Magyarország 06.28 - 07.25 - part 3 - A Közjáték

A két kórház Matyi*...

A kaka-gondoknál hagytam tehát abba, itt is folytatom: Hétfő iszonyú volt, az iszonyúbbnál is iszonyúbb, leirni úgysem tudom. Délelőtt Pipit bevittem 11re a Heim Pálba, urológiára, megmutatni a kukiját és tanácsot kérni, megműttessük-e vagy sem. Kb 20 perces késéssel be is jutottunk, egy viszonylag szimpi orvos megnézte, kért tőle egy kis pisit (természetesen tudott adni mintát), majd közölte, amit idáig is tudtunk: ez nem lesz jobb sajnos, a folyamatos fertőzések / berepedezések folyton újabb és újabb hegeket okoznak, amitől folyton visszaszűkül az előbőr, úgyhogy erősen javasolt a körülmetélés, jobb előbb, mint később jelszóval. Időpont már csak augusztus végére van, de ha megüresedik egy hely 1-2 héten belül, akkor hivnak és túlleszünk a dolgon, még itthon. Mikor ez kiderült, kaptunk beutalót az altatóorvoshoz, akihez 10 perc után be is hivtak és ahol 2 perc alatt végeztünk is. Allergia - nem tudok róla, Tartós betegség - nincs, Penicillinallergia - nem tudok róla - oké, altatható. Ez a nőci annyira nem tetszett, nagyon mufurc és pokróc volt és rettentőre unta a munkáját, de remélhetőleg érti a dolgát. 12kor végeztünk kb, mentünk tovább Nagyihoz ebédelni, ahol ott volt persze a másik két unoka is, mert miért ne. Peti szépen megebédelt, én nem igazán tudtam enni, egyrészt a stressz miatt, hogy műtét meg altatás, másrészt meg, mert folyton csöngött valami, hol T. hivott, mi volt, hol Anyu, hogy Palika még mindig nem kakilt... Megbeszéltük, hogy szól, volt-e termelés, mert ha nem, irány a kórház, pénteken volt kaki utoljára, ha hétfőn még nincs semmi egy deci Duphalac, két kúp és 20 csepp Guttalax után, úgy, hogy szegény gyerek egy kocka csokit nem kap soha, kakaót nem iszik, kekszet, cookie-t ezer éve nem látott, gyümölcsön és főzeléken él 3,5 éve, akkor mi már kevesek vagyunk ehhez... Tudom, van, akinek 3-4 naponta kakil a gyereke, de ezek nem mi vagyunk, normál esetben tuti minden nap van kaki, születése óta, ha 3-4 nap eltelik, ő azzal már nem birkózik meg egyedül. Nosza, mit volt mit tenni, kértem Anyuékat hát, hozzák be Palikát, jön a kórház. Fél 3 körül meg is érkeztek, leszaladtam a kocsihoz, mentünk tovább (vagyis én vissza) a Heim Pálba. Ott közölték, hogy hiába mondták nekem 7 éve (még most áprilisban is) hogy a gyerekek TAJ kártyája érvényes, ez nem igaz, ugyanaz vonatkozik rájuk is, mint ránk, a felnőttekre, hogy ha Irországban élünk, nem szabadna, hogy éljen a kártyájuk. (Ez amúgy szerintem baromság, idáig mindig mindenki azt mondta nekünk, hogy a gyerekeknek 18 éves korukig JÁR a TAJ kártya, ha 18 elmúltál, na akkor kell lemondani, mert nem fizetheted magad után a járulékot, mivel két országban nem lehetsz biztositott... Biztositott? Ez a másik közröhely, ha Irországról beszélünk amúgy, k*va nagy biztositás, hogy minden egyes GP visit €60, az ügyelet meg €100... De mindegy, a szabály, a szabály, nekünk ezer éve nincs TAJ kártyánk, de hogy a gyerekeket sem illeti meg...?!) Na de a lényeg: 5 percet sem vártunk, behivtak. Vázoltam a problémát, jött a szokásos rutin: Palika megkapta a pezsgőkúpot és elkezdtünk lépcsőzni. Kétszer mentünk fel és le az épületben, guggolgattunk... Semmi. Paja csak sirt-sirt, nyomni nem nyomott semmit. Kisétáltunk a játszótérre, ott is óriási sirás, orditozás, nulla eredmény. Másfél órán át küzdöttünk, sétáltunk, már szétvetett az ideg, Palika kisirta a lelkét, semmi. Visszamentünk a doktornőhöz, mi legyen, jött a következő lépés: beöntés. Hát én azt hittem meghalok. Paja is. Két férfiasszisztens intézte a dolgot, vagy 10 percen át hadakoztunk szegény Palikával, hogy valamennyi viz jusson bele, de nyilván nem engedte, mi meg ott úsztunk már a vizben és verejtékben a két négyzetméteres wc-ben... Mikor véget ért a szenvedés, rá kellett tennem Paját a wc-re, aki persze üvöltve akart leszállni, de igy huszonötször, én meg huszonhatodszor is visszatettem és akkor végre-valahára meglett az eredmény, kakilt egy jókorát. Mondjuk Palika Palika, amint sikere volt, átváltott vigyorgós-mosolygósba, több könnyet nem hullajtott, mintha mi sem történt volna az elmúlt két órában, vidáman szaladt ki a doktornőhöz, hogy JÖTT! Édescsillagom, iszonyat volt ez a délután, de ami aggaszt, hogy nem tudom, hogy előzhetnénk meg az ilyet! Az étrendjével minden oké, tudom, vizet eleget iszik, sokat mozog és ha egy nap nincs kaki, este már kapja a hashajtót. És mégis igy járunk. Ezt hozta 2017. Előtte sosem volt ilyen gondja. Idén rendszeresen. Nincs rá szó, mennyire borzasztó ez, hogy ilyen kis és természetes dolog és mennyi szenvedést tud okozni. Próbálok nem rápörögni persze, de ilyen élmények után hogyne fosnék (stilszerűen), mikor ragad be újra?
Na tehát nekünk ilyen volt a hétfő, gáz. Nagyihoz negyed 6ra értünk oda, Peti közölte, hogy egész délután youtube-ozott (!), játszóra nem mentek le, ott rohadtak a negyediken. Palikát megmutattam Nagyinak (szerdán jöttünk, most látta először, negyed órára), majd siettünk haza vacsizni, fürdetni, elég volt a napból.
Folyt. köv. jobb napokkal...

* Anyuék ettek két Magnumot a benzinkútnál, kaptak egy selfie-stick-et érte, amit Pipi azonnal elkobzott...