Magyarország - 02.15 - 03.03 - part 2

Szombat jól indult: Palika sirva kelt, hogy kakilni szeretne, de nem tud... (Igen, az életünk a WC körül forog nonstop, elegem van!) Végül nagy nehezen összejött a dolog, de nagyorn lehangolt, hogy bakker, nem hiszem el, hogy mindkét gyerek kakigondokkal küzd egyfolytában: az egyik szorulásos, a másik meg óránként kakil egy ujjnyit. Délelőtt amúgy itthon voltunk, a gyerekek az udvaron meg az utcán nézelődtek egészen délig, amikor is elmentünk Pestre a Nagyihoz. Ott miután megebédeltünk, lementünk a játszótérre és mig Nagyi a fiúkat felügyelte, én elsétáltam az utca végére a DM-be meg a Lidl-be. Érdekes módon egyik boltban sem találtam 5+os pelust (se 6-ost), de a Lidl-ben végre tudtam venni egy telefonkártyát, amit be is izzitottam és végre lett magyar számom, hurrá. (Lemondtam a Telenorról, le van ejtve, a Lidl sokkal elérhetőbb, mert kb mindenhol van, ha fel akarom tölteni a kártyát, bármikor meg tudom tenni, ha a boltban járok, nem kell külön elzarándokolni valami telefonoshoz vagy ATM-hez... 900 Ft volt amúgy az egész kártya, amiből 600 Ft lebeszélhető, ha elveszik, mert nem töltöm fel x nap után, na bumm, igy jártam, veszek másikat, ez van, úgyis csak öt ember tudja a számom, hello.) Nagyihoz 3-ra jöttek a fiúk unokatesói, úgyhogy jó volt a buli fél 6ig, vicces volt látni, hogy még Pipi is milyen kicsi hozzájuk képest, nem hogy Paja... Hogy keretes legyen a nap, estefelé elkezdett fájni a bal fülem, mit ne mondjak repestem az örömtől. (Nem.)    

Vasárnap délelőtt, mig Nagyi főzött, elvittem a gyerekeket a Városligetbe. Palika nem egy gyakorlott metrózó, úgyhogy nagyon tetszett neki a zötyögés, az pedig kifejezetten elkápráztatta, hogy a 3-as metróról át kellett szállnunk a kisföldalattira, mert neki ilyen élményben még sosem volt része. A kisjátszón kezdtünk a tó mellett, de mivel ott ugye nem sok minden van (és Peti elrikkantotta magát a hajón, hogy jön az ellenség, ami miatt Paja persze szivszaggatóan bőgni kezdett, mert megijedt (igen, az én fiaim ilyen kis mimózák, hát most mit csináljak)), nem maradtunk sokáig, átsétáltunk a tóhoz, ami földöntúlian gőzölgött és telis-tele volt távirányitós hajókkal, szóval szép volt. Az automatából vettünk kacsaeledelt, amit odavetettünk a madaraknak, majd mivel huszonötödször settenkedett mellénk a lufiárus bácsi, Peti pedig irtó erőszakosan nyomta, hogy vegyünk lufit, vegyünk lufit, vegyünk lufit, beadtam a derekam és kértem egy-egy lufikardot a fiúknak. (A képen az a pillanat látható, amikor Palikának belengettem, hogy csak egy kardot veszünk... Őőőőőő... Hát inkább gyorsan meggondoltam magam, mindkettő kapott egy lufikát.) Miután megkapták a kardokat, onnantól persze csak bolond pózokban tudtam őket fotózni, mert karddal a kezükben azonnal átvedlettek japán harcosokká és hangos hajime-zések közepette harcoltak, verekedtek megállás nélkül, mókás volt, mit ne mondjak. A tótól amúgy átsétáltunk a Vajdahunyad várához, ahol elmentünk pisilni meg felmásztunk a hidra (nem volt egy nagy szám, a toronyba viszont csak vezetéssel lehetett volna felmenni), majd a jégpályát megcsodálva és a Hősök terén átvágva szépen elgyalogoltunk a kisföldalattihoz. Nagyinál ebédeltünk, majd némi szusszanás után már jöttek is Anyuék értünk, mentünk haza, hozzájuk. Hazafelé megálltunk Vecsésen a Tesco-nál, ahová beugrottam pelusért (ott sem volt ám sima 5+ pelus, csak bugyipelus...) és bár a gyerekek elvoltak a játszón, szóval akár be is nézhettem volna a többi üzletbe is (van ott Kik, H&M, Müller stb), mivel a fülem eléggé sajgott, nem volt kedvem mászkálni, húztunk haza, ahogy kell, én pedig törtem az agyam, kihez menjek fül-orr-gégészetre.

