Nohát tegnap sem volt az a szabadtéri napunk, tekintve, hogy mire 10 körül nekivágtunk a Herbert Parknak, elkezdett esni, de olyan trükkösen, hogy tűzött a nap, magabiztosan lementünk, roller, bicaj, kenyér a kacsáknak, miegymás, erre már lenn derült ki, hogy ömlik az eső. WTF. Ha már lenn voltunk, tettünk egy kört az amcsi nagykövetség felé, mert arra végig nagy lombos fák vannak és ha ügyesen megyünk (és nem vizszintesen esik) nem ázunk el, gondoltuk szivjunk már egy kis friss levegőt... 20 percig szivtunk, majd felmentünk a lakásba és elmentünk a magyar boltba. (T. mániája ez a rongyos magyar bolt, mert akkor tud hozni Pilótát meg kókuszrudat meg kajszilét meg ilyen hasonló szénhidrátbombákat, amiktől én agybajt kapok, pedig nem vagyok egy fitnesz lédi, ez nyilvánvaló.) Na tehát elzarándokoltunk a magyar boltba, ahol Peti minősithetetlenül viselkedett, úgyhogy egész hazaúton szidtam, mint a bokrot, nagyon jó volt, tényleg. (Megőrjit azzal, hogy bemegyünk egy boltba és ilyen elnyúló, kicsit mélyitett idióta hangon elkezd nyafogni, hogy Peeeeeeez cukóóóóóóóór - mint egy bolond, de tényleg. Forr az agyam ettől, főleg azért, mert rászólok, hogy fejezze be, mert baromira idegesitő (nem is az, hogy akar valamit, akarjon, nyilván fog kapni egy dolgot, amit kiválaszt, hanem hogy minden fosra rámutat és orditva mondja, mi az: fúúúúú dióóóóóóó, ááááááá kókuszgolyóóóóóó - iszonyúan bosszant, mert tudja, hogy agyf*szt kapok ettől a viselkedéstől, hogy mindenre úgy néz, mintha legalábbis kenyéren - vizen élne mindig: bár mondjuk a kenyérre is rá tud csodálkozni, hogy kenyéééééééér ahhhhh, megbolondit.)) Mindeközben persze Paja is hozta a formáját az öleg-öleggel (bemegyünk bárhova és nem tudok ám nézelődni, vásárolni, mert azonnal nyomja, hogy felvesz anya, öleg, öleg - na igy vigyél kosarat és igy tudjál belepakolni) vagy ha épp nem öleg-öleg, akkor ő akarja vinni a kosarat, ami a zsebkendőnyi magyar boltban bizony nem leányálom, mert ahogy harcolunk a rühes kosárért, mindent leverünk, mindent megbillentünk, mindenhez hozzáérünk... (És közben a háttérben Peti nyomja a nyominger szövegét megállás nélkül.) Bahh, szóval nem volt egyszerű egy 10 perc, na. Magyar bolt után iszkoltunk haza, mint a gép, főztem egy gyorsat, majd elvittem Palikát aludni. Mig Paja aludt, én Petivel Pocoyo-t néztem, T. pedig takaritott. (Szándékosan nem álltam neki én is takaritani, mert amig én főztem, ő zongorázott és számtalanszor van az, hogy ő már este a gép előtt ül, én meg másnapra főzök a konyhában... Hát most fordult a kocka, ő takaritotta ki a fürdőszobát, ő mosott fel, ő törölt port, én meg szemrebbenés nélkül ültem a TV előtt, igy jártatok, lázongok, na.) A Nagy Takaritás amúgy nem azért ment, mert olyan kupi volt, hanem mert délután jöttek Eszterék és ha jönnek, T. mindig úgy érzi, hogy csillognia-villognia kell mindennek, mintha legalábbis patikában élnénk hehe. Oké, nyilván én sem vártam volna őket mocsokban, de csütörtök délután nagytakaritottunk a fiúkkal, úgy gondoltam egy átlagrend / átlagtisztaság pont oké, annál is inkább, mert ha megjönnek, 10 perc múlva úgyis kupi és rendetlenség lesz. Délután tehát partyztunk: a gyerekek hol az ikeás gyöngyökkel szórakoztak, hol körbe-körbe rohangáltak, 7 óra volt, mire elmentek, elmúlt hát ez a hétvége is, viszlát, mindjárt Halloween.