Dungarvan 11.01 - 11.05 - part 1

Ilyen szép időnk volt

Régóta terveztük, hogy az őszi szünetben lelépünk valahova, de mivel nyáron annyit szenvedtünk a szálláskereséssel, nem biztam benne, hogy valóban el is jutunk őszölni. Mondjuk igy, hogy csak négy fős apartmant kerestünk, ráadásul novemberre, jóval könnyebb volt a kutatás és hát ezúttal nem vittük túlzásba a keresgélést: beugrott, hogy 2011-ben jártunk a Gold Coast Golf Resort-ban (part 1 és part 2) és tök jó volt, úgyhogy megnéztük van-e szabad hely négy éjszakára és miután volt, nem is nagyon nézegettünk másfelé, befoglaltunk egy két hálós házat a booking-on és hello. Igy kell-e. Persze nem is mi lennénk mi, ha nem lett volna ezúttal is egy kis gixer: ugye hétfőn trick or treat-elni voltunk, igy az egész pakolás kedd délelőttre maradt, ami persze két beizgult kisgyerekkel bizony igen stresszes volt (mindkettő folyton bele akart mászni a bőröndbe áááá) illetve irtak az Aware-től, jól vagyok-e, mert hétfő este nem léptem be önkénteskedni - őőőőőő, totál elfelejtettem Halloween miatt, no hát emiatt sem voltam nyugodt, de túléltük, 12-re minden bőrönd tele volt és még az ebéd is kész lett (vörösboros marhapörkölt sütőben sütött bébikrumplival, hurrá).

Úgy csinálnak, mintha...

Fél 2 körül vágtunk neki Dungarvannak, abban bizva, hogy Palika szokás szerint elalszik az úton. Igy is lett, bár ezúttal igen nehezen, de végül negyed 3 körül bealudt és innentől kuss volt mindenkinek a kocsiban, hiszen a Kiskirály Pihent. Mivel T. iszonyúan elálmosodik mostanság vezetés közben (hiába mondom, hogy adja át, vezetek én, nem hallgat rám, ez mégis férfimunka), 3kor kiálltunk egy benzinkúthoz pisilni meg venni egy RedBull-t és bár Palika motyogott kicsit, mikor leállt a motor, végül szépen visszaaludt, nem is értem, ilyet még sosem csinált (mármint nem aludt vissza, ha egyszer felriadt a kocsiban). 15 perc pihenő után mentünk tovább, fél 5 körül pedig szépen begördültünk a szállásunkra, ahol kiderült, hogy nem két hálós, hanem négy hálós házat kaptunk, igy egy pont ugyanolyan apartmanban lakhattunk most is öt napig, mint 2011 decemberében. (Ez amúgy nagyon tetszett, ismertük a helyet, ismertük a lakást, nagyon jó volt visszarepülni az időben kicsit.) Mivel már nagyon korán sötétedik, miután behordtuk a cuccokat és kiraktunk egy-két dolgot (ezúttal vittünk kajákat is, ne kelljen rögtön boltban kezdenünk... ja mert ugye délelőtt még a Tesco-s bácsi is járt nálunk, el is felejtettem), szóval fél óra pihegés után (amiatt a két fiú úgy játszott, mint a kisangyal, lásd mellékelt ábra) visszagurultunk a hotelhez (ez egy nyaralófalu tulképp, van egy hotel, uszodával, étteremmel, fitness helyiséggel és vannak különálló házak) és a gyerekek belevetették magukat a játszózásba.

Ez nem az első este, akkor töksötét volt

A játszótéren nem volt sok minden, volt egy mérleghinta, három gumiból készült hinta, egy salakos labdapálya és egy óriási csúszdakomplexum, négy csúszdával, de PP persze imádta, mert az utóbbi nagyon menő volt: a kacskaringós csúszda volt a sztár, le sem lehetett őket vakarni róla. (Mondjuk engem az ideg szétevett, mert rohantak fel - csúsztak le megállás nélkül a sötétben és végig attól tartottam, hogy valamelyik megbotlik és kiveri a fogát... Nem tudom, miért kell szaladni folyton, miért nem lehet felsétálni - lecsúszni... Ehhh...) Mikor meguntam a stresszelést, átsétáltunk a partra, ahol gyönyörű volt a kilátás: a sötét, csendes tenger és a túlparton világitó városi fények nagyon ott voltak, legszivesebben örökre maradtam volna ott a parton, annyira szép volt az egész. Végül fél 7 körül indultunk vissza a házhoz, ahol vacsora, fürdetés, altatás, szóval a napi rutin jött megspékelve egy kis izgalommal, Palika ugyanis leesett a lépcső harmadik-negyedik fokáról és akkora pukli nőtt a homlokára, mint egy fél dió. Először azt hittem a karja fáj, azért sir, mert mikor meghallottam a puffanást és kirohantam hozzá, ott feküdt a lépcsőn kicsavarodott karral, ami beszorult a korlátba és nem tudta kihúzni, aggódtam is, hogy eltört a csuklója, azért sir, de miután alaposan megvizsgáltam a karját, szólt, hogy hoppá, hát a feje fáj és akkor realizáltam, hogy a fürtjei alatt ott egy jókora púp. Khm. Mivel fagyott borsót épp nem vittünk, egy RedBull-t nyomkodtam a homlokához és egy Varázsceruza alatt egész jól lement a duzzanat hálistennek. Ez után a baleset után T. elbarikádozta a második szintet, oda szombatig nem mentünk fel többet...      

