Oszt egyszer csak visszatérek...

A hetünk eddig (hétfő van egyáltalán?) sűrű volt, délelőtt kaptunk egy új mosógépet, mert az eddigi mosógépünk csúnyán bemondta az unalmast az egyébként is szerencsétlen múlt héten, úgyhogy ez az év számunkra eddig az Új Háztartásigépek Éve, mert ezen kivül idén már vettünk két porszivót is. (Ehhez hozzáteszem, hogy T. kicserélte a folyosón a csillárt, kidobáltunk egy csomó felesleges izét, vettünk ugye új teregetős kosarat, szóval öröm és boldogság van, van új mosó- és száritógépünk, Zanussi, érintős, hiperszuper, hurrá, alig várom, hogy holnap elkezdjem kimosni a felhalmozódott szennyest és hja, épül-szépül a lakás, de legalábbis tisztul, ahogy kell azt egy új évben.)
Délután, ha már délelőtt úgyis a mosógépes fickót vártuk és nem mentünk sehova, elhoztam Pipit a suliból és indultunk is tovább: elvittem a bagázst a Leisureplexbe játszóházazni, de ez nem volt túl jó ötlet, mert mindkét gyerek csetlett-botlott a fáradtságtól, még jó, hogy a nyakukat nem törték ki a nagy ügyetlenkedésben. (Paja azért jól beverte a fejét nyilván, de ez napi program.) Hazafelé persze egyik sem szunditott el természetesen, úgyhogy este elég kokik voltak, de feldobta őket, hogy végre odaadtam nekik a tesómék karácsonyi ajándékait. Peti kapott egy Rumini kártyajátékot és megkapta magát a Ruminis könyvet, Palikának pedig szintén egy társasjáték (Süniálom) és egy könyv jutott (Dönci és a varázstakaró). A játékok tök jók, kicsit ugyan bonyik, igy inkább Peti játszik a Süniálommal, Paja pedig csak pakolgatja a leveleket, de 1-2 év és belenőnek, szóval örülök nagyon, sosem hallottam még egyikről sem, pedig szuperek. Este elolvastuk a Döncit is, az is aranyos, végre nem Boribon vagy Baltazár, a méhecske fáraszt haha.
A nagy hir még, hogy T. nagy valószinűséggel már nem megy vissza dolgozni a Céghez, egyik szemem nevet, másik sir. (Ez nem 100%, de mondjuk 85%. Elege van. Utálja. Nyilván. Nem hibáztatom.)