A hétvége azért kicsit jobban sikerült, mint vártam. T. bevállalta, hogy őrzi itthon Paját (ha itthon kellett volna maradnom vele megint, szerintem szombat délelőtt meghaltam volna az ingerszegénység következtében), mi meg Petivel mászkáltunk szana-széjjel az ir hőségben.
Szombaton Bray-ben voltunk, vasárnap pedig a Dollymount beach-en, a Kite Festival-on. Mindkét nap jó volt, tetszett nagyon, Pipi aranyos volt, egyszer nem kellett rászólnom semmiért.
Szombaton amúgy történt egy kis baki: Miután végre-végre leparkoltunk Bray végében, már a hegy tövénél (sehol máshol egy deka hely nem volt), visszasétáltunk a fagyisokhoz, kértünk egy vaniliát és fizetném ki - erre a pénztárcám sehol. Mivel kisebb táskával mentem, mint mikor Palikával indulok valahova, nyilván a másik tatyóban maradt a pénz az összes iratommal együtt... A néni persze - elvégre Irországban vagyunk - odaadta a fagyit ingyen, szóval végülis jól jártunk (nem). Visszasétáltunk hát a kocsihoz, a kesztyűtartóban találtam €2-t (és megfogadtam, hogy €20-20-t eldugok majd a táskáimban ilyen esetekre - bár ez elég nehéz lesz, mert úgy kb sosincs nálam készpénz), abból Pipi felült egy választott játékra a kis vidámparkban, majd innentől a parton töltöttük az időt, az legalább ingyen volt. Peti tök cuki volt egyébként, nem pattogott, nem hisztizett, hogy nincs pénzünk, elsőre elfogadta, hogy ez van, eskü engem jobban zavart a dolog, mint őt... A szél eléggé fújt, igy nem volt hőség, sőt, a viz kifejezetten hideg volt szokás szerint, nem is engedtem Pipit sokáig pancsikolni, nehogy megint bekapjon valami szarságot... A part után pikinikeztünk a füvön egy kicsit, majd a másik - a homokos - partszakaszra is elgyalogoltunk, hátha ott melegebb a viz. Itt Peti kapott egy kis zacskó chipset egy nénitől, majd miután azt elmajszolta, indultunk is haza. A kocsi közelében épp Coca Cola Zero-t osztogattak, igy én sem maradtam treat nélkül, igy kell élni, én mondom. Fél 4 körül értünk haza, jó fáradtan, de 5 körül még elugrottam a Tesco-ba vásárolni, mert megint üres volt a hűtő... Mikor 6 körül jöttem hazafelé, alig jutottam be a házunkhoz, mert egyrészt ezer fok volt, mindenki kinn kocsmázott és támolygott, mint egy zombi filmben, másrészt meg Robbie Williams koncert volt az Avivában és emiatt ezren hömpölyögtek az utakon... (Nem mondom, hogy nem fostam, hogy na, ha valamikor, hát most fogják lefűnyirózni / felrobbantani az embereket a lakásunktól 100 méterre.) Fél 9kor irt Gyöngyi FB-n, nem megyünk-e moziba vagy pubba, mert nyüzsög a város (és tényleg), de mondtam neki, hogy kizárt, mozdulni nem tudok az egész napos programozásról és különben is, ne akkor menjünk már emberek közé, amikor lépni nem lehet az utcákon este 10kor sem. 
Vasárnap szintén aktiv volt, Pipivel 10kor indultunk el Dollymount beach-re, a 11kor kezdődő Kite Fest-re, de fél 11kor már csak úgy 800 méternyire a parttól tudtuk letenni a kocsit. A főútról minivonat vitt amúgy a fesztiválig, de nem akartunk azzal szórakozni, jobb volt ez igy, hogy nem függtünk senkitől. Mikor 3/4 11 körül kiértünk a partra (Peti megint csak nem nyafogott, nem is értem, mi ütött bele, szó nélkül caplatott velem a tűző napon), tisztára úgy éreztem magam, mintha legalábbis Spanyolországban vagy Portugáliában lennénk: mély, puha, meleg homok, szikrázó napsütés, kék ég és még kékebb tenger. (Igy ki lehetne itt birni a nyarakat hahaha.) Mivel az elsők között érkeztünk, volt időnk körbenézni anélkül, hogy sorba kellett volna állnunk bárhol, úgyhogy ha megyünk jövőre is, akkor is igy kell csinálni, most megjegyeztem, hurrá. Először tehát vettünk egy jégkását, majd Pipi beállt dobolni kicsit (volt egy óriási, 10 méter átmérőjű dob a parton és bárki beállhatott dübörögni kicsit, ha akart), ezután pedig megnézegettük a bodegák árukinálatát. (Pár fonott karkötő, csipogó kutya, vizipisztoly, takonylabda volt és persze sok-sok túlárazott sárkány - szóval semmi extra.) Miután nem vettünk semmit, átnéztük, mit lehet majd enni (pizza, sültkrumpli, hamburger, kávé, tea), majd Peti unszolására beálltunk a sárkány készitő sátorba és csináltunk egy szipi-szupi sárga sárkányt Petinek. Meglepő módon a kis házi sárkány nagyon jól repült, úgyhogy mig Pipi buzgón röptette, én leültem egy nagy kőre és boldogan figyeltem, milyen jól csinálja, milyen nagy már. Mikor megunta, pocsolyáztunk kicsit (épp apály volt, húzódott vissza a tenger, igy jó sok meleg tócsa volt a parton), majd hivott Eszter, hogy itt vannak ők is, majd fussunk össze. Igy is lett, 10 perc múlva találkoztunk, de csak pár percre, mert ők beálltak kézműveskedni, mi meg már azon túl voltunk ugye, úgyhogy Peti inkább kért egy sült krumplit és szépen leheveredtünk a napra ebédelni. (Le is pirult az arcom rendesen, pedig be voltam kenve - note to self: vennünk kell egy beach tent-et jesszusom.) Mikor végeztünk, elindultunk homokozni, majd  Eszter fél 2 körül hivott újra: belelépett egy injekciós tűbe (!), úgyhogy mennek haza, vagyis az ügyeletre... Na innentől kicsit meghalt a buli, egyrészt sajnáltam nagyon, mert ugye ráadásul terhes, nem is csak róla van szó, másrészt pedig ott álltunk a part közepén és még ki kellett jutnunk a homokból épségben... 2kor tehát kaptuk magunkat, óvatosan kioldalogtunk a fesztiválról és húztunk haza Apák Napozni, elég volt a hőségből lassan. Hazafelé beugrottunk venni T-nek két kis üveg Curiosity Cola-t egy kis boltba, majd fél 3kor már otthon is voltunk. Mivel hoztunk pótanyagokat a kézművessátorból, hogy T. meg Palika se maradjon ki a jóból, csináltunk nekik is egy-egy sárkányt, majd Peti beállitotta a diszkó lámpát, behúzta a függönyöket és megünnepeltük T-t. Pipi rajzolt / irt neki valami szépet, Palika szintén rajzolt egyet, tőlem pedig egy két órás kajakozást kapott a Grand Canal-on, ahová Artúrral mehet el majd az egyik hétvégén illetve kitöltettem a gyerekekkel egy kérdőivet, mit gondolnak róla, kinyomtattam és azt is hozzátűztem a kajak voucher-hez. A nap további része döglődéssel telt (iszonyú meleg volt a lakásban, kinn 24 fok volt, benn úgy 27), majd ennyike, véget is ért a hétvége.
Képek:

 És: