Magyarország 02.15 - 03.03 - part 4

Hétfőn délelőtt mig a fiúk otthon játszottak, elugrottam a Tesco-ba vásárolni. Vettem isteni kalácsot, olyat, hogy megszólalt és beszereztem még pár cuccot, amit már arra vettem, hogy majd hazavisszük. Délután Apuval elmentünk a Gyömrői tóhoz. Odafelé beugrottunk a patikába Maltoferért, mert időközben megjött Peti laboreredménye és kiderült, hogy vashiányos. Hálistennek a többi értéke jó volt, volt még egy-két eltérése, de elküldtem a leletet e-mailben a MediKids-es doktornőnek és azt mondta, hogy a vason kivül semmivel sem kell foglalkoznunk, minden okés. Szuper. A tó amúgy mókás módon még mindig be volt fagyva (hogy hogy, azt nem értem, mikor mióta megérkeztünk nem volt 5 foknál hidegebb), úgyhogy a gyerekeknek nagyon tetszett a túra: a stégen hasalva piszkálgatták, simogatták a jeget és teljesen el voltak tőle ájulva. Miután megismerkedtek a természet téli csodájával, játszóztunk kicsit a tó mellett, majd átsétáltunk a nagy játszóra, már kinn, a tó területén kivül. Fél 5ig mókáztunk a csúszdákon, majd hazaindultunk. Hazafelé benéztünk az Ami süti nevű cukiba, amiről azt hallottam, hogy jó, de nagy csalódásunkra sajnos már zárva volt...

Kedden 10.15kor volt jelenésem a fülorvosnál, de ezúttal az ENT House-ba mentem, ami a Mechwart Liget közelében volt, nem az Örsnél. Hálistennek ezúttal nagyon szép volt fülem, a doktornő egész lelkes volt, hogy kiirtottuk a dögöket. Alig 10 percet voltam benn, sőt, a csütörtöki kontrollt is megúsztam (vasárnap azt mondta menjek vissza kedden és csütörtökön), úgyhogy mikor kijöttem a rendelőből, madarat lehetett volna velem fogatni, olyan vidám voltam. A Mechwart Ligettől a Nyugatiba mentem, ahol eladtam egy játékot, majd tűztem tovább a KÖKI-be, ahol először is vettem valami harapnivalót ebédre (sajtos roló haha) és beültem egy fodrászhoz. Kicsit vágattam a hajamból meg egyenesre szárittattam és végre újra embernek éreztem magam. (Iszonyú száraz a hajam, sirok miatta folyton, megőrjit, hogy száll folyton és közben meg annyi, hogy abszolút kezelhetetlen. Nem tudom kieresztve hordani soha, csak a lófarok játszik, de azt még úgy, de úgy unom... Úgyhogy elhatároztam, mostantól egyenesittetek, lesz, ami lesz...) A fodrász után beugrottam a Libribe a Jó éjszakát Kuflik könyvért, majd átszaladtam a Tescoba venni Petinek egy üveg Kubut, egy csokit meg némi rágcsát, mert ezen a napon volt a hasi ultrahangja és reggel 9 óta nem ehetett semmit... Úgy beszéltük meg, hogy 2kor találkozunk Apuval meg Pipivel a Pöttyös utcai metrómegállónál és igy is lett: némi toporgás után láttam, hogy jönnek, nem késtek, úgyhogy elbúcsúztunk Aputól, ő hazament, mi meg Pipivel mentünk tovább a Rózsakertbe. Negyed 4kor leadtuk Peti kakiját a calprotectin tesztre, majd szinte azonnal bejutottunk az ultrahangra, ahol Peti megint elég hülyén viselkedett, folyton beszélt, kérdezgetett (pl megkérdezte a 70 éves hires radiológus nénit, szereti-e a párizsit, mert ő nagyon...), de összességében nem volt vészes a dolog, annál is inkább, mert szerencsére a doktornő semmit sem látott, szóval zöld jelzést kaptunk: az ultrahangon minden tökéletes. Mivel Pipi eddigre már elég éhes volt, mint az őrült kezdte falni a párizsis kenyerét amint kiléptünk a vizsgálati szobából, úgyhogy morzsáztunk végestelen-végig mindent, amerre csak jártunk - hát ez sem töltött el felhőtlen örömmel, no de miért is lenne minden tökéletes... Hazafelé leszálltunk a buszról a Mechwart Ligetnél kicsit játszózni, majd fél óra múlva indultunk tovább a Batthyányira, ahol Palacsinta Kedd örömére ettünk egy-egy palit a Nagyi Palacsintázójában. Peti virsliset, én sonkás-gombásat ettem, de sajnos nem volt túl jó egyik sem, úgyhogy kicsit csalódtam megint egy régi izben. A Battyhányiról a Nyugatiba mentünk, felszálltunk az első vonatra és fél 7 körül végre hazaértünk. Az éjszaka nem telt túl jól: Palika 2 körül sirva ébredt, hogy fáj a foga, de viszonylag hamar visszaaludt...

