Összefoglaló

Hát, nem ez volt álmaim otthonléte... Annak ellenére, hogy előre tudtuk, hogy ez lesz (= orvosokhoz járunk), eléggé megviselt most ez a három hét, mert az előre betervezett dokikon kivül bekaptuk egy elhúzódó fülgyulladást és egy rövid ideig tartó, de annál fájdalmasabb aftát illetve két-három nem-tudok-kakilni napot is... A 16 napunkból talán 1 nap volt, mikor mindenki jól volt, a többin végig szenvedett valaki vagy épp valakik.
Ez, megtoldva azzal, hogy 37 évesen együttlakni az ember szüleivel roppant frusztráló, valamint azzal, hogy a gyerekek, mikor otthon vagyunk ugyanakkor fekszenek este, mint szoktak, viszont egy órával korábban kelnek nem igazán fokozta a jóllétemet. (És akkor még az olyan apróságokról nem szóltam, hogy a szobánkban hangyainvázió volt, folyton ki kellett ráznom a ruháim felvétel előtt, de még igy is előfordult, hogy nem voltam elég alapos és akkor vakarózhattam meg söpörgethettem magam; hogy a gyerekek folyton rémálmodtak és ebből következően ébresztgettek éjjel rendesen, hogy félek, kapcsold fel a sólámpát, láttam egy alakot, aki piszkálta a konvektort stb stb stb; hogy azért, hogy elférjünk hárman egy ágyban, keresztbe kellett feküdnöm, tehát a lábam folyton lelógott és fázott; hogy hason, ahogy szoktam ugye nem tudtam aludni a fülem miatt, mert csak akkor nem fájt, ha egy párnán, mint egy halott feküdtem mozdulatlanul és még ezer ilyen kis semmiség...)
Nem volt ez most jó, na.