Az ovi mellett az új rendünkkel sem vagyok kibékülve természetesen, igy, hogy a délelőttjeimet az oviban töltöm...
Arról van szó, hogy Paja elvileg fél 9től negyed 2ig lenne oviban, addigra mennék érte, felkapnám, elszaladnék vele a sulihoz fél 2re, majd némi rohangálás után (ha esik, nincs rohangálás, piha) negyed 3-ra érnénk haza. Ekkor villámgyors ebéd jönne és ha minden jól menne, Paja 3 körül elaludna, én negyed 5kor kelteném, majd következne a délutáni móka, 3/4 8 körül pedig a fürdetés, tehát 9-negyed 10 között kezdődhetne a felnőtt program.
Ez mondjuk igy nem is olyan rossz, oké, az iskolából való elhozatal horror (erről irok még egy puffogósat, sajnos egyre jobban lenézem az ireket vagy nem is tudom, nem lenézés ez igazán, inkább egyre inkább haragszom rájuk, hogy ennyire kisigényűek vagy csak simán egyszerűek - persze az is lehet, hogy az én igényeim nagyok, akkor elnézést kell kérnem minden érintettől, de majd leirom, na), de amúgy egész elfogadható lenne ez igy, hogy 9-negyed 10re hazaérek, összekapom a lakást, esetleg főzök és 10től 1ig van 3 tiszta órám, mikor tanithatnék, coachként dolgozhatnék vagy mit tudom én mit csinálhatnék... A délutánt a gyerekekkel tölthetném, tehát őket sem hanyagolnám el, este fél 10től pedig lenne időnk élni, beszélgetni, filmet nézni satöbbi.
Na ehhez képest a hónap eddig úgy nézett ki, hogy délelőtt ugye az oviban voltunk, 3/4 1re hazarohantunk, 1.05ig összedobtam valami ebédet (igen, olyan is volt), amit beletömtem Palikába, majd negyed 2kor nekivágtunk a sulinak, negyed 3ra hazaértünk, 3/4 3ra letettem Paját, 3ig megebédeltem és odaadtam Petinek az ebédjét, majd 3-negyed 5ig irtam a beadandóimat (közben Pipi persze azért fenn volt és kért ezt-azt, miközben én okos gondolatokat próbáltam kicsiholni magamból), a délutánt totál idegben töltöttem a gyerekekkel, hogy alig haladok és szétesem, majd miután végre ágyba kerültek a fiúk, újra nekiálltam irni fél 10től éjfélig... (Közben T. persze unatkozott mellettem, marha jól lehet ám úgy alkotni, hogy valaki mindig ott vár rád, mikor leszel már kész - Peti délután, T. este.) Egy szóval katasztrófa. Rohanás, stressz, idegeskedés, koncentrációhiány, türelmetlenség és felületesség.
Augusztus 27-28 volt a kurzushétvége, 26-án estig beadtam a szükséges rövid assignmenteket (ezekhez persze el kellett olvasni egy vagon könyvet), augusztus 29 és szeptember 7 között pedig ezekben a nyúlfarknyi intervallumokban, miközben azon agyaltam, mi a pennát csináljak Palika beszoktatásával, összedobtam a négy hosszabb beadandót, de majd' belepusztultam. Persze örülök, hogy kész lettem (4ből 3at már elfogadott a tanár, a 4. még elbirálás alatt van), de közben hát aaaaa. Miért kell ennek is ilyen nyögve-nyelősen menni?! Miért nem tud egyszer csak pikk sikerülni valami?
Haza akarok menni, ahol van ingyen ovi, napközi, meleg kaja, az intézményeknek vannak udvarai és fedett tornatermei és ahol van segitségünk, hogy ne már mindig egyedül cipeljem a hátamon a két gyereket mindenhova.
Szeptember 24-25-én lesz az utolsó tanfolyami nap, addig még 3 kliens és 9 coach ülést kéne megcsinálnom, de tekintve, hogy az emberek töredéke ér rá fél 7-fél 8 között (ráadásul ugye a közelünkben, mert nyilván nem jó a világ végére autózgatni fél 7-es indulással, totál dugó garantált) elképzelésem sincs, hogy leszek kész. De persze oldjam meg. És érezzem magam szarul, hogy nem hordok minden nap tangát és nem várom haza a ház urát selyem kimonóban szerelemre éhesen. Hát tököm kivan, komolyan.