Ha lúd, legyen dagi, a hétvége a következőképp zajlott:

Szombaton délelőtt a Marlay Parkba mentünk. Rég jártunk jó játszótéren, igy mikor sütött a nap reggel, egyértelmű volt, hogy oda kell mennünk. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, igy jó későn értünk haza sajnos, de igy jártunk, legalább tele a hűtő meg az egész konyha kajával-piával-minden földi jóval. (Plusz Peti kapott egy menő tolltartót is, közeledik a szeptember, sóhaj.) Mig Palikát altattam, Nagyi elment a városba vásárolgatni, igy mikor Paja felkelt, nem mentünk semmi különös helyre, csak felpumpáltuk Pipi régi bicóját és levittük a gyerekeket biciklizni. Paja szegénykém először elég ügyetlenke volt: nem értette, mit takar a hajtás szó, ült mereven a nyeregben, hol előre, hol hátra nyomta a lábát és megdöbbenve tapasztalta, hogy nem halad. Jó fél óráig igy szenvedtünk, hátulról próbáltuk lökdösni-utasitgatni, tötyörögtünk mögötte, hajolgatva nyomtuk a lábait a pedálon, egyik - másik, egyik - másik, ritmusosan, majd fél óra után ráérzett a dologra és már egész jól nyomta, többször egyedül megkerülte a kocsit, bár kormányozni még nem tudott, mert lefelé nézve igyekezett bűvölni a lábait, hogy egyáltalán tekerni tudjon. (Ezen a ponton újra rádöbbentem, hogy Peti csodagyerek, ő megkapta ezt a biciklit a 3. szülinapjára, felcsatolta a bukósisakot - és mint a villám eltekert, alig tudtuk utólérni. Emlékszem, a Shoreline Lake-nél kapta meg ezt a bicót és tekert-tekert-tekert egész délelőtt a kéken csillogó tó mellett, egész filmszerű volt az egész.) Mivel T. palit akart sütni este, egy idő után meggyőztem az újdonsült bicajost, hogy jöjjön el velem a Tescoba túróért. Palika mondjuk Palika, nem kellett sokáig győzködni, igy nekivágtunk a Merrion Tesconak, bár előtte még megálltunk Sandymounton kicsit tapicskolni a tengerben, mert meleg, párás volt az idő, volt vagy 22 fok. Fél 7re meghoztuk a szajrét, megdöbbenve láttuk, hogy a nagyfiúk átrendezték a nappalit (a zongi bekerült a hálóba, a térelválasztó a fal mellé ugrott, igy óriási lett az eddig is nagy nappalink, hurrá), ami most sokkal jobban néz ki, mint eddig, szóval örülés van. Vacsorára palacsintát ettünk, majd az este a szokásos mederben folyt.

Vasárnap délelőtt Bray-ben jártunk. A fagyizónál kezdtünk, majd elmentünk (ja nem, bocs, elbicajoztunk) a partig, ahol némi homokozás és kavicsdobálás után Paja úgy döntött újra bicajra pattanna, úgyhogy vele tartottam és elbicikliztünk a játszótérig.
A tegnap délutáni bizonytalankodás ma már alig látszott Palikán, boldogan rótta a métereket a promenádon, én meg büszkén lépkedtem mellette, belül röhögve, hogy egy mondatot még nem tud mondani, de már egyedül bicajozik. Mivel oltári erejű szél fújt, Petiék még a parton maradtak sárkányt eregetni, mi meg Palikával játszóztunk lelkesen, mig Pipiék oda nem jöttek hozzánk szomorúan, hogy a labdánkat a szél sajnos belefújta a tengerbe. Ezt a lasztit még 2011 nyarán vettük, az első családi nyaralásunkon, szép sárga volt, remélem több fényképen is szerepel, mert hogy most hol jár, hát azt a fene se tudja. Bray-ből hazafelé vettük az irányt, gyors ebéd, majd Paja altatás. Nagyi gépe 8 előtt indult kicsivel, igy 5-kor T-vel felkerekedtek és elindultak a reptérre, mi meg itthon Legoztunk és rajzolgattunk a fiúkkal.
Igy telt hát az elmúlt 1,5 hét, aktiv volt rendesen, olyan, mintha legalább egy hónapja hazaértünk volna már Magyarországról. 8-a van, 3 hét és vége az idei nyárnak is. Sirás, balra el.