Tádááám, el sem hiszem, behoztam magam.
A hét eddig jól sikerült, hétfőn Palikával Kuflis játszótereztünk, ma pedig mivel Peti megint nem volt suliban (sirok), mert reggel fájt a hasa és 37,4-es hőemelkedése volt (ezen jól összevesztünk T.-vel, mert én mondtam, hogy nyugodtan mehet suliba, kutya baja, ő meg jól lecseszett, milyen szivtelen dög vagyok - mondanom sem kell 9.05kor Pipinek már sem a hasa nem fájt, sem hőmije nem volt), na szóval mivel mindkét gyerek itthon volt és nem kellett Petiért hazarohanni fél 2re, elmentünk Bray-be játszózni és tengerezni. Eredetileg fagyizni is akartunk, de a Gino's sajna csak délben nyitott, igy az kimaradt, helyette hazafelé betértünk a Lidl-be és onnan hoztunk jégkrémet. Délután Pipivel bebuszoztunk a Grafton street-re, a Disney store-ba, ahol végre elköltöttük-  a még májusban Hugo-tól kapott - gift card-ot egy car launcher-re. Ilyenre. Bár ezer éve jártam arra, nem tudtam sokat nézelődni a Grafton street-en, azt láttam, hogy a Bewleys újra megnyitott, de ennyi, a Disney store-on kivül máshová nem mentünk be. Hazafelé átmentünk a Lush-hoz, ahol vettünk egy robotos fürdőbombát és egy fürdőolajgolyót, majd nekivágtunk az O'Connell bridge-nek, hogy ott szálljunk fel a 7-s buszra, de mivel túl messzinek tűnt a hid, inkább visszafordultunk félúton és a Suffolk street-et érintve sétáltunk el egy másik megállóba. Bár ez igy kerülő volt, azért mentem arra, mert igy le tudtam fotózni Pipit az ikonikus Molly Malone szobor előtt - és mert igy egy igen vicces találkozásban volt részem*.Végül 6 körül értünk haza ez után a meglehetősen izgi nap után, szóval sok mindenre már nem volt időnk.
Ma, szerdán a Deer Parkban játszóztunk Pajával, utána pedig beugrottunk a stillorgani Dealz-be. Most T. palacsintát süt, a gyerekek meg Wanda & the Alien-t néznek, szép az élet.  

* Szóval az úgy volt, hogy mikor tizenpár éves voltam, nagyon tetszett egy szépszemű fiatalember, aki nyert egy kocsit a Mindent vagy Semmit-ben. Kodaj Bencének hivták. Hétről-hétre (vagy napról-napra?) izgultam, nehogy kiessen, teljesen odáig voltam érte, okos volt, szép volt, hát mi kell még egy 10-12 éves kislánynak haha... Aztán most meg 2017-ben, 37 évesen készitek egy fotót a gyerekemről Dublinban, elteszem a kamerám és egyszer csak megszólit egy kellemes hang és Ott Van Előttem Gyerekkorom Szerelme. Nyilván felismertem, majd' 25 év távlatából is és Bridet Jones-ként persze köpni-nyelni nem tudtam, csak hebegtem-habogtam, szóval "kissé" awkward volt a szituáció, de ennek ellenére nem hagyott faképnél, 15-20 percet beszélgettünk, milyen Dublinban élni, mit keres itt (egy napra jött, állásinterjúra, kedden délután érkezett, szerdán délután repül el), majd mondta, hogy bejelöl Facebook-on és elbúcsúztunk (Peti pápá-val köszönt el, ez kifejezetten tetszett neki, de el volt ájulva az arcmemóriámtól is hahaha). Azóta ezen kattogok, milyen kicsi a világ, milyen furcsa az élet, milyenek a véletlenek, hogy ő egy napra jött Dublinba, mi pedig pont ezen a napon mentünk be a központba, még hozzá a Graftonhoz, ahol vagy 1-2 éve nem is jártam...    

A Nagy Csapat

Paja a Kuflidombon

A hires fotó...

Pipi ünneplése a Disney store-ban

Januári Bray