Napjaink: Január első hete - január 2 - 8

A hét szülinappal indult, Paletta 3 éves lett ugye. Peti elég rosszul tűrte, hogy nem ő van a középpontban, most is, mint tavaly, nagyon sértődős volt, egész nap nyafogott valami mondvacsinált ostobaság miatt, folyton megbántottan bújkált, ha viszont T. fotózni próbálta Palikát, direkt beállt mellé, hogy ő is rajta legyen a képen (nem mintha nem készültek volna közös képek is, de ő minden képen rajta akart lenni) pedig abszolút nem toltuk túl szegény Palika ünneplését, nem kivételeztünk vele, egyszerűen Peti hulla féltékeny volt és ez engem meglehetősen zavart, 2 körül veszekedtem is vele egy sort, hogy lehet ilyen iszonyú önző és gyerekes (khm), onnantól kicsit összekapta magát, de úgy összességében elég bosszantó volt a dolog. Mondjuk öröm az ürömben, hogy igy elkészülhetett ez a két vicces kép:

Épp mérges valami miatt...

Majd észreveszi, hogy fotózom... Ennyire volt komoly a gond...

A délelőttöt Dun Laoghaire-ben töltöttük: játszóztunk kicsit, ugráltunk a szökőkutaknál, néztük a tengert, egyszóval egy szokásos órácskát töltöttünk kinn a megfagyás határán. Ebéd után mig Palika csendespihenőzött, a fiúk feldiszitették a lakást pár bannerral, én pedig megsütöttem a szülinapi tortát. Egyszerű citromos tortát csináltam, mert Paja nem szereti sem a tejszint, sem a vastag krémeket. A torta szó mondjuk túlzás, ez a süti tulképp egy citromos piskóta volt citromos cukormázzal meg egy 3-as gyertyával és oké, biztos lehetett volna variálni jobban a dolgot, de biztosra akartam menni, ezt a sütit már ismertük, tudtam, hogy mindenki szereti, ezért esett rá a választás. Sütizés után jött az ajándékozás: Paja tőlünk kapott egy szétvágható fa-pizzát és egy hanggal távirányitható kishajót, Nagyitól pedig kapott egy (elfelejtettem mit, majd beirom, ha beugrik haha). Mi Petinek nem vettünk külön semmit (miért is vettünk volna?), Nagyi viszont hozott neki egy Paw Patrol-os bead készletet, mintegy "előszülinapi ajándékként". A délután pizzázással telt (Paja mindenkinek végtelen számú pizzát osztott ki) és bár készült egy vagon fotó, sajnos T. még nem utómunkázta őket, igy mutatni nem tudok egyet sem...  Az esténk ismét görbe volt (félig), megint elsétáltunk ugyanis a Waterloo-ba, mert úgy tudtuk, hogy Artúrékkal találkozunk, de miután fél órát "késtek", ellenőriztük és kiderült, hogy keddi randit beszéltek meg a fiúk, nem hétfőit, úgyhogy ballaghattunk haza... Bammm. Fájdalomdijként vettünk a Tescoban egy pizzát magunknak, amit otthon megettünk - de én éjfélkor, T. pedig hajnali 3kor kezdett el f*sni tőle... Nem tudjuk 100%-ra, hogy a pizza volt-e a bűnös, de nagyon gyanús, hogy igen, mert másnapra kutya bajunk nem volt, hálistennek be sem lázasodtunk és ami fontos, csak mi jártunk rosszul, se a Nagyi, se a fiúk nem betegedtek meg.

