No tehát a buli... Hirtelen ötlettől vezérelve T. kedd este villámsebesen foglalt egy éjszakára szállást az athlone-i Sheraton Hotel-be. Az igazat megvallva azt sem tudtuk, melyik városba akarunk menni, hol, merre keresgéljünk szállást, igy nemes egyszerűséggel T. a booking.com-on rábökött egy szimpatikus helyre kvázi bárhol és ennyike, befoglalta a legdrágább tetőtéri szobát pezsgőfürdős káddal meg mindenféle extrával, mert megtehetjük haha. Bár máskor órákat töltök egy-egy utunk előtt azzal, hogy feltérképezzem a látnivalókat, ezúttal erre nem volt időm ugye, igy teljesen szűzen gurultunk be a városba dél körül. 10 körül indultunk, kényelmesen, útközben hol esett, hol nem (inkább igen), mi pedig beszélgettünk. Jó volt végre úgy dumálni, hogy senki sem szakit félbe és úgy érzem, sikerült pár dolgot tisztáznunk, ami feszültségként vibrált közöttünk már hosszú ideje, szóval hurrá. 

Mivel a szállást csak 3kor foglalhattuk el, volt 3 óránk körbenézni kicsit a városban. Athlone az ország közepén fekszik, 8 mérföldre Irország közepétől, szóval mondhatni az ország szive. Nagyon megkapó kisváros, a központja ugyan nem nagy, gyalog bejárható, de nagyon hangulatos az egész. A várost átszeli a Shannon, ami a felhők szinétől függetlenül olajosan fekete, nem tudtam megfejteni, miért. A városnézést a várban kezdtük, ami a Shannon partján van és egy nagyon izgi látogatóközpontnak ad helyet. Kb egy órát töltöttünk a szines, szagos, hangos kiállitáson a várban, majd átsétáltunk a szemközti St Peter and Paul's templomba és megállapitottuk, hogy igen puritán, kivülről ugyan jól néz ki, de belülről azért nem egy óriási élmény. (A neve viszont roppantul tetszett ugye.) A templomnál már nagyon éhes voltam, úgyhogy visszasétáltunk a várhoz és beültünk az első étterembe, amit találtunk. T. egy nagy burger-t evett, én természetesen fish&chips-et, majd mikor végeztünk, lesétáltunk egy Nature Walk elejéhez a folyó mentén és jókat röhögtünk, hogy a featured állat a túraútvonal mentén a hangya volt. Mivel ekkor már fél 3 körül járt az idő, elautóztunk a hotelhez (5 perc volt kb) és becsekkoltunk. Gyönyörű szobát kaptunk: tágas volt, tiszta, szuper kilátással és akkora fürdőszobával, mint a hálószobánk itthon... Volt benne zuhanyzó és pezsgőfürdős kád is, két mosdó és fűtött tükrök, mi más. Miután birtokba vettük a szobát, kipakoltunk, pihentünk kicsit, úgy döntöttünk újra nekivágunk a városnak, igy ismét elmentünk sétálni a központba. Ezúttal a Nature Walk másik irányát fedeztük fel, ami egy laktanya mellett húzódott, igy láttunk pár helikoptert is leszállni, ami szintén izgi volt. Mivel ez a Nature Walk nem igazán vezetett sehová, egy idő után megfordultunk és visszasétáltunk a központba, majd átsétálva a hidon újra a folyóparton találtuk magunkat boldogan andalogva. A boldog andalgás közben láttunk egy iszonyú hosszú sort, úgy tűnt, mintha szinházba állnának sorba vagy százan, de mikor megkérdeztünk valakit, kiderült, hogy temetés volt és a "gyászolók" sorakoznak, hogy kifejezzék részvétüket a családnak. (A részvét mondjuk a ruhájuk szinében nem jelent meg: volt ott piros kardigántól kezdve, fehér nadrágon át a kis virágos blézeren át minden, de mindegy.) Utunkat egészen a Burgess parkig folytattuk, ahol láttunk egy fickót a töltésen vizen járni és megcsodáltuk a folyó zsiliprendszerét is (nem biztos, hogy zsilipnek hivják, sőt, biztos, hogy nem, de lásd az ötödik képet). Innen besétáltunk a Dunnesbe venni némi rágcsát estére, majd egy óriási kerülővel hazasétáltunk. Fél 8 körül felhivtuk Petiéket Skype-on, majd fél 9re lementünk a hotel éttermébe vacsorázni. Bár nem voltam túl éhes, két fogást azért simán lenyomtunk. Előételként T. rabbit roulade-t evett (nyúltekercs vagy mi ez?! haha), én zöldséglevest, második fogásként pedig mindketten csirkét kértünk gombaszósszal és krumplipürével. Elég európai volt az összes fogás, biztosra akartunk mindketten menni, ezért nem vállaltunk be semmi különlegeset és jól is tettük, mind a három étel finom volt, nem találtunk problémát semmiben. Ami a desszertet illeti, azt már nem tudtam kérni, úgy tele voltam, hogy örültem, hogy a főétel lecsúszott... Az este csendesen telt, mindketten kipróbáltuk a pezsgőkádat, majd T. TV-zett, én meg olvasgattam. 

