Napjaink: Január második hete - január 9-15

Ez egy elég bénácska hét volt, bár beleesett a szülinapom is...
A hétfő még hagyján volt, délelőtt elmentünk Palikával a coolock-i Leisureplex-be megünnepelni Gabi és Palika szülinapját (Gabi január 10-i). Kaptunk egy szép könyvet (100 magyar népmese), illetve én kaptam előszülinapi meglepiként egy nagy doboz bonbont is, nagy volt hát a buli.
Kedden már kezdődtek a problémák: Pipi hasfájásra, hányingerre panaszkodott és mivel tartottunk tőle, hogy ez A Hányós-fosós Betegség, itthon tartottuk. (Nem hányt, nem fosott, 9.10kor már kutya baja sem volt, de akkor már mindegy volt...) Biztos, ami biztos foglaltam időpontot a GP-hez negyed 5-re (már régebben is mondogatta ezt a hasfájást), még hozzá ezúttal T. orvosához, Frankhez, a Hanover Medicalba. T. 11-re ment Tallaght-ba valami vizsgálatra, amiből persze megint nem tudtunk meg semmit, de legalább könnyes búcsút vett az ottani neurológustól, mert átkérette magát a "mi kórházunkba", a St Vincent-be. Délelőtt még annyi történt, hogy jött a mosógépszerelő, mert hiába állitottam 600as fordulatra a centrit, ha mostunk, már olyan hangja volt a mosógépnek, mintha egy helikopter körözne a mosókonyhában... Mondjuk az, hogy mosógépszerelő jött, enyhe túlzás, valami szakit küldött ide a főbérlő, aki - figyelem - valami madzaggal kötött fel valamit a gépben, jó' van az úgy alapon. (Ez hihetetlen amúgy, kik futnak itt szakember néven... Nem csoda, hogy ennyi a bevándorló, nem is értem, nélkülük hogy működne ez az ország, komolyan. Ahogy összeszedtük T-vel, még az összes szakember, akivel találkoztunk itt 8 év alatt egy oltári nagy kókler volt. Kijöttek, bütyköltek valamit, legomboltak vagy €200-300-t a kiszállásért a főbérlőtől, majd két nap múlva a megbütykölt cucc összeomlott, használhatatlanná vált. Na de ennyire ne szaladjunk előre...) Vissza Pipihez. Szóval negyed 5re mentünk dokihoz, aki nem győzte mondogatni, hogy T. a "kedvenc" betege, mert olyan myterious meg challenging... Őőő, köszi. Ami Petit illeti, ő is megerősitette a véleményem, hogy pszichoszomatikus nála a hasfájás és hozzátette, hogy ettől függetlenül persze valós a probléma, mert ő úgy hiszi, hogy a gond a Szorulás... Elég hitetetlenkedve nézhettem, mert azonnal elkezdte magyarázni, mi a tényállás. Az ilyen korú gyerekek unják, nem szeretik a WC-re járkálást. Kiszaladnak, potty és rohannak ki a fürdőszobából, anélkül, hogy normálisan kakilnának. A szülő csak azt látja, hogy oké, volt kaki, még hozzá elég lágy is (bocs, ez jut át a "gombócon"), nincs szorulása a gyereknek, minden rendben van, csakhogy ez a szenya keményebb kaki közben csak halmozódik, halmozódik és jönnek a tünetek: hasfájás, hányinger... A megoldás: hashajtás, kaptunk hát némi borzalmas izű gyógyszert, amit én önhatalmúan kicseréltem Duphalacra (ez az itteni Laevolac) és azóta ezerrel odafigyelünk, mennyit kakil szegény gyerek... (A hasfájás amúgy jelentősen javult, mióta centizzük a termelését, a hányinger viszont megmaradt, igy tehát valószinűleg idegi alapon van.)
Szerdán - mivel kedd este Guttalaxot is kapott - megint nem ment suliba Nagyobbik Sarjunk, helyette egészen 3-ig fél óránként járt WC-re szegény... T. ezen a napon dolgozott, pontosabban 11-től 5-ig bement valami ügyeket intézni, beszélni pár emberrel, nekem pedig ugye szülinapom volt. (Jó kis szülinap, nem mondom...) Mivel nem volt itthon sok kaja, 3 körül, mikor Paja csendespihenőzött volna, elmentünk Bray-be átvenni két ingyen könyvet egy ismerőstől, majd ha már ott jártunk, a fiúk kaptak egy-egy fagyit is a parton. Sétálni nem sétáltunk, mert hideg volt... Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, Petinek vettem €1.49-ért egy vékony, szép piros mackófelsőt (ő mondjuk miután felvette, kijelentette, hogy "ez nem áll nekem olyan jól", pedig de) és nagyjából megvettem mindent, ami a bevásárlólistámon szerepelt (pl fehérrépa chips - aaaa, isteni). Miután hazaértünk, 10 perc múlva T. is betoppant és kezdődhetett az ünneplésem. Először tortáztunk, én capuccinos, a többiek pedig citromos tortát kaptak a Donnybrook Fair-ből, utána pedig ömlöttek rám az ajándékok. Kaptam egy nagy csokor vörös rózsát, egy többször használatos kézmelegitő párnácskát, egy baglyos hot water bottle-t (ez mi magyarul?), egy kis kozmetikai tükröt, egy smoothie készitőt (amitől Peti oda meg vissza van, azóta is folyton simogatja) illetve egy új telefont, Motorolát, mert az előzőnek, a Nexusnak keresztbe volt repedve a kijelzője és ez T.-t roppantul idegesitette... (Én mondjuk ellettem volna még vele évekig, de most már örülök az új telefonnak is, király.)
Csütörtökön délelőtt még oké volt, Peti ment suliba, mi Palikával végre eljutottunk a lógós játszóházba, ahol jót mókáztunk, majd bár 2 felé már hullafáradtnak éreztem magam, azért elmentem Tallaght-ba, a Square-be vásárolgatni. (Azért oda, mert bár messze van, de van egy csomó jó üzlet, Heatons, Debenhams, Dunnes stb és már eléggé bosszantott, hogy minden leárazásból kimaradok, mert nem jutok el egyedül sehová vásárolni...) Végül nem vettem sok mindent, Peti kapott egy tavaszi kabátot (€8 volt csak, egyszerű fekete, vékony) meg egy Lego Ninjago évkönyvet, Palikának vettem Lavera fogkrémet, ami után mindig kajtatni kell, magamnak pedig beszereztem 6 pár zoknit, mert azok úgyis mindig kilyukadnak, jó, ha sok van. Mikor 5 körül hazaértem, már akkor éreztem, hogy nem vagyok túl jól, hányingerem volt és ez az idő előrehaladtával egyre rosszabb lett. Egész nap nem nagyon ettem, reggeliztem, ebédeltem, pont ugyanazt, mint T. meg Palika, az uzsonna - vacsora viszont kimaradt, szóval elképzelésem sem volt, mi ez... Este 8kor már igazán szarul voltam, T. fektette le a gyerekeket, Peti pedig nem engedte, hogy felmenjek mellé altatni, mondván nehogy lehányjam. Jogos volt az aggodalom, negyed 9 körül ugyanis "végre" kijött minden, hánytam, mint a murányi kutya. Gyorsan befeküdtem egy nagy kád vizbe, ott majdnem elaludtam és bár forró volt a viz, vacogtam, mint a parancsolat, mert a lázam ekkor már 38,5 volt. Kijönni alig tudtam a vizből, olyan gyenge voltam, az egyetlen motivációt az adta, hogy egy idő után újra felkavarodott a gyomrom és a két pohár megivott vizet nem akartam magamra hányni, kénytelen voltam hát reszketve kimászni a kád szélére - és újra hányni. Hónapok (évek?) óta elször 10kor már aludtam, az éjszaka pedig nagyjából csendesen telt - attól eltekintve, hogy T. is nekikezdett a dolognak, igaz, neki nem felül jöttek ki a dolgok. (Ez annyira vicces amúgy, ilyen esetekben én mindig hányok, neki hasmenése van - hogy ezt mi határozza meg?) Eléggé aggódtunk, mert neki is felment a láza, 37.8-38ig, de hálistennek feljebb nem szökött.
A péntek ennek megfelelően kótyagosan telt: Petit nem tudtuk elvinni suliba, egyik ágyról a másikra dőltünk, hogy hogy éltük túl a napot (és hogy ők hogy élték túl?), elképzelésem sincs. T.-nek délután valami miatt vissza kellett mennie a GP-hez, hazafelé hozott mindenféle sós kekszet, azzal húztuk ki a napot. (Hurrá, a nap végén 56,7 kg voltam, haha, megy ez a fogyás, akaratomon kivül is...)

