Vagyis az első hetünk, amit én a gyerekekkel Anyuéknál, T. pedig a Nagyinál töltött.
Hétfőn tehát érkezés után kettéváltunk: mi hárman hazaautóztunk, T. pedig fogott egy taxit és tűzött először Nagyihoz, majd a neurológushoz, mert 12-re volt időpontja. Mi hazaérkezés után gyorsan megebédeltünk, a gyerekek bicajoztak kicsit (Anyuék vettek Pipinek egy új bicót (!), Palika meg megörökölte Peti kisebb bicaját, csak épp kapott rá pótkerekeket a Decathlonból), majd Anyu elment tanitani, mi meg mindhárman lefeküdtünk csendespihenőzni. Bár először mindkét gyerek tiltakozott, a hajnali kelés megtette a hatását, öt perc múlva mindnyájan aludtunk. Másfél óra után én ébredtem először, kiszöktem inni egy jó kis otthoni tejeskávét, majd keltettem a fiúkat is, nehogy este gond legyen. 4 előtt pár perccel elindultunk autóval Anyu elé a Tanodába, ahol - mivel a termek ezúttal Peti nagy bánatára foglaltak voltak - kinn az udvaron fociztunk, játszottunk kicsit. Gyönyörű idő volt (a legszebb a 3 hét alatt), igazi tavasz, kabát és pulcsi nélkül voltunk kinn, isteni volt. Az udvari rohangászás után elmentünk fagyizni, mondom én, tök tavaszi hangulatban úsztunk, (azt hittük) miénk a világ... Az ágyon ezúttal nem keresztben, hanem normálisan, hosszában aludtunk éjjel, igy ugyan kissé zavart a lyuk a két matrac között, de legalább nem lógott le és ki a lábam egész éjjel...
Kedden meglehetősen lazára vettük a figurát, annál is inkább, mert Anyu nem volt otthon egész nap: Sebire vigyázott reggeltől estig. Délelőtt az udvaron voltunk, Peti fűrészelt, Paja gereblyézett (imád gereblyézni), majd miután Palika végre kakilt (a repülés mindig bekavar), délután elmentünk a Forgách-ba, ahol Apu locsolt, a gyerekek szöszmötöltek (= két percenként hajba kaptak, ki használhatja a kiskapát), én meg a magam részéről alig vártam, hogy eljöjjünk, mert unatkoztam, nem birom a kertet, na, úgy érzem magam mindig ott, mint egy partra vetett bálna, esetlen vagyok és várom what's next. No tehát next elmentünk a könyvtárba, ahol szokásomhoz hiven kivettem 5-6 gyerekkönyvet, majd beugrottunk a Sparba beszerezni az első magyar cuccokat (málnás Apenta, mogyorós pufi, pufi, mint olyan, Túró Rudi, kalács, Mizo kakaó, mignon, franciasaláta miegymás). Estére megjött a szél és innentől hát hogy mondjam nem volt túl tavaszias az idő...
Szerdán reggel 9-re mentem laborba, levették a vérem (12 ezer huss), majd mivel Pipi kézfeje rettentően nézett ki (ekcéma, de valahogy elfertőződött, úgy nézett ki, mintha koszos lenne és viszketett is neki), elmentünk egy bőrgyógyászhoz 2-re, akit még kedden találtam. (Bőrgyógyászt bazi nehéz keresni amúgy, mindegyik gagyinak tűnik, mert a honlapjukon nyomják az ilyen bőrfiatalitásokat, olyan kozmetikai kezeléseket, szóval nehéz megállapitani, melyikük profi és melyikük kuruzsló.) Na mindenesetre akinél végül voltunk, egy gyerekbőrgyógyász volt, nem volt túl alapos, de nem volt bunkó sem, adott két krémet, egyet Pipi kezére, egyet az arcára és ennyi, kb 5 perc bentlét után megint könnyebbek lettünk 16 ezerrel... (Nem is értem, hogy otthoni fizuból hogy élnek túl emberek, hogy fizetik meg az orvosokat, nagyon durva.) Mivel ekkor még csak negyed 3 volt, visszasétáltunk a Westendbe, megtettük a szokásos köreinket (DM, Rossmann, Lego bolt, Spar), majd eladtam Palika egyik alig használt cipőjét és ha már ott voltunk, bementünk egy játékboltba is, mert miért ne. Itt épp ingyenes csillámtetkót csinált egy lány a gyerekeknek és mivel nem állt senki sorban, Peti is kapott egyet, mert szintén miért ne. (Éljen az egyenlőség, a lényeg, hogy neki tetszett.) Hazafelé vettünk kürtőskalácsot és Fornettit (ezek szintén elengedhetetlenek, ha otthon járunk), majd 4 körül szépen hazavonatoztunk. Peti sajnos a vonaton hagyta a vicces sapkáját (valószinűleg beesett a szék és az ablak közé), hát igy jártunk, ilyenje sem lesz egyhamar. (Volt rajta egy ilyen mókás szélforgó és rá volt irva, hogy Noogler...)
