Április utolsó hete

Hálistennek, teszem hozzá, nagyon kell már egy kis május...

A hét ügyintézősen telt: én megrendeltem Pipi szülinapi party-ját, T. pedig megvette a repjegyét Magyarországra, a 20. érettségi találkozójára. Emellett egész héten szegény egy tanfolyamra járt, ami tök nehéz volt, rengeteget tanult rá esténként, de most már hivatalos nemzetközi papirja van arról, hogy tud project-eket managelni, szóval hurrá.
Hogy ne felejtkezzünk meg a betegségekről: szerdán elkezdett fájni a bal mellem és bár napokat töltöttem azzal, hogy minél előbb el tudjak menni egy mell ultrahangra, a legkorábbi időpont, amit kaptam az május 12, dél lett. (Ez a Medicus, a lengyel magánklinika, mindenhol máshol még többet kellett volna várni... Na erről beszélek, mikor dicsérem a magyar egészségügyet: itt ha van pénzed, akkor is megdöglesz...)
Mivel T.-nek pénteken szülinapja volt, szombaton szerényen megünnepeltük. Délelőtt ugyan Petivel voltam a városban gurulós cipőt vadászni, délután sütöttem neki tortát és kapott egy-két apróságot. A fő ajándéka "élmény" volt, pontosabban egy éttermi vacsora, ugyanis ideszerveztem Szabinát, a volt babysitterünket és mig ő lefektette a gyerekeket, mi elmehettünk a Waterloo-ba enni, majd sétálni egy kicsit a Grand Canal mentén. Sajnos a napra (meg az összes többire is) rányomta a bélyegét, hogy eléggé fájt a cicim, bizonyos mozdulatokra kifejezetten, egyébként pedig csak úgy módjával, de azért annyira igen, hogy érezzem, hogy valami nem stimmel.

Vasárnap Aware Education Day volt, úgyhogy mig a fiúk a Blackrock Parkban nyomultak, én 10től 4ig okosodtam: pontosabban végighallgattam az elmúlt év néhány eredményét és részt vettem egy rövid workshopon. A hét pozitivuma, hogy végre-valahára kinyiltak a cseresznyefák a Herbert Parkban, úgyhogy az Education Day-ről hazafelé menet meg is örökitettem, milyen szép is tud lenni az élet, ha egy kicsit végre felmelegszik az idő.