Kedden délelőtt hogy, hogy nem, nem voltunk sehol, legalábbis nem emlékszem semmire, délután viszont elvittem Pipit az RDS-be a Winter Funderland-ba. Elsősorban korcsolyázni szerettünk volna, mert Peti meg van (volt) őrülve a jégért, de mivel csak egészkor lehetett kezdeni a korizást, megvettük a jegyeket (oltári mázlim volt, a mögöttem sorbanálló fickó nekem adta a felnőttjegyét, mert az ő fia már nagy volt, beengedte korizni egyedül, igy a €15-s gyerekjegy mellé nem kellett vennem egy €16-s felnőttjegyet is (azért elég kemi, hogy €31 egy gyerek és egy felnőttjegy 45 perc korizásért, nem?)) majd elsétáltunk körbenézni. Pont arra volt időnk, hogy Peti ugráljon egyet egy trambulinon azzal a rugalmas köteles izével, már tiplizhettünk is vissza a jéghez, mert 3 óra lett. Kaptunk szép kék korikat és izgatottan vártuk, hogy bejussunk a pályára. Az izgalom egészen addig tartott, mig át nem estünk a kapun - a jég ugyanis iszonyú vizes volt, úgy csúszott, mint az istennyila. Mindenki a palánkba kapaszkodva lépegetett körbe, marha nagy élmény volt, tényleg. Mivel láttam, hogy ez nem fog menni, átevickéltünk a gyerekpályára, ami kisebb volt és talán kevésbé vizes, de miután láttam, hogy Peti kezd beparázni, visszamentünk a kölcsönzős részhez és kértünk egy cipőre szerelhető kétélű korit, hátha azzal jobban megy a dolog. Mikor visszatértünk a jégre, szereztem egy pingvint, amit odaadtam Petinek gyakorolni és végre én is próbáltam bátrabban megindulni, de pár méter után Pipi úgy döntött ő már nagyon tud és elhagyva a segitő pinvinjét, elindult csak úgy szabadon meglehetősen gyorsan - aminek az lett a vége, hogy kb 2 méter múlva elcsúszott és iszonyúan lefejelte a jeget. Elesett, hasra, majd leért a homloka is, ami vissza is pattant csórikámnak... Nem szokott sirni, de most mint a záporeső bőgött szegénykém, mert tényleg nagyon durvát esett. Vagy 5 percig vigasztalgattam, simogattam szegényt, majd mikor végre megnyugodott, kérdeztem tőle, menjünk-e, de mivel nem tud semmit feladni, nem-et intett, úgyhogy szereztem egy szánkó-szerű valamit, amire ráültettem és mintha havon siklanánk, tettem vele pár kört a pályán. Ez végre tetszett neki, de mivel még fájt a feje, 10 perc múlva inkább hazindultunk. Miután visszavettük a cipőinket, kértünk jeget a homlokára, úgyhogy bevittek minket az elsősegélynyújtó kóterbe, kaptunk egy zacskó gyógyjeget, felvették az adatainkat és elmeséltették, mi történt, hol, pontosan mikor stb. Hazafelé Peti kikönyörgött magának egy hotdogot és egy összecsukhatós lasztit, ezt a kettőt megvettük hát, majd hazasétáltunk, idén számunkra ennyi volt a Winter Wonderland. Itthon fájdalomdijként Pipi kibonthatta a már régóta a szekrényben lapuló Lego Technic dobozkát (még akciósan vettem ezer éve a Tescoban, gondolván jó lesz valakinek a szülinapjára), kapott forralt almalét és innentől jól volt, nem panaszkodott se fejfájásra, se szédülésre, se álmosságra, kicsit csendes volt ugyan, de nem volt semmi gondja. Este újra nekivágtunk a Waterloo-nak, ezúttal valóban találkoztunk Artúrékkal és csakúgy, mint Eszterékkel, velük is kártyáztunk meg persze beszélgettünk is egy csomót. Fél 12re értünk haza, hullafáradtan. Éjszaka volt némi izgalom, Pipi ugyanis átjött hozzám aludni (Palika már korábban átjött), mondván, hogy nagyon fázik és hányingere van... Én természetesen befostam, hogy akkor tuti agyrázkódása van, úgyhogy felkeltettem T-t, mit csináljunk, vigyem-e Pipit az ügyeletre hajnali 3-kor... Bár kicsit hányt is (nagyon kicsit), utánaolvastunk az agyrázkódásnak és végül úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, várunk reggelig, mert 1-2 napja fájlalja a hasát szegény és egyébként is 38,5 a láza, lázat pedig meglehetősen ritkán okoz agyrázkódás... Hálistennek igazunk is volt, másnapra elmúlt a probléma, nem hányt, nem volt láza, igy nem szórakoztunk orvossal, annál is inkább, mert a feje sem nézett már ki borzasztóan, volt rajta egy pukli, de ennyi, innentől nem is emlegettük az esést.
Szerdán nem csináltunk nagy programot az éjjeli izgalmak után: a Merrion Square-i játszóra mentünk. Délután Nagyi elment a városba, T. pedig lelépett a Woodies-ba, mi tehát végre egyedül maradtunk a gyerekekkel itthon, amit jól ki is használtam, mostam, teregettem és elkezdtük hallgatni az Óz a csodák csodáját... (Úristen, hogy szerettem, kivülről tudtam az egészet anno!) 5 körül hazaért T., hozott egy új lámpát a folyosóra, felszerelte, majd megszerelte a fürdőszobai szagelszivót is, hasznos volt hát a délután nagyon.