Csütörtökön végre izgibb napunk volt: elautóztunk a jászberényi állatkertbe. Imádom ezt a helyet, nagyon aranyos, sok az állat, akiket látni is lehet, könnyen bejárható és sosincs tömeg. Ezúttal három bemutatót is elkaptunk, úgyhogy fogtunk tatut, megfigyelhettünk egy formabedobózó hollót és végignézhettük az oroszlánok etetését is. Izgi volt, a gyerekek is imádták. Ebéd gyanánt lángosoztunk, majd mivel mi már délutáni alvásidőtől függetlenül létezünk, 3 körül indultunk haza, nem kellett sietnünk sehova. (Palika már a kocsiban sem alszik, ez van.) Délután tettem egy Rossmann, DM, Spar kört újra - egyedül, mert nem tudok betelni az itteni választékkal, rengeteg ideig el tudom nézegetni ugyanis a cuccokat és ember legyen a talpán, aki ezt végig tudná várni.
Pénteken délelőtt itthon lébecoltunk, (nagy áldás az udvar, mindig van mit piszkálgatni), délután pedig elugrottunk a Római Partra sétálni, kavicsozni és persze enni egy hekket. Hétfő után ekkor volt a második legjobb idő, hűvös volt, de tűzött a nap és nekünk már ennyi elég volt a boldogsághoz. A parton iszonyú sokan voltak amúgy, egy tűt nem lehetett leejteni, de ami a legidegesitőbb volt, hogy a hömpölygő embertömeg között ide-oda cikáztak a bicajosok. Értem én, hogy kell nekik is hely, amit nem értek, hogy miért nincs külön bicikliút vagy nem tudom, bármi, ami elválasztja a gyalogosokat a bicajosoktól és nem az van, hogy egy pillanatra nem lehet elengedni egyik gyerek kezét sem, mert azonnal elütik őket... Na mindegy. Ettől függetlenül jó kis délutánunk volt, a hekk mellé Anyu vett nekünk két óriáspalacsintát is, szóval teljes volt a boldogság.
Szombaton mig a fiúk Anyuékkal a Forgách utcában dolgozgattak, én meg elugrottam a Lidl-be pár Húsvéti csokiért meg pár alapvető cuccért, amire úgy gondoltam szükségünk lesz az új lakásban. Délután a Gyömrői Tóhoz gurultunk el, ahol játszótereztünk, majd mikor Palika bekakkantott (ezer adag hashajtó volt benne, nem csodálom, hogy igy sikerült, én voltam a hülye, hogy nem vittem pótcuccost), mi Apuval hazavittük, Peti pedig ott maradt Anyuval a másik játszón. Mivel még nem volt késő, gyors cserebere után Palikát visszaszállitottuk a játszóra, ahol még boldogan csúszdázott egy jó fél órát. 7 körül értünk haza, jó későn, de igy jártunk.
Vasárnap délelőtt Csokikeresést tartottunk a kertben (Paja csak keresett - talált, de nem evett csak egy Maoam-ot), majd a fiúk meglocsolták Anyut (Palika cukimód 2 hallás után megtanulta, hogy Zöld erdőben jártam..), ebéd után pedig összepakoltam a cuccainkat (2 bőrönd, 2 hátizsák és egy nagy szatyor kajákkal) és beautóztunk a Balzac utcába, az airbnb-n lefoglalt ideiglenes lakásunkba. Fél 5 körül érkeztünk meg, T. már ott volt és hát konkrétan kétségbeestem. Az egy dolog, hogy iszonyú sötét volt a lakás, két hétig kit érdekel, majd max két végéről égetünk minden lámpát, de totál dzsuva volt mindenhol. T. direkt előre megkérdezte, a fickó azt mondta, hogy peeersze, van ágynemű meg törölköző meg WC papir meg ilyen alap dolgok - ehhez képest az egyik szobában fenn volt ugyan az ágynemű az ágyon, de gyűrötten és érezhetően használtan, a másik szobában meg a franciaágyon keresztbe volt téve két sima lepedő és hello. Türcsi egy szál sem, a szennyestartó fullon, a föld csupa sár és hajszál, porszivó sehol, a mop a vödörben olyan fekete, mint a hajam, a hűtő ragad a kosztól, durva volt, na. T. amúgy 4-kor beszélt a fickóval telefonon, akkor azt igérte, hogy estére minden oké lesz, ehhez képest folyamatosan próbáltuk hivni, vajon mikor jön, de mindig kinyomott... (Kezdem amúgy azt érezni, hogy betegesen steril életet élünk, 2015-ben pont igy jártunk a Kárpát utcában, lehet, ez a normális és mi vagyunk finnyásak?!) Na mindenesetre egy órányi téblábolás után meghoztuk a döntést: irány Nagyi, ágynemű nélkül és koszban ugyanis nem tudjuk lefektetni a két gyereket... Én és a fiúk tehát átcuccoltunk a Pöttyös utcába, T. meg maradt, remélve, hogy megérkezik a tulaj és tudnak beszélni. Ahha, ahogy azt elképzeltük... Nem jött senki, sőt, utól sem tudtuk érni az illetőt, úgyhogy 9-kor szépen T. is átmetrózott a Nagyihoz és ő is nálunk aludt. Kiváncsi vagyok egyébként mi van akkor, ha valaki külföldön, egy ismerősök nélküli városban jár igy. Este megnéztük, az airbnb visszautalja a pénzt, ha koszos a lakás, ahova mész és megpróbál új helyet találni, na de bakker, annak mennyi az esélye, hogy találnak egy minimum két szobás apartmant két centire a Nyugatitól?! Sokat filóztunk amúgy, mi legyen, jelentsük-e a dolgot vagy sem, végül úgy döntöttünk, kivárunk...
Folyt. köv.
És ez még csak az első hét volt, innentől jött a mélyrepülés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése