Olyan hülye hetünk van, hogy elképesztő.
Egyrészt, ahogy irtam, totál pocsék gondolataim vannak mostanság, teljesen kivagyok, néha úgy érzem, kéne irni az Aware-nek, de nem hétfőn, mert akkor még nekem kéne válaszolnom a saját depressziós levelemre, az meg nem lenne túl konstruktiv...
Másrészt szerda este egyszer csak megjelent T. kezén több vörös tintafolt, ami az istennek sem jött le. Hajnali 1ig kerestünk, mégis honnan a fenéből szerezte a foltokat, mihez nyúlt, mit tapogatott meg és nem találtuk meg a ludast. Hálistennek fél 1 körül az én ujjaimon is megjelentek a foltok (nem is nyúltam semmihez bakker, azon agyalva, hogy mi lehet T. kezén, megágyaztam, ennyit csináltam), úgyhogy onnantól nem fostunk attól, hogy köze van a foltoknak T. betegségéhez, de ennek ellenére rémálmaim voltak, azt álmodtam, hogy T-nek megint rohama van és hivnom kell a mentőket, de közben itt a két gyerek és mégis mi a franc lesz most, annyira kétségbeejtő volt, hogy iszonyú. (Ez a sokadik pont, hogy folyton ott motoszkál az agyamban, mi lesz, ha T. elkezd sűrűbben rohamozni?! Mi lesz, ha tolókocsiba kerül?! Nem is tudnám tolni, olyan nehéz!) No szóval a lényeg: azóta sem derült ki, mi fogta össze a kezünket. Tuti valami tinta volt, mert nem jött le vizzel, acetonnal, ecettel, semmivel, két nap volt, mire lekopott, de nem tudni honnan jött. Spooky.
Harmadrészt meg... Majdnem felgyullasztottam a lakást. Épp főzni készültem ma este, feltettem az olajat forrósodni és mig rákerestem pontosan hogy kell gulyáslevest főzni, az a szar lobbant egyet és kigyulladt. Hagytam már ott olajat a gázon, semmi nem történt, leégett, mint az állat, de nem gyulladt ki. No most igen. Vagy fél méteres lángok csaptak ki a lábasból, azt hittem befosok. Rémlett valami, hogy vizet nem ereszthetek rá, mert kispriccel az olaj, úgyhogy fogtam gyorsan még egy lábast és ráforditottam, hogy elvonja az oxigént, de még vagy 5 percig nem mertem felemelni a felső edényt, nehogy újra fellobbanjon a tűz... Az egyetlen gond, hogy riadalmamban a konyha közepére dobtam le az égő lábast, úgyhogy most gyönyörű a konyhánk linóleuma... (Oké, amúgy is ronda volt, de hát na.) Utólag megnéztem, mi lett volna, ha vizet öntök az égő olajra, hát nem szép történet... Azt hiszem kimondhatom, hogy velem volt a védőangyalom... (De bazzeg, látod ez az... Ennyi az élet... És ha nem jut eszembe, hogy nem szabad vizet folyatni rá?! Sirok.)      
És akkor illusztrációk: