Esti beszélgetéseinkből

- (sóhajt) Hajjj, de jó lenne, ha látnátok, milyen leszek felnőttkoromban. (Épp arról beszéltem neki, hogy mennyire kiváncsi vagyok, milyen felnőtt lesz.)
- De figyelj, remélhetőleg azért fogunk látni, milyen leszel, ha felnősz...
- Tényleg? Háááát, ezt nem is tudtam! De jó! Azt hittem, addigra már meghaltok... Pedig én mindig ölelgetni szeretnélek! Még a csontjaidat is, ha már csak a csontjaid lesznek meg!

Őőő.