Ahogy jósoltam tehát, Pipi tegnap itthon maradt, bár egész nap nem kúszott 38 fölé a láza hálistennek, úgyhogy ma már ment suliba, mint a kisangyal. Nem tudom, mi lehet(ett) ez, szerdán este elég ratyin volt még, 7 körül ledőlt magától a kanapéra és 8kor alig tudtam átkönyörögni a saját ágyába, pedig még akkor is csak 38,3 volt a láza. (Nagyon durva volt amúgy, Peti feküdt a nappaliban, mint egy darab fa, Palika meg eszegetett, mászkálgatott, piszkálgatta néha, hihetetlen nyugisan telt az este. Őrület, hogy húzzák egymást a hülyeségbe ezek ketten.)  A tegnapi nap tehát ólomlábakon telt és amilyen a mi formánk, persze szuper idő volt, hetek óta először végre nem fújt a szél, hideg volt ugyan, de sütött a nap, mi meg itthon kuksoltunk, mert nem akartam kivinni Pipit sehová. (Kézműveskedtünk egyébként, Petinek tetszett mondjuk nagyon, az is valami, de egy jó kis játszózást gondolom mind a hárman jobban élveztünk volna.) Délután jött Mónika (akinek új állása van állitólag, chef lesz jövő héttől egy közeli étteremben (chef? nem tudom hogy lett chef a kitchen assistantból hirtelen, fodrász végzettsége van egyébként), úgyhogy ezentúl csak fél 6-6tól tud majd jönni hozzánk, hát nem örülök neki meg kell mondjam... az új állásának persze örülök, szuper, csak hát ha 6ra jön, 8ig lesz itt, ami már ugye fürdés, szóval egy rohanás lesz igy az egész este... no mindegy, majd meglátjuk, hogy alakul, most úgyis jön majd Anyu meg mi is megyünk haza...) és mig ő vigyázott a fiúkra, én elmentem az Insomniába olvasni meg tanulni. (Kaptam egy ingyen italt: nevezetesen egy bögre vanilla matcha latte-t, hát ha van szar a világon, ez az volt, iszonyú volt, zöld, darabos, keserű, jézus, még most is hányingerem lesz, ha eszembe jut, egy kortyot ittam belőle, aztán rendeltem egy flat latte-t, hát mindennek van határa a jó életbe.) 

Szerencsére ma is szép idő volt, látszott a lehelletünk ugyan, mert 4 fok volt, de szél nuku... Palikával igy kimentünk Seapointhoz kavicsokat dobálni, majd mivel olyan gyönyörűen sütött a nap, hazafelé megálltunk Sandymount-on is, ha lúd, legyen kövér. Ma fél 3kor hivott a képzéses fickó egy elbeszélgetésre, átmentem, kezdhetem a tanfolyamot (€2500-ért hogyne mentem volna át haha), úgyhogy nincs mese, két hét múlva megyek az első hétvégére, izgulok. (Stréber vagyok, úgyhogy elkértem az olvasmánylistát és már meg is rendeltem az első könyvet, hurrá. Van vagy 8 amúgy, kicsit be is rezeltem, hogy a jó istenben fogok tudni ennyit olvasni és tanulni a berozsdásodott agyammal, de hát ez van, nincs mit tenni, lépni kell végre, lépni kell, lépni, mint egy birodalmi lépegető.)    
No, 4 óra, keltem Pált, viszlát.