Másnap, pénteken fél 9 körül keltünk majd lementünk reggelizni. Kontinentális és ir reggeli is volt, sőt a kontinentális résznél volt fornettiszerű péksüti is, amit itt Irországban még sosem láttam hotelben. Jól bereggeliztünk, megkávéztunk, majd lesétáltunk a hotel fürdő részlegéhez. Először nem tűnt nagy számnak a dolog, volt egy jakuzzi, egy kis gyerekmedence meg egy nagy felnőttmedence, de később felfedeztük, hogy a felnőttmedencében van mindenféle kunszt: vállmasszirozó, hátmasszirozó, lábmasszirozó zuhany, pezsgés, bugyogás, úgyhogy jó másfél órát áztunk vidáman a vizben. Fél 12kor felslattyogtunk a szobánkba, összedobáltuk a holminkat és fájó szivvel búcsút intettünk a szupi kis szállásunknak, remélve, hogy elérjük a fél 1-es Viking hajót. A kocsit a hotel parkolójában hagyva gyalog kisétáltunk a várhoz, de sajnos naponta változik a menetrend, úgyhogy bár feltételeztük, hogy a csütörtökön látott rendszer lesz a nyerő pénteken is, ezt sajnos benéztük, mert a fél 1-es járat már délben elstartolt, a következő pedig fél 2kor indult... No sebaj, váltottunk meredeken, hogy eltöltsük az időt, beültünk egy hangulatos kis kávézóba a folyó partjára, ettünk egy-egy sütit, majd visszasétáltunk a hajóállomásra, ahol már jó sok ember várakozott eddigre. A fél 2es járatot értük el, ami pontosan indult és tele volt. Először nem találtunk helyet csak a fedett részen, ami baromi uncsi volt, mert alig lehetett kilátni, de aztán felálltunk a hajó oldalához nézelődni és végre elkezdhettük élvezni a helyzetet. A hajó a Shannon folyót követve átevickélt a Lough Ree-hez, ami Balaton 2 nagyjából, igy egészen olyan érzés volt, mintha csak otthon hajókáznánk. Miután kikötöttünk Hodson Bay-nél, sokan leszálltak, igy ülőhelyünk is lett a premier helyen, a hajó orrában, igy a visszaút igen kellemes volt, fotózgattunk, ittunk egy kávét (T. teát) és élveztük a szabadság utolsó perceit. Miután visszaértünk az útról már nem sok volt hátra a kimenőnkből: vettük pár emléktárgyat a vár melletti szuvenirboltban, majd visszasétáltunk a hotelhez a kocsiért és mentünk haza. 4 körüli indulással 6 körül toppantunk be a lakásba, negyed óra alatt kipakoltunk, betettem egy mosást és negyed 7kor már olyan volt, mintha sosem mentünk volna el itthonról, holott furcsa módon úgy éreztük vagy egy hetet töltöttünk máshol. Hm. Hát igy. Gyakrabban kellenének ilyen napok... Ime pár kép: