- Az egyik, hogy durván internalizál mostanság, ha megüti magát vagy megijed vagy valami rossz történik, azt motyogja magának, hogy nem baaaj, nem baaaaj.
- A másik, hogy nagyon szépen képes már kifejezni magát, ha pl valamit nem engedek neki, akkor sirósan közli, hogy nagyon mérges vagyok rád (= nadon mérges vagok rád)! Ilyenkor mindig majdnem megeszem, de rájövök, hogy kell még később is. (Ja és ha próbálom elterelni a figyelmét mikor sir vagy mérges, akkor lazán közli két hüppögés közben, hogy de hát éppen sirok! Annyira elképzelhetetlenül cuki ez a 2-3 éves korosztály, hogy hetek óta azon gondolkozom, hogy kéne egy harmadik. Oké, elhessegetem az ötletet, de hát awwwww, ez az időszak annyira édes, hogy belehalok.)
Itt voltunk - itt nem voltunk. Mik történtek - mik nem történtek. Mit csináltunk - mit nem csináltunk. Ilyesmik.
2016. december 1., csütörtök
Két apró Paja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tényleg cuki :-)
VálaszTörlés:D Aztán amikor rosszabbul reagálok, ki akarnám tekerni a kis cuki nyakát. Annyira demanding tud lenni, hogy borzalom és baromira nem fogad szót! Utólag úgy rémlik Peti nem volt ilyen kis önfejű, nyilván ő sem ült le és játszott, de nem emlékszem, hogy folyton szidnom kellett volna, mert marhaságokat csinált. Paja meg... És letojja, ha büntetem, ha szidom, ha jutalmazom, semmi nem hatja meg!
VálaszTörlésEgy olyan emlekem van h irtad anno h Petivel iszonyu vasarolbi menni, mert levesz valamit a polcrol, es nem ereszti, nem mozdul. Visszatenni nem tudod, megvenni se mert a kosarba se teszi bele es csak all a polc elott. Szoval az ido megszepiti az emlekeket 😉
VálaszTörlésMicsoda memóriád van, én el is felejtettem. :D Bár tényleg, vele sem szerettem boltba járni, most hogy mondod... De az utcán mintha normálisabb lett volna... Vagy tényleg kéne az a Cavinton... :D
Törlés