk Pipivel a kocsiba és dugózhattunk hazafelé. Mivel még egész korán volt, elkanyarodtunk Poolbegre, ahol Peti vezethetett kicsit, majd 7 körül értünk haza, én a magam részéről elég fáradtan. Este elkezdtük nézni a Tanu-t, mert én még sosem láttam, de csak félig néztük meg, mert fél 12kor pont a felénél jártunk és úgy döntöttem, másnapra is kell hagyni valamit.
Vasárnap délelőtt Herbert Parkoztunk, négyesben, majd mig Palika aludt, T. elment vásárolni, mert délutánra buli meghivásunk volt Gyuláékhoz, akinek 10-én volt a szülinapja. Úgy volt, hogy 4.10-kor indulunk, de 4.05-kor T. még sehol sem volt... Már glédában, frissen mosott hajjal itt álltam mindkét gyerekkel 4 óta, indulásra készen, mikor egyszer csak csöngettek, de mikor ajtót nyitottam, nem T. volt ám előttem, hanem Eszterék. Nagyon meglepődtem, tényleg, mert Gyulának tényleg 10-én van a szülinapja, tehát totál hihető volt a sztori, hogy hozzájuk megyünk délután, ehhez képest változott a program, T. nekem szervezett ide egy szülinapi party-t titokban, hát döbbenet. No a lényeg a lényeg, kaptam tortát, virágot, héliumos lufit, szóval egy nappal a szüinapom előtt szépen meg lettem ünnepelve hehe... Esztiék fél 8ig maradtak, mikor elmentek, már nem sok maradt a napból, csak a szokásos fürdetés, altatás és a Tanu második fele. Jó kis nap volt, jó fárasztó, de mire vége lett, már szinte cseppet sem szomorkodtam, hogy megint egy évvel öregebb lettem. (Szilveszterkor azért ezen eléggé kiakadtam, de hagyjuk is, spongyát rá.)
Ennyi hát, jó kis aktiv hétvége volt, a fenyőfát ugyan nem sikerült leszednünk és takaritani is csak tessék-lássék takaritottunk, de sebaj, a lényeg, hogy jól éreztük magunkat.