Szerdán mivel esett az eső és a KacKacban féláras nap volt, felkerekedtünk Anyuval és bevittük a két fiút vonattal a KÖKI-be. Sajnos elég nehézkesen ment a játék, mert Palika azonnal üvölteni kezdett, amint Peti eltűnt mellőle, tehát nagyjából az ottlétünk 90%-a abból állt, hogy Palika vagy sirt, hogy lemaradt vagy torkaszakadtából orditott, hogy Peti várj meg vagy Peti dühöngött, hogy miért kell mindig megvárnia Palikát, miért nem mehet, amerre lát... Másfél órát birtunk Anyuval és bár az volt a terv, hogy játszóház után megebédelünk, majd nézelődünk az üzletekben, végül dél körül úgy döntöttünk, Anyu hazavonatozik Pajával, mert szegény gyerek hullafáradt, álmos is és fáj is a foga... Igy is lett: Anyuék leléptek, mi Petivel még maradtunk kicsit, majd beültünk a Főzelékfalóba és végre ettünk egy jót. Peti ezúttal is rántott húst kért sült krumplival, én pedig rakott karfolt ettem és mindenkettő isteni volt. Ebéd után elvittem Petit fodrászhoz (aki lelocsolta Peti hátát, úgyhogy totál vizes pólóban állt fel a mosószékből szerencsétlen és a hülye fodrásznak annyi esze nem volt, hogy adjon egy törölközőt vagy törlőkendőt, sőt, azon is csodálkozott, hogy levettem Petiről a csuromviz pólót és ráadtam a kapucnis felsőjét csak úgy), na de a lényeg, hogy levágtattuk Pipi haját is. A fodrász után Pipivel bemetróztunk a Nyugatiba (bár ott voltunk a KÖKI-n, 4 óra elmúlt, ha ott szállunk fel, tuti állunk végig, ha egyáltalán feljutunk a vonatra) és a fél 5ös zónázóval szépen hazavonatoztunk. Otthon Anyuék azzal fogadtak, hogy Paja sajnos már enni sem tud, úgy fáj a foga (hogy akkor miért nem hivtak fel, azt nem tudom...), úgyhogy gyorsan nekiálltam keresni valami fogorvost csütörtökre, mert hát ugye miért is ne b*szna még be valami ezen a csodáltos telelésen... Igazság szerint egyébként Pajának nem a foga fájt ám, hanem lett egy afta az inyén szegénynek, amire Apu hozott is neki egy spray-t délután és azzal próbáltam fújkálni neki, de mivel az inyén volt a gyulladás, nem voltam benne biztos, hogy valóban aftáról van-e szó és hogy nincs-e köze a fájdalomnak a fogához mégiscsak... Éjszaka amúgy persze megint sirva kelt Palika, alig lehetett megnyugtatni, úgy fájt neki, remegett, rugdosott, szörnyű volt, tényleg, úgyhogy áldottam az eszem, hogy foglaltam neki időpontot másnapra.
