Csütörtöknél hagytam abba múlt héten, meg el ne felejtsem, hogy a tavaszi és nyári otthonlétünk sincs még meg meg az utcsó pár nap a suli / ovi előtt.
No szóval szerdán megvolt a sokadik Pro Bono session-om, csütörtökön és pénteken pedig minden szabadidőmben a log-okat irtam, mert ezekről nagyvonalúan megfelejtkeztem az ülések után... A délelőttöket itt-ott töltöttük, csütörtökön a botanikus kertben voltunk, mert most van a Sculpture in Context kiállitás és azt minden évben megnézzük, de Paja annyira nem értékelte a dolgot, ki sem szállt a babakocsiból (!) csak nagy nógatásra és egyébként is folyton ment az "inkább hazamegyünk" szólama. (Pedig tök szép volt a park és a nap is gyönyörűen sütött, nagyon jó szinek voltak, el is határoztam, hogy csinálok egy Instagram account-ot hehe.)

Pénteken nem bonyolitottuk túl a dolgot, délelőtt a Kukacos játszótéren voltunk, mert közel van, jók a játékok és ingyenes a parkolás. Délután el akartunk menni a Herert parkba, mert volt valami buli, de végül nem volt hozzá semmi affinitásom, fáztam is, fáradt is voltam, hát igy.  A hétvégén ugye az utolsó kurzushétvégém volt, nem volt túl jó, olyan lehangolt voltam végig, nem tudom, miért. Ki is fáradtam a végére (olyan volt ez a két nap, mintha reggeltől estig Ted Talks-ot hallgattunk volna, két fél órás szünettel), ráadásul T. is hulla fáradt volt meg köhögött, úgyhogy végig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy igy hagyom rá a két gyereket. (Arról nem beszélve, hogy szombat délelőtt Palika másfél órát sirt utánam, "nyanya jön most, nézem ablak" és társai...) Szombat este még egy közös vacsora is volt, úgyhogy 8 év után először kimaradtam este, fél 9re mentem a Brasserie66-be és éjfélre értem haza, jó volt, jó volt, de hazafelé azon aggodalmaskodtam, hogy 10-15 év és Petiék itt fognak bulizni az utcákon jaj istenem, hát nagyon nem várom. (Életemben először jártam amúgy a Temple Bar közelében este fél 12-kor, tanulságos volt.)

A hét eddig egyszerűen folyt: most, hogy nincs mit csinálnom időre, folyik ki a hét az ujjaim közül. Persze mindig van mit csinálni, nem az van, hogy ülök itthon és bámulok magam elé, de igy, hogy nincs időkorlát, kicsit szabadabban kezelem az időt. Na tehát hétfőn a Trojan Gymnastic Academy-t próbáltuk ki, ami egy igazán klassz hely: a kicsik 3 éves korig szabadon játszhatnak, rohangálhatnak a tornateremben, ráadásul drop-in az egész, ami külön király. Sajnos az ottlétünk első fél órája elég katasztrofális volt: Paja szó szerint a nyakamhoz ragadt és félénken morgott, hogy menjünk haza, mert látott egy lila szőrös labdát és azt hitte, hogy pók... No comment. Aztán hálistennek eszembe jutott, hogy menjünk ki enni valamit, törjük meg a varázst, ki is mentünk, evett egy banánt, majd mikor visszarángattam, utána már jól volt. Boldogan lógott a gyűrűn, a hintán, sőt a végén úgy megtetszett neki a gigatrambulin, hogy haza sem akart jönni. Jó kis hely, tényleg, megyünk még sokszor úgy érzem. (Sajnos nagyobbaknak csak strukturált órák vannak, 2től... Nem mintha lenne hely, már a várólistákat is lezárták... Nem hiába, igy megy ez, ha kb 3 helyen működik ilyesmi egy fővárosban (mind fullon van persze, sehol nincs már hely.) Délután Aware napom volt, el is szállt a délután, mint a szél.

Ma délelőtt úgy fújt a szél, hogy bár nem esett, nem mehettünk ki. A KidSpace-ben voltunk hát, Rathfarnham-nál, ahol kb 2 éve voltunk, még Petivel. Nem volt rossz, de nem volt jó sem, először azt hittem, 1,5 óra kevés lesz, de 1 óra után (amiben benne volt egy muffin is) úgy kellett rábeszélnem Palikát, hogy ugyan maradjunk már még, mert akkor minek jöttünk. No hát igy mennek a napjaink mostanság, most épp itt van Lorcan nálunk playdate-n, Legozik Pipivel, vicces, mindjárt vihetem haza, ami nagy lesz, mert totál dugó van, bahhh.