Hétfő reggelre, ahogy számitottam rá, bedugult a fülem. Nagyon szomorú voltam, mert irtó béna érzés volt süketen létezni. A délelőttöt túlélő üzemmódban nyomtam, majd 17.40re Pipivel elmentünk a Medikids-be, egy magán gyerekorvoshoz. Találomra találtam a helyet és a doktornőt is, de jó választásnak bizonyult mindkettő: mindenki kedves és türelmes volt és 13.000 Ft-ért több, mint egy órán át benn voltunk a dokinál... Alapvetően azért mentünk hozzá, mert nem tudtam Pipi gondjai közül melyik annyira fontos / súlyos, hogy szakorvoshoz forduljunk, szóval szerettem volna egy általános műszakit csináltatni, hogy tudjuk, merre tovább. (A gondok a következők voltak: hasfájás / kakiproblémák - ezzel volt már időpontunk a gasztroenterológushoz, alapból is; időszakos lábfájás; két csomó a nyakán (az egyik nyirokcsomó, a másik valami ismeretlen eredetű talány); fáradékonyság; kukigond; durva arcszárazság.) Végül ami súlyosabbnak bizonyult - a hasfájás mellett - az a kuki, úgyhogy kaptunk egy beutalót a sebészetre, péntekre. Laborba, vérvételre eleve szerettem volna elvinni Pipit, ezt a doktornő is támogatta, a fáradékonyság miatt főleg. 3/4 7ig voltunk hát benn a Medikids-ben, ami jó késő, tekintve, hogy még haza is kellett vonatoznunk Zuglóból, de mázlink volt, amint odaértünk az állomásra, már jött is a vonat, szóval 3/4 8ra már otthon is voltunk. Gyors vacsi, fürdés, mese, szunya.

Kedden reggel vérvétellel kezdtünk: bár Peti kissé tartott a tűtől, végül hősiesen kibirta a szúrást, egy szót sem szólt. A rendelőből (17 ezer volt egyébként a vizsgálat, mert kértünk lisztérzékenységet néző adatokat és TSH-t, T4-et is az alap vizsgálat mellé) elszaladtunk a Sparba egy jutalom Kinder tojásért és megálltunk a patikában is, Betadine-ért, ami a kukijára kell, mert kicsit gyulladtnak látszott a hétfői vizsgálaton... Délután Anyu megint dolgozott, mi pedig unaloműzésként átmentünk Gyömrőre egy gimis barátnőmhöz, akinek hasonló korú gyerekei vannak, egy mindjárt 6 éves kislány és egy mindjárt 3 éves kisfiú. Bár a sajgó fülem miatt nem voltam 100%-os, azért jól elvoltunk, jót dumáltunk, játszottunk és jó sokáig, fürdésig maradtunk.
Szerdán reménykedtem, hogy véget érnek szenvedéseim, hiszen fél 5re volt időpontom egy fül-orr-gégészhez, akinél tavaly már jártunk és aki nem tűnt teljesen gáznak. A délelőttöt végigszenvedtem, mert elkezdtem szédülni is és iszonyú álmos voltam, le is dőltem délután, mert Anyu nem dolgozott, igy bevitte Palikát csendespihenőzni ebéd után, majd negyed 4kor elugrottam a Tesco-ba és ha már ott voltam benéztem a Pepco-ba is, ahol Pipinek vettem egy bélelt farmert olcsóér'. Mivel hazamenni már nem volt időm, fél 5re szépen odagurultam a fülorvoshoz és biztam a jó sorsban... Sajnos úgy tűnik nem biztam eléggé, mert az orvos egy idióta volt, hiába mondtam neki, hogy ez gombás külső fül gyulladás és hiába bólintott rá, hogy az, egy rápillantás után, úgy döntött, ezen úgy segit, hogy kimossa a fülem. Én kapásból tiltakoztam, hogy ez baromság, gombás fülgyulladásnál tilos kimosni a fület, ki kell szivni a trutyit és kitörölgetni, hát mindenhol ezt olvasni, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy de, de, ezt kell csinálni és kész, úgyhogy végül meggyőzött, hogy jó lesz ez, elvégre ő az orvos... No most benyomta a vizet, ki is jött egy csomó cucc (= genny), majd ültetett volna egy másik székbe, hogy akkor befújja a fülem bórsavporral. Hallottam már erről a módszerről, hogy hatásos, igy jó, úgy jó, de valahogy annyira nem volt bizalmam ehhez a dokihoz, hogy mondtam neki, hogy kizárt, hogy nekem bármit a fülembe szórjon... Mivel azt állapitotta meg, hogy külső- és középfülgyulladásom is van, valami gombaölő krém mellé felirt antibiot is (Klacid - soha, soha többet nem vállalom be, az tuti), amit én hülye, ki is váltottam és el is kezdtem szedni még aznap este és innentől egyfolytában keserű volt a szám, de olyan szintem, hogy végig az az érzésem volt, hogy epét nyelek nyál helyett... Utólag utánaolvastam a bórsavpornak, azt irják alapos tisztitás után valóban hatásos, na de egy vizes spriccentés az ugye nem alapos tisztitás... K*va anyját az ilyen orvosnak. És még fizettem is a s*ggberúgásért.

Csütörtökön, mivel durván elkezdett fájni a fülem és romlott is a hallásom, ezerrel nekiálltam másik fül-orr-gégészt keresni... Eléggé rosszkedvem volt, mert úgy éreztem, hogy ez a fülfájás most nem olyan, mint az eddigiek, ráadásul az eddigi fülgyulladásaimnál max kicsit folyt a fülem, most meg az első napokban átlátszó, vizszerű valami jött, aztán meg már valami gennyes izé, nagyon gáz volt... A fülproblémák mellé bejött Palika kaka gondja: megint oltári szorulása volt, nem tudott (akart) kakilni, csak sirt és sirt és szoritotta a fenekét, iszonyú volt. A délelőtt valahogy eltelt, délután pedig - miután Paja nagy sirások közepette végre kakilt - elindulhattunk valamerre négyesben Apuval, mert Anyu ugye dolgozott. A Kopaszi-gátra esett a választásunk, mert úgy gondoltam, ha jó az idő sétálunk, ha esik, bemegyünk a játszóházba. Természetesen mikor a fiúk megtudták, hogy játszóház is van, mindenképp be akartak menni, én meg jófej voltam, rábólintottam, úgysem voltunk még ott. Hát... Tudom sokan szeretik (megnéztem a review-kat), de szerintem oltári gáz az a hely. Az egyetlen előnye annyi volt, hogy üres volt, senkit sem kellett kerülgetni, mert mi voltunk négyen, de egyébként egy icipici és veszélyes játszóház szerintem. (Oké, hogy fa, oké, hogy természetközeli, hurrá, de engem nagyon zavart, hogy pl ha rosszul ugrott le valamelyik a liánról, lazán nekicsapódott a falnak, ami ugye nem párnázott, hanem konkrétan fa. Ezt igy hogy?! A felmászó hálók szinte függőlegesek voltak, ami Petinél oké, de Paja mégis hogy másszon fel 3 évesen négy méter magasra függőlegesen? Nyilván vinnyogott, én meg nyilván öt perc után idegbeteg lettem, mert nem nagyon volt élvezhető a dolog... (Arról nem beszélve, hogy négyszer cseréltem ki Paja pelusát a hashajtók miatt, Peti pedig háromszor volt kakilni... Igy megy ez nálunk, egy óra alatt hét wc-re menetel, klassz volt.) Na mindenesetre most jól felvéstem magamnak, hogy ide többet nem. Játszóház után játszótereztünk egy kicsit, majd miután megkerestük a nagy odút, ahol mindig lefotózom Petit (és most már Paját is), ha arra járunk, szépen hazaautóztunk. A fülem a délután folyamán egyébként kicsit jobb volt, de az éjszaka megint pocsékul telt.
Folyt. köv.