Magyarország 06.28 - 07.25 - part 4

A borzasztó hétfő után azért egész jó kis hetünk kerekedett.

Kedden, mivel Palika már reggel kakilt, hurrá (nyilván dolgozott benne még a lórúgásnyi hashajtókeverék), délelőtt Apu elment kicsit a Forgách utcába, mi meg összekészültünk és mikor hazaért, elmentünk Hűvösvölgybe, kisvasutazni. Miután a tavaszi útvonalunk (Hűvösvölgy - Virágvölgy - Normafa) jól bevált, most is ezt követtük a szokásos Széchenyi hegy - Szépjuhászné - Széchenyi hegy helyett. Hűvösvölgyben ugyan volt egy kis para, hol parkoljunk, de végül feljutottunk a kisvasúthoz legközelebbi parkolóba, ahol egész napra 350 Ft-ért ott lehetett hagyni a kocsit. (Mondjuk szemét módon nem volt kitáblázva, hogy létezik ez a parkoló, igy először felsétáltunk gyalog, az autót az ovi előtt hagyva, megnéztük-megkérdeztük, hogy lehet feljönni kocsival és csak ezután hajtottunk fel. De elértük igy is a vonatot, mázlink volt.) Virágvölgyig mentünk tehát, ott játszóztak egyet a fiúk (ezúttal nem kötötte le őket nagyon, kicsit hintáztak, kicsit csúszdázott Pipi), majd elsétáltunk a kápolnáig, csináltunk pár fotót és nekivágtunk a Normafának. Mikor odaértünk, vettem egy-egy rétest Anyuéknak meg magamnak (a fiúk nem kértek haha), majd indultunk is Csillebérc felé, hogy elérjük a következő kisvonatot. Csillebércről Hűvösvölgybe mentünk vissza, majd onnan még haza kellett bumliznunk. Jó későn, fél 8 körül értünk haza, úgyhogy turbóból vacsiztattunk - fürdettünk.

Szerdán Pajának ki kellett pihennie a keddi kirándulást, igy csak Pipivel aktivkodtunk. Apu elvitte reggel a kocsit, igy csak busszal tudtunk bemenni Pestre, mert az ugye 400 méterre indul a házunktól és nem 4 km-re, mint a vonat... 11.05kor indult a busz, 12.40re ért az Örsre... Azt hittem megpusztulok, pedig még csak az út elején voltunk... A cél ugyanis a Tarzan Park volt. Az Örsön felszálltunk a 236-os buszra (fél óránként jár, nyilván előttünk ment el, tehát várhattunk 25 percet rá) és mentünk huszoniksz megállót valami Rákosfosig, ahol át kellett szállnunk a 270-esre. Át kellett volna szállnunk, ha járt volna az a szemétláda, de nem járt, mert nem és kussoljál. Fél 2kor (igen, 11 előtt indultunk otthonról) ott álltunk tehát a tűző napon a halál kukiján, ahol persze egy autó nem járt, nem hogy egy taxi és mellesleg azt sem tudtam, hol a fenében vagyunk, merre tovább (a telefonomon nincs net ám). Winnetouként - mivel természetesen egy lélek nem járt arra - a busz útvonalát lekövetve indultunk el, mert tudtam, hogy csak 3 megálló, gondoltam lesétáljuk... Igy is lett, 2 órakor már a Tarzan Park bejáratához is értünk, ami egész király ugye, tekintve, hogy 11kor indultunk otthonról hahaha. Na mindenesetre miután bejutottunk azért jobb volt a buli, bár érdekes módon, a vizes játszótér, ami miatt kb oda mentünk, Petinek nem jött be. Azt mondta, túl hideg volt a viz és folyton a szemébe ment. A csúszdákat sokkal jobban szerette, azok durván magasak és kanyargósak voltak. Sok időt töltöttünk a sarazós részen (már azt hittem az eszem elmegy szinten sok időt), bár volt pár iszonyú főnökösködő gyerek, aki folyton parancsolgatott mit lehet és mit nem. (Jézusom, tudom, nem szabadna, de én mennyire utálom a nagypofájú, bossy gyerekeket...! Alig tudom megállni, hogy beszóljak nekik, hogy bakker, ez egy játszótér, közös, nem a tiéd itt semmi, akkor ne vedd már ki a nyámnyila gyerekem kezéből a kislapátot, mert felképellek...) Olyan 4 körül Pipi éhes lett, vettünk hát egy adag sült krumplit és úgy, krumplizgatva még végignéztük a park többi játékát is. Az egyensúlyozós részen nem voltunk sokat, a zenélős résznél sem, az ugrálós dombon viszont megint sokat pattogott. A zip line sajna túl nagy volt neki, helyettük a liánokon lógott, nagyokat röhögtünk, mert nem volt egyszerű lengeni rajtuk... 5ig maradtunk kb, a 14-es villamossal indultunk haza a metró felé. Újpesten keresztül kicsit hamarabb hazaértünk, 7kor már a házban voltunk, ami azt jelenti, hogy jó időt futottunk a délelőtthöz képest.               