Szerdán reggel a gyerekek szokásosan fél 8 körül keltek, úgyhogy negyed 9kor kivittem őket focizni a ragyogó napsütésben. Sajnos nem maradtunk sokáig, mert iszonyú nedves volt a fű, minden rúgásnál repült a viz és különben is Peti belerúgott Palika kezébe (direkt), ami úgy megadta az alaphangulatot a naphoz már igy kora délelőtt... Az uszi 10kor nyitott, úgyhogy mi 9.55kor már ott toporogtunk a kölykökkel a recepción, mondanom sem kell egyes-egyedül. Sebaj, igy legalább miénk volt az egész medence, boldogan lubickolhattunk a meleg vizben. Ja nem, a viz nem volt meleg, inkább langyos, olyan uszoda-szerű, de nem panaszkodom, azért nem volt rossz. 1 órát maradtunk, mert 11-re meg is telt a medence meg már fáztunk is, úgyhogy akkor szépen hazagurultunk a házunkhoz és befejeztem az ebédfőzést, amit még reggel negyed és 3/4 10 között elkezdtem. (Ja, hasonlóan 2011-hez, megint nem vittem pótpelust, úgyhogy csakúgy, mint Pipi anno, ezúttal Palika is peló nélkül jött haza, úgy tűnik én sosem tanulok haha.) Ebéd után csendespihenő jött, mig Paja aludt, én is ledőltem, a többiek pedig Marioztak, mert T. persze hozott azt is. (Na jó, én meg hagymát vittem meg mindenféle jót, amiből ebédet tudtam főzni, 1:1.)

A szállásunk bejáratánál a viz

Mikor Palika felkelt, a közeli Clonea Beach-hez gurultunk el, ami továbbra is gyönyörű, igaz, parkolni már nem lehet közvetlenül mellette, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Némi homokozás és tengerbenézés után Palika sajnos bakot lőtt: túl későn ugrott el egy agresszivebb hullám elől, úgyhogy hiába volt rajta gumicsizma, a nacija totál vizes lett elöl, ami a 6-8 fokban nem volt túl szerencsés ugye. Mit volt hát mit tenni, Petiék maradtak a parton, én pedig hazavittem Palikát átöltözni, mert a vizezés után még el kellett mennünk boltba és természetesen nem vihettük Paját vizes gatyában és zokniban a városba...
3/4 5 körül értünk vissza Pállal Pipiékhez, akkor felkerekedtünk és beautóztunk Dungarvanba, ahol megkerestük a Supervalut és próbáltuk az ép eszünket megőrizve bevásárolni. (Palika totál életveszély, egy másodpercre nem lehet szem elől téveszteni, nagyon stresszes vele bárhova menni, mert elszalad, elrohan, felmászik, eltűnik, feláll, leesik... Ez kombinálva Pipi kis visszafogott marhulásaival igazán gyilkos, főleg, ha ismeretlen helyen kell bevásárolnunk, ahol fogalmunk sincs, mi hol van...) Na mindegy, persze a vásárlást is túléltük, majd puffogva elindultunk haza, de mivel még viszonylag korán volt, megálltunk a parton sétálni kicsit. Mivel eddigre ugye meglehetősen fagyos volt a hangulat (Peti már jókisfiú volt, mert beijedt, hogy lekiabáltam őket, hogy megint úgy viselkedünk, mint egy cigánykaraván, de Palika persze fittyet hányt a szidalmakra és továbbra is rosszalkodott (nem engedte, hogy fogjam a kezét a parton (!), előre szaladt, táncikált a viztől 20 centire, rohant a kötelek között stb)), nem maradtunk sokáig, de legalább elmondhatjuk, hogy ez is megvolt, sétáltunk a promenádon. Fél 7 körül értünk haza, ekkor vacsi, fürdés, mi pedig este megnéztük a Grand Budapest Hotelt, mert T. persze azt is elhozta pendrive-on haha.

Ez a napunk volt amúgy a legrosszabb, estére mindketten totál kivoltunk, hogy Paja milyen szófogadatlan, vad és szilaj (főleg Petihez képest), de ekkor valami átkattant és mivel Palika viselkedésétől eltekintve tök jól éreztük magunkat, innentől már csak felfelé vitt az út, próbáltunk Palikához másképp állni és lazábban venni a dolgait és ez be is jött, másnaptól totál álomnyaralásunk lett, vidám, jókedélyű, aktiv és boldog. 
folyt. köv.