Csütörtökön tehát fogorvosoztunk, negyed 3ra volt időpontunk a NaturaDent-hez, ahol Pipivel is voltunk tavaly. Délelőtt pakolásztam - hiszen másnap repültünk haza - 3/4 1 körül pedig elindultunk Apuval meg Pajával. A fogorvos megerősitette a gyanunkat: afta. Kicsit meglézerezte, kicsit ecsetelgette neki a fájó pontot (Palika ezt egész jól tűrte és egyébként is, tök cuki volt végig, érdeklődött, válaszolgatott és két percenként beszúrta, hogy fáj a fogam...) és sok sikert kivánt, többet sajnos nem tudott tenni, az afta ilyen: gyerekeknek horror, de pár nap múlva jobb lesz. Vidáman autóztunk hát haza az orvostól és mivel ez volt a búcsúnapunk, hazafelé beugrottunk az Ami Süti-be és vettünk három különböző izű mignont meg egy krémest. A cukiból átsétáltunk a DM-be, ahol vettem hővédő sprayt meg hajmaszkot a hótszáraz hajamra és miután elbúcsúztam a városközponttól, hazamentünk, ahol folytattam a bepakolást a másnapi utunkhoz. Palika sajnos nem tudta megenni a mignonját, mert az édes kaják még jobban belecsaptak a "fogába", mint a sósak, de megigértem neki, hogy hazavisszük bőröndben a meghagyott sütijeit és majd otthon befalhatja őket, ha már elmúlt a szájfájása.

A péntek az igazat megvallva már csak szenvedés volt: mindig igy van ez a repülős napokkal. A bőröndöket már bepakoltam, upgradeltem is az egyiket és tulképp reggel óta azt vártam, mikor megyünk már a reptérre. Ettől függetlenül, mivel szép idő volt, kiautóztunk a pincékhez, megnéztük a Bacchus teret majd átgurultunk a Kilátóhoz. Itt épp egy offsite program volt, vagy húsz félig becsiccsentett emberkét találtunk a máskor tök üres téren, Peti pedig persze megint hozta a formáját, hozzácsapódott egy 30 körüli sráchoz, aki persze adta alá a lovat, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van. Pipi roppantul élvezte a dolgot, versenyt futott a sráccal, szelfiztek, pacsiztak, csak kicsit volt sok szegénykém... (Nem értem amúgy miért vonzódik igy a 30-40es férfiakhoz, próbálom neki magyarázni, hogy nem biztos, hogy mindenki rendes, megbizható ebből a korosztályból, de persze megrémiteni sem szeretném, mert amilyen kis aggodalmaskodó, még rémálmai lesznek, hová vezethet a túlzott barátságossága...) Mindenesetre úgy fél óra után meguntam a bulit és mivel még be akartam ugrani a Lidl-be péksütikért a repcsire, volt indokom is, miért húzunk haza sebtiben. Dél körül tehát otthon hagytam Pipiéket, átugrottam a Lidl-be, majd onnan a Sparba, megvettem az utolsó kis apróságokat, amiket még haza akartam vinni (párizsi, nem sós Ráma margarin, Túró Rudi, ilyesmi) és tűztem is haza. Mivel a gép 5 körül indult, 3ra értünk ki a reptérre, majd könnyes búcsú után (Peti ezúttal sirt, hogy nem akar hazamenni - mondjuk mikor megérkeztünk, akkor is sirt, hogy hiányzik neki T., nem tudom, hogy tudnám visszabillenteni a jó kis régi kiegyensúlyozott valójába) besétáltunk a biztonsági kapukon (itt vicces volt: csak Pipi sipolt be, le is vetkőztették, végig is tapogatták, nagyon cuki volt, mikor levette a cipőjét, közölte az őrrel, hogy nagyon beizzadt a lába haha) és szépen, rendben, eseménytelenül hazarepültünk...
VÉGE