• Kezdek durván elmaradni a kurzussal, egyre több házi feladat vagy hogy mondjam mi van és egyre több minden halmozódik fel, iszonyú érzés. Június 29-én repülünk haza, július 27-én jövünk vissza, egész július kiesik, oké, sok mindent otthon is meg tudok csinálni (bár rossz volt tavasszal is, hogy ahelyett, hogy valóban otthon lettem volna, olvastam folyton meg irtam a book assignmenteket és ha mást csináltam is, akkor is azon agyaltam, hogy basszus, dolgoznom kéne, tanulnom kéne), de az ingyenes gyakorló órákat pl nem tudom csak itt megtartani. 
• Elkezdtem amúgy szobabicajozni végre, tök jó, irom, mennyit tekertem egy nap, eredetileg fix távot akartam minden nap, de már ezzel is elégedett vagyok, hogy naponta ráülök a cangára.   
• Lement a tegnapi busy nap, jó volt az első session, már meg is irtam a log-ját (eh, jó ez a mondat, mi?), este pedig még a PCG meeting-re is eljutottam, hurrá. (4 kell összesen, 2-n már voltam, piha, 18 Pro Bono session kell, ez volt az első, jaj.)  
• Petiék voltak az Airfield Farmon tegnap és szarrá áztak, bár azt mondja, azért jó volt, etettek csirkét, ültettek magot és ittak tejet. (Hahaha, életében először tette talán ez utóbbit.)
• A ma délelőttünk elég fos volt: elindultunk egy playgroup-ba, ami kedden-szerdán van, erre mikor odaértünk, ott volt egy cetli az ajtón, hogy júniusban csak kedden vannak. Hát bazmeg. Átgurultam Stillorganba, hogy majd akkor eszünk egy sütit és vásárolunk, erre nem volt parkolóhely... 20 percig keringtünk gyökkettővel a kacskaringós parkolóban és semmi. 20 perc után mutattam egy nemzetközi egyezményes jelet és átmentünk a Lidl-be, úgyhogy a mai délelőtti programunk a bevásárlás volt. 
• Petit délután megcsipte egy darázs. Lementünk a kis zöldre, hogy legyenek 10 percet levegőn, meglátott egy darazsat, utána eredt, majd ámuldozva próbálta közelebbről szemügyre venni és lekönyökölt a fűbe, de ott volt egy másik darázs és csórikám rákönyökölt. Mikor felpattant, ott lógott ki belőle egy másfél-két centis rondaság, azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen, elkezdtem lehessegetni, elsőre persze nem ment, másodszorra keményebben meglegyintettem, akkor már elrepült, de szegény Pipi ekkor jól rákezdett sirni, mert nagyon fájt neki. Vagy 5 percig hüppögött, de aztán megvigasztaltam, hogy milyen király, hogy most legalább kiderült, hogy nem allergiás a darázscsipésre, mert nem dagadt fel ripsz-ropsz... Ezen ellamentáltunk kicsit és máris megnyugodott. A csipés amúgy nem ronda, egy kis piros pötty és némi dagadás, de nem durva, az én szúnyogcsipéseim csúnyábbak.
• Mi mi a darázzsal küzdöttünk, T. eladta a zongorát... (Meaning: egész hétvégén a gép előtt fog ülni, hogy rendeljen egy másikat...)
• Timiék elrepültek, elköltöztek Szingapúrba. Nem tudtunk már találkozni, hogy elbúcsúzzunk.  
• Elkezdtük nézni a South Parkot újra, már két részt láttunk, hálistennek ezek nem voltak olyan undik, mint a régebbi részek.   
• Holnap csütörtök, agyam eldobom, hová szalad az idő?!    

Itt még minden jó volt amúgy, pre-darázs era Dublinban: