Ennyi €20

Hétfőről - május 23-ról - már irtam. T. reggel taxival ment a kórházba, én elvittem Petit suliba Pajával karöltve, majd egész délelőtt itthonról szurkoltam T-nek. Szétevett az ideg, hogy nem vagyok mellette, hogy nem tudtam bevinni és nem tudom hazahozni. A babysitter otthon nyaral, Anyu ugye nem tudott jönni, ennyike. Gyűlölöm ezt az egyedüllétet, ezt a gyökértelenséget, nem tudom elmondani, mennyire. A délelőtt folyamán annyit mozdultunk ki, hogy elmentünk a Pure Kitchen-be elhozni egy adag kaját. Még 2015-ben, a második seizure után kaptunk T. egy kollégájától egy €80-s kajavouchert és röhej, de most jutottunk odáig, hogy elhasználjuk. €80-ért cserébe négy héten át elhozhatunk két főételt és egy köretet, hurrá. Az első adag kaját 23-án hoztuk el. Mediterrán csirkét, lazacos salátát és chillis karfiolt választottam elsőként, mondván hűűű, de egészségesen eszem majd ezentúl. A választás amúgy nem volt nehéz dolog: 6 főételből, 3 salátából és 2 köretből annyira azért nem nagy kunszt választani, főleg, ha a kaják 80%-a csipős. Mondjuk ajándék lónak ne nézd a fogát, tudom, de hát érted. Mindenesetre meghoztuk az ebédet, Palika kapott egy darabka halat, én megettem a salátát, T-nek meg meghagytuk a mediterrán csirkét. Peti a hal másik részét kapta meg egy kis rizzsel, de figyelmeztetett, hogy máskor ne vegyek ilyen halat, mert borzasztó volt. Hát ja. T. fél 4 körül ébredt az altatásból, robothangon felhivott, hogy minden oké. Mivel én itthon felügyeltem a gyerekeket, Gyula ment érte és együtt taxiztak haza. T. elég rossz bőrben érkezett meg 5 körül és az este még szarabbul alakult, mivel leesett a kötése és este 10kor kereshettem ügyeletes gyógyszertárat, mert kötszer persze egy centi nem volt itthon, nemhogy ragtapasz. Mondjuk mázli, hogy a város egyetlen ügyeletes gyógyszertára kb 1,5 km-re van tőlünk, igy a kötszerek közötti negyed órás keresgélés ellenére is fél óra alatt megjártam az egészet. (Az, hogy ezen a napon kellett volna önkénteskednem, senkit sem zavar gondolom.) Éjfél után kerültünk ágyba, meglehetősen zaklatottan, annál is inkább, mert T. gondja mellett ugye megvolt a magam baja is: a fülem totál bedugult újra, én pedig úgy éreztem, lassan kezdek megőrülni.

Az iskolához tartozik egy templom

Az iskola maga

Kedden egy fokkal nem volt jobb napunk: délelőtt igyekeztem keresni egy fülorvost, aki segit rajtam, de ebben a kicseszett országban nincs ám olyan, hogy beutaló nélkül csak úgy felhivsz egy ENT orvost, akinek van időpontja a hétre, mert az túl egyszerű lenne. (Mint kiderült, az én lengyel doktornőm az egyetlen magánorvos a városban, akihez lehet menni csak úgy és aki láss csodát, érti is a dolgát... Ha valaki ismer jó szakorvost, küldje ide könyörgöm, mert mind meghalunk... Mindenki jöhet, gyerekorvos, fül-orr-gégész, allergológus, bőrgyógyász, nőgyógyász, urológus, bárki, tényleg.) No szóval miután az ENT specialist keresőszót csúnyán buktam, az ear cleaning-el folytattam, ami végre adott találatot, hurrá. Mivel ir orvoshoz nem akartam menni, kiválasztottam egy indiai hangzású nevet a közelben (Patanne Harte) és tádáááám, szereztem időpontot hozzá negyed 12-re. Mivel a rendelő a suli mellett volt, fél 11kor felkerekedtem Palikával és letelepedtünk a fűre Petiék iskolája elé, hogy ha 11.05 lesz, majd szépen átsétálunk és hello. Mivel egész héten sport hét volt a suliban, Petiék épp kinn ugráltak az udvaron, mi meg kintről figyeltük őket.

Ez egy zöldecske a sulin kivül

Néha integettünk egymásnak, ami vicces volt, főleg, mert a tanárnő is visszaintegetett. Mikor eljött az időnk, elsétáltunk a rendelőbe, ahol rövid várakozás után sorra is kerültünk. Legnagyobb megdöbbenésemre a doktornő ir volt (hogy bassza meg), ahogy elolvastam a papirjait a falon, hogy Patricia Anne Harte, azt hittem idegbajt kapok. Patricia Anne / Patanne, érted. Régen csesztek át ennyire... Patricia persze hozta az irek szokásos hülyeségét, bár mentségére legyen szólva legalább próbálkozott: kimosta a fülem valami ócska fecskendővel. Vizforralóban melegitett vizet hozzá, csak mondom. A mosás hatására természetesen nem javult a helyzet, sőt, innentől már viz is lötyögött a fülemben, hurrá. €70-ért végülis megérte. Dühöngve, szitkozódva mentem haza és ismét eldöntöttem, hogy ir orvoshoz én a büdös életben többet soha... Oké, ezt már eldöntöttem egyszer, tudom, de most már azt is tudom, hogy nem szabad hinnem a sejtésemnek, utána kell járni, ki ir és ki nem, ha már a név úgy tűnik nem mond semmit... Hogy a nap mégsem legyen teljesen gáz, délután úgy döntöttem, elviszem Pipit fodrászhoz, mert már régóta esedékes volt egy hajvágás. Az utóbbi hetek kánikulájában folyton arra panaszkodott, hogy izzad, meggyullad a feje, úgyhogy igazán itt volt az ideje a birkanyirásnak. Mivel T. nem volt túl jól, Palikát is vittem magammal. Isteni volt a dolog: az ámokfutásunk a fodrászig is megért egy misét, de az is, ahogy fél órán keresztül próbáltam lefoglalni két négyzetméteren szerencsétlent. Hazafelé még beugrottunk a Sparba tejért (ez is szuper volt), majd száguldottunk haza. (Paja motorral volt, Peti rollerrel, én meg rohantam utánuk orditozva, hogy álljanak meg a kereszteződéseknél és előre nézzenek, ne üssenek el senkit a járdán, de az útra se guruljanak le véletlenül, mert meghalnak. Mindezt úgy 50 km / h mellett persze.) Miért, miért kell nekem mindenhová két gyerekkel mennem, miért?!

Szerdán délelőtt, mivel eddigre teljesen elromlott a fülem, nem volt kedvem sehová menni, sőt, tulajdonképp élni sem igazán volt hangulatom. Hogy valahogy mégis elteljen a délelőtt, elvittem Palikát a Lidl-be, majd beugrottunk a Nutgrove-ban a Tescoba és a Dealzbe. Fotó természetesen nem készült, igy ezt illusztrálni nem tudom, de izgi volt, el lehet hinni. Délután, mert az idő persze megint ragyogó volt (kezdek félni, eskü... máskor a május horrorisztikus, most nagyjából végig napos, felhőtlen, esőmentes...), lementünk a fiúkkal a ház előtti kis zöldre marhulni. Sorversenyeztünk, ugráltunk, versenyt futottunk, amit kell. Vicces volt, csak kicsit aggódtam, hogy ránk szól valaki, hogy tilos, mondjuk sehol nincs kiirva, hogy fűre lépni tilos vagy ilyesmi, de akkor is.