Csütörtökön délelőtt vásárolgattam, DM, Rossmann, Spar, Lidl, patika, délután pedig elmentünk Ceglédre, strandra. Szokás szerint 4-negyed 7ig maradtunk, először kinn, majd benn, de a barlangos medence még mindig baromi hideg volt, igy azt megint kihagytuk. (Igazság szerint a belső medence is hideg volt, de a fiúknak nagyon tetszett a sodró, igy elég sokáig maradtunk benne.) Az Ice and Go megint megvolt, mint ahogy a lángos is, mondom, csak a szokásos strandolás zajlott...  Este jól felhúztam magam, mert másfél hete voltunk ugye itthon, de Nagyi a fiúkat eddig egyetlen délután látta (vagyis Palikát csak egy fél órát, kórház után) és mikor irtam, hogy na, pénteken akkor tudnánk találkozni, akkor azt válaszolta, hogy hát ő kamra rámolást tervezett. Kamra pakolást! Amit bármikor megcsinálhat. Amikor tudja, hogy szombaton 5kor és vasárnap 4kor úszás van. Amikor most vagyunk itt 3,5 hétig, az év többi részében pedig nem! Annyira unom, hogy mindenkinek mindent mindig a szájába kell rágni, hogy nekem mindig mindent magyarázni kell... Meg az, hogy a fiúk nonstop 24/7 rajtam lógnak! Iszonyú fárasztó, de tényleg. Konkrétan egy gondolatot nem tudok végigvezetni, mert végtelenitve megy a duma meg a nézd csak meg a gyere meg a kérek ezt, kérek azt meg a töröld ki a fenekem stb stb Egy moziba, egy cukrászdába nem mentem el egyedül, mióta itthon vagyunk és van segitségem, mert nem akarok még nagyobb terhet Anyuékra tenni, nincs pofám rájuk bizni egyszerre mind a két gyereket egy óránál hosszabb időre, mert látom, hogy nem birják... Más meg bakker hazaküldi két hónapra a gyerekeit szivdobbanás nélkül. Mert megteheti. Én meg egy folyamatos programszolgáltató / mediátor vagyok éjjel-nappal, akihez hozzá van nőve két hangos, folyton pörgő, csatározó gyerek... Unom. Na de a lényeg a lényeg, Nagyi nagy kegyesen bevállalta végül a fiúkat, megbeszéltük végül a másnapi randit, igaz, baromi rábeszélés szaga volt a dolognak, de letojom.  

Pénteken tehát felkerekedtünk és egy gyors ebéd után (!) hármasban bevonatoztunk Pestre. 2re mentünk, én konkrétan csak leadtam a fiúkat és tűztem is tovább a Corvin Plázába vásárolni (éljen a szabadság, éljen a haza!). Rengeteg cuccot szerettem volna venni, főleg cipőket (Petinek a szandi és a sportcipő is leszakad lassan a lábáról, Palika meg totál kinőtte a szandiját, néha már kikandikált a kisujja belőle), magamnak egy vászongatyót, a fiúknak széldzsekiket meg még sok-sok apróságot. Lejártam a lábam, üzletről-üzletre mászkáltam, hogy minél több dolgot ki tudjak pipálni a to buy listámról, közben pedig tátottam a szám, hogy jééé, ilyen van, jééé létezik ekkora választék...? A H&M-ben kezdtem, vettem magamnak egy rövid szoknyát meg Pajának egy kék vászonnadrágot, majd a CCC-ben (imádom azt a helyet!) találtam Pipinek egy csinos szandit és egy jó kis Skechers cipőt is, magamnak pedig egy lapossarkú szandált. Paja méretében (28-as) sajnos nem találtam olyan szandit, mint a Petié, úgyhogy leballagtam a Decatlonba, de ott sem jártam sikerrel, semmi nem ragadta meg a fantáziámat. Ezután kissé csalódottan metróra szálltam és átszaladtam a Kökibe, hátha az ottani CCC-ben lesz 28-as szandi és hát tádááám, mázlim volt, mert volt, Pajának is vettem tehát szandikát. Mivel ekkor már 5 körül járt, visszamentem a Nagyihoz, hogy begyűjtsem Paját. Peti benn aludt, ő nem jött velünk haza. (Itt újra dühöngtem egy sort, mert kiderült, hogy délután megint nem voltak sehol, Pipi megint egész végig a youtube előtt ült, Palika meg többször telefonozott... Hát bazdmeg. Most őszintén én vagyok nagyigényű?! Mégis mennyiből tart levinni egy 3 meg egy 7 éves gyereket egy órára a szemközti játszótérre? (100 méterre van kb, de akkor már sokat mondok.) Hát szabad levegő, D vitamin, napsütés! És akkor folyton azzal jön, hogy jaj, Petike túl ropi, biztos beteg, azért ilyen csonti, mert nem mozog eleget... (Nem csonti amúgy, pont jó, szerintem inkább legyen 21 kg 7 évesen, mint 41 kg... Mondjuk azt már elérte, hogy Pipiben kialakult a túl vékony vagyok tudat, én meg mondogathatom neki, hogy ne vicceljen, teljesen normálisan néz ki...)) Na de mindegy, Palikát tehát nagy mérgesen felkaptam és rohantunk is, hogy elérjük a 6.03-as vonatot a Nyugatiban és hát ennyi volt a nap. A szerzeményeim amúgy mérsékelt sikert arattak, a H&M-es szoknya sajnos nagyon rövid lett (nem próbáltam fel, mert kanyargott a sor a fülke előtt), a naci épp jó Pajára, a szandi szintén, Peti cumóiról pedig ekkor még nem hoztam végleges döntést, mert még nem próbálta fel őket normálisan.
folyt.köv.