Magyarország 02.15 - 03.03 - part 3

Péntek az egyik legrosszabb napunk volt, főleg a fülem miatt. Délelőtt jelenésünk volt a sebészeten, mert a gyerekorvos elküldött, hogy mutassuk meg Pipi kukiját egy szakorvosnak. A Bókay utcába mentünk, reggel 11 körül értünk oda és fél óra várakozás után sorra is kerültünk hálistennek. A dokinő szimpi volt, megállapitotta, hogy durva fitymaszűkülete van Petinek és adott egy krémet, hogy egy hónapig (!) kenegessük neki és ha Húsvétkor újra otthon vagyunk, mutassuk meg, hogy állunk és ha nincs javulás, jöhet a műtét... (Zizz...) Nem voltunk benn 15 percet, de Peti - valószinűleg azért, mert izgult / zavarban volt - minősithetetlenül viselkedett. Ezerszer tisztáztam már vele, hogy ha felnőttel beszélgetek komoly dolgokról, akkor ő csöndben van, nyugton van, ül és néz figyelmesen, ehhez képest most is, mint mindig, folyamatosan beleszakitott a doktornő szavába (mi Dublinban élünk ám / a Nagyihoz fogunk menni délután / nagyon szeretem a friv.com-ot stb), én meg égtem, mint a Reistag. Többször piszkálgatta az asztalon lévő vezetékes telefont, a vizsgálóeszközöket (!), hangosan és könyörtelenül nekikezdett az idióta sztorijainak, nem akart felkelni a vizsgálóasztalról, hogy jajj, de jó kényelmes és feküdt ott pucéran, én meg nagyjából elsüllyedtem szégyenemben, hogy ilyen neveletlen kölyköm van. (Felesleges lett volna magyarázkodni, hogy alapból normális ő, csak ilyen szitukban totál meghülyül... Ilyenkor amúgy mindig eszembe jut, hogyha itthon élnénk, tuti rásütnének valami bélyeget. Nem volt ő amúgy mindig ilyen, inkább a csendesen szorongók közé tartozott sokáig (miután abbahagyta a sirjunk 24/7 műsorát babaként), nyilvánvaló, hogy most túlkompenzál, de hát na.) Mindenesetre miután kijöttünk az orvostól, jól leszidtam, hogy mégis mit képzel magáról, többször átbeszéltük már, hogy viselkedünk ilyen helyzetekben, főleg Magyarországon, ahol sokkal kevésbé lazák az emberek, jól le is lombozódott persze, de most mégis mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Hagyjam annyiban? No persze. A Klinikáktól egyébként a KÖKI-be mentünk, ahol megebédeltünk (Peti rántott húst kapott barna rizzsel, én meg valami iszonyú zöldséges tésztát AKA moslékot ettem), majd mivel nagyon szarul voltam, bementünk a KacKac-ba. A tervem az volt, hogy Peti játszóházazik, én meg csendben meghalok egy sarokban (rázott a hideg, fájt a fülem, a fejem, nagyon kivoltam), ehhez képest Pipi 5 perc után közölte, hogy kakilnia kell, de természetesen nem sikerült, úgyhogy szomorúan leült mellém és ott kuporogtunk egy padon, mint két szerencsétlen, szenvedve. Miután még vagy négyszer elment Peti wc-re, hátha jön a kaki, de nem jött, kérte, hogy menjünk haza, én meg kiakadtam, hogy bazzeg 10 perce fizettük be magunkat, nem tudunk hazamenni, mert a Nagyihoz megyünk és ő még nincs otthon, mégis mi az istent csináljunk a KÖKI-ben, hogy húzzuk el az időt, mig hazaér, mire Peti persze elkezdett sirni, úgyhogy tökéletes volt a buli. (Nyilván azért volt a kakigond, mert előtte lecsesztem a dokinál való viselkedése miatt, de hát bakker, mégis mit tehettem volna?!) Szóval Pipi jól kisirta magát, én nyugtatgattam, ahogy tudtam, miközben szétesett a fejem, majd kb 10 perc múlva mintha elfújták volna Peti gondját, felpattant és rohant játszani. Másfél órát maradtunk, én félájultan ültem át egyik székről a másikra, ő meg trambulinozott, csúszdázott, rollerezett... 3ra átmetróztunk Nagyihoz, ahonnan kb negyed óra múlva én indultam tovább az Örsre, mert oda foglaltam időpontot egy fül-orr-gégészhez. Negyed 5 körül jutottam be a dokihoz, egy fiatal, vietnámi nőhöz, aki ügyesen kiszivattyúzta és kitisztogatta a fülem, igaz, nem volt fájdalommentes a dolog... Miután kitakaritotta a fülem, kezdtem jobban hallani, de persze nem lett 100%-os a dolog, annál is inkább, mert a tisztogatás után ezúttal megkaptam a bórsavport... Mikor kijöttem a rendelőből, határozottan jobb kedvem volt, mert éreztem, hogy ez a nő végre tudja, mit csinál és láttam rá esélyt, hogy jövő péntekre meggyógyul a fülem, ami ugye elengedhetetlen, ha repülni szeretnék... Olyan jó kedvem volt mire az Örsre értem, hogy beugrottam az Árkádba és miután kiváltottam a krémet, amit kaptam (Canesten haha - az antibiot abbahagyatta a nőci, mondván még csak most kezdtem, inkább hagyjam abba, többet árt, ha végigszedem), beugrottam a Lush-ba egy robotos fürdőgolyóért a fiúknak meg körbenéztem, milyen üzletek vannak. (Mindenféle... Mindenféle üzlet van az Árkádban. Tényleg.) Fél 7 körül értem vissza Nagyihoz, akkor megvacsiztattam a fiúkat (Palikát Anyuék vitték be 4 körül), majd gyors fürdés és alvás.

Szombaton - óóó, micsoda változatosság - ismét orvoshoz mentünk: Petit vittem a gasztroenterológushoz, amiért tulképp hazajöttünk. Ezúttal Peti nagyon nem akart jönni, majdnem sirt, hogy ő nem akar még egy orvost látni, elege van, de végül rábeszéltem, úgyhogy negyed 11 körül nekivágtunk Budának. Nagyi és Palika is jött velünk a metróhoz, ők elmentek a Kálvinig, majd ott megnézték a négyes metrót és hazamentek, mi meg ugye a Deákig mentünk, onnan a Battyányi majd a 11es busszal a Rózsakert Medical Center. Fél 12kor pontban bejutottunk a dokihoz, aki nagyon kedves volt és látszott rajta, hogy nagyon jól ért a gyerekek nyelvén. Most Peti is normális volt, szépen viselkedett, ha kérdezték, viccesen válaszolgatott, ha csendben kellett lenni hallgatott. A doki hosszasan vizsgálta a hasát, nyomkodta, piszkálgatta, megnézte a fenekét is, majd három vizsgálatot irt elő: hasi uh, calprotectin teszt (ez a gyulladásokat, daganatokat vizsgálja a kaki alapján - a colonoscopia előszobája, ha negativ, nem kell tükrözni, ha pozitiv, nyilván kell) és lisztérzékenység. Bár biztos, ami biztos elküldött ezekre a vizsgálatokra az orvos, azt mondta, 90%, hogy ezek a tesztek negativak lesznek, mert Peti viselkedése és a leirásunk alapján ez a kaki gond lelki eredetű, magyarul nem szervi, hanem funkcionális probléma... (Bingo!) Dél körül végeztünk is a vizsgálattal, jutalom gyanánt Peti kapott egy Cápaember Lego figurát (nagyon vicces, pont olyan, mint Boborján az egyik jelenetben) meg egy sipolós nyalókát (ezt a Sparban vettük, ahol sorbanállás közben Peti elrikkantotta magát, hogy iszonyúan viszket a feneke - látni kellett volna a sok sznob 70 éves néni arcát, akik előttünk álltak és hallották ezt a kis problémát), majd 1re már vissza is értünk a Pöttyös utcához. Mikor feljöttünk a metróból, Anyu hivott, hogy megszületett Vili, a tesómék második kisfia, ami azért vicces, mert bár a tesómék tudták, nem árulták el a baba nemét előre, hadd legyen meglepetés. Hát az lett, bár nem túl nagy, mert három fiúunoka után Anyu szinte érezte, hogy a negyedik is fiú lesz... (És ezzel lemondhatott arról, hogy megtudja, milyen egy lányunoka.) Na mindenesetre nagy volt az öröm, végre megvan a baba, szép és egészséges, hát mi kell még. Mi Nagyinál megebédeltünk, Anyuék pedig fél 4re jöttek értünk, mentünk haza hozzájuk. Hazafelé beugrottunk a Koós Károly téri játszóra a Wekerlén, de mivel baromi hideg volt, fél óra játék után mentünk is haza.
Vasárnap gyönyörű napsütéses idő volt, de nem igazán tudtuk kihasználni, mert 11re mentem kontrollra a fül-orr-gégészhez... (Jaj nagyon szomorú voltam, még egy ilyen undok itthonlétet!) Sajnos a fülem nem javult elég gyorsan a doki szerint, jobb volt, mint pénteken, nyilván, de még mindig elég ronda volt, hiszen a gomba megtámadta a dobhártyám is és ki kellett belőle kapargatni... Igen, ez ilyen szar volt. Mikor végeztünk, hazafelé elindultam, hogy nézelődöm az Árkádban, de pár üzlet után meguntam a dolgot és inkább vettem a Mekiben egy wrap-et (vicces, hogy mennyire más ize volt, mint az irnek) és hazazötyögtem a busszal. Mikor hazaértem, a fiúk nem voltak otthon, mert épp játszóztak Anyuékkal, de 5 körül hazatértek és onnantól a szokásos mederben folyt az este.          Folyt. köv.