Csütörtökön hajnalban Nagyi hazautazott, T. vitte ki a reptérre, de negyed 7-re már haza is ért (!), mi pedig a délelőttöt a Leisureplexben töltöttük a fiúkkal, mert csöpögött az eső. Iszonyú tömeg volt, rengeteg gyerek volt, letenni sem tudtuk a cuccunkat először, valahogy igy képzelem a poklot haha. T. mikor hazaértünk elment az ILAC-ba és vett egy vizes porszivót, mert eddigre Peti már lassan 2 hete köhögött (karácsony előtt kezdte) és elkezdtünk gyanakodni, hogy a lakás (vagyis a padlószőnyeg) pora lehet a ludas, mert ha elmentünk valahová, sokkal ritkábban / kevésbé köhögött, mint itthon... Ezen a napon (január 5) végre megjött Anyuék doboza, amit még december 6-án adtak fel Pesten, a legbosszantóbb, hogy 6000 Ft-os bélyeg volt rajta... 
Pénteken délelőtt esett, nem mentünk sehova, mert T. kiokoskodta, hogy a porszivó, amit vett, nem olyan, mint amilyet akart, úgyhogy lefoglalt használtan az advertsen egy olyat, amilyet szeretett volna és péntek délelőtt ugrott el érte. Mivel az eladó közel lakott Krisztiékhez, hozzájuk is beszaladt és visszakérte a babamérleget, mert otthon szüksége lesz rá valakinek. Miután délelőtt nem voltunk sehol, megebédeltünk, felkerekedtünk mindnyájan és elautóztunk Nutgrove-ba visszavinni a csütörtökön vett és ki sem bontott porszivót. Ha már ott voltunk, beszaladtunk a Tesco-ba is, de mivel Palika elég rohangászós volt, értelmesen nem tudtunk bevásárolni, csak tüzet oltottunk... Este T. Artúrral találkozott, az estém tehát ezer év óta először újra szabad volt...
Szombaton délelőtt nem tudom, hol voltunk, délután újra a Nutgrove-ba mentünk venni egy normál porszivót is... (Nem röhög. Az előző napon vett porszivó vizes porszivó volt, nem mindennapos használatra van kitalálva.) Az Argosból Pipivel átugrottunk a Clarksba is, ahol €15-ért vettem neki egy fekete sulis cipőt (€45-ről volt leértékelve) és a Dunnesból beszereztem egy ruháskosarat is, amit már régóta terveztem, mert a régi itt-ott eltört. Délután / este pakolásztunk, rendezkedtünk, de a takaritás másnapra maradt.

Vasárnap délelőtt jó hosszú programunk volt: elmentünk a Phoenix Parkba játszózni, de mivel mire odaértünk, elkezdett esni az eső, átmentünk inkább Howth-ra, ahol először ettünk egy lángost, majd átsétáltunk a játszótérre is mókázni. A hazaútra kaptam egy kávét, vidám volt hát a délelőtt nagyon. Délután először T. összecsomagolta a hazaküldendő dobozunkat (egy futárral hazaküldtünk pár dolgot: egy gitárt, egy erősitőt, pár könyvet, a babamérleget meg két nagy képet, olyat, mint ami a falunkon van, de véletlenül hármat (!) kaptunk belőle), majd miután elvitték a csomit, nem tudtuk tovább húzni, el kellett kezdenünk a takaritást. Először port töröltünk, majd vizes porszivóztunk és végül sima porszivóztunk. A új porszivónknak nincs zsákja és olyan, hogy látod, mennyi port szivott már fel és hát jézus... Kb egy négyzetméter kiporszivózása után megtelt a tartály! Kiderült, hogy a régi gép 400 Wattal szivott és a por nagy részét visszaeresztette a levegőbe (G kategóriás volt), ez most 800 Wattal sziv és A kategóriás, ami meg is látszik... Na szóval a lényeg a lényeg, a hét végére a lakás tiszta lett, Peti pedig érdekes módon szinte azonnal abbahagyta a köhögést, már megérte beruházni két porszivóba igy januárban...