Szombaton már nagyjából a régiek voltunk, átszaladt rajtunk a kórság, úgyhogy délelőtt kivittük a kölyköket Seapoint-hoz. Kavicsoztunk, bámultuk a tengert, jó kis nyugdijas program volt, nem mondom. Délután próbáltam mosni egyet, mert már nagyon itt volt az ideje - de a mosógép miután úgy puffogott, mintha maga a Birodalmi Lépegető támadott volna meg minket, egyszer csak bedobta a törölközőt: elkezdett folyni, ott állt a vizben szegény, mint egy kisgyerek, aki bepisilt... Mig T. próbálta eltakaritani a romokat, mi a gyerekekkel leszedtük a fát - azzal a kisebb gixerrel, hogy Palika lebillent a fellépőkéről, pont rá az ágy keretére, úgyhogy egy akkora kékes pukli lett a homlokán, mint egy fél szilva. Szegény rettentőre sirt, nagyon sajnáltam, nyomtunk a búbra fagyott borsót - amiből később egy tálkával meg is eszegetett - és szerencsére a púp nagyjából eltűnt, bár még most, egy héttel később is sárgás szinű szegény gyerek fél homloka... Izgalmas az életünk, na.

Vasárnap már nem volt ilyen szerencsétlen: délelőtt a Blackrock Parkba mentünk és Peti kitalálta, hogy fújjunk buborékot, mert megtalálta a kardos bubifújót a csomagtartóban. Nagy poén volt, pont megfelelő volt a szélerősség, viszonylag kibirták vita nélkül, ki mikor fújjon, egy szóval jó kis délelőttünk volt. Palika csendespihenője alatt T. elment Tescoba, majd mivel pár cuccra a Lidl-ből is szükségünk volt, 4 körül négyesben oda is elautóztunk, hogy nyugisan fejeződjön be ez a hét és ne tajtékozva jöjjek haza, hogy én többet Pajával kettesben nem megyek vásárolni soha...            

Ennyi volt hát a múlt hét, elég vegyes, inkább szar, mint jó, na de innen már csak felfelé visz az út.