Hello május

Brother love

Elsehiszem tavasz

A hét nem kezdődött túl jól, Paja ugyanis belázasodott. Semmi más gondja nem volt, nem folyt az orra, nem köhögött, nem panaszkodott, csak lázas volt. Mivel vasárnaptól mentünk volna egy mini-nyaralásra Nenagh-ba a húsvéti Kilkenny-s csorbát kiköszörülendő, eléggé izgultam, vajon addigra jobban lesz-e. Szokásomtól eltérően elvittem hát a GP-hez, hátha tud valami okosat mondani. Mivel mi GP-nk megint nem volt benn, egy bolgár nőhöz kerültünk, aki elég vicceske volt, közölte ugyanis, hogy biztos fáj Palika torka, hiszen piros és biztos étvágytalan is. Bár mindkettő kijelentését cáfoltam (megkérdeztem, nem fáj a torka és eszik, mint annak a rendje), kaptunk azért antibiotikumot, biztos, ami biztos. Csütörtökre hálistennek elmúlt a láz, innentől viszont azon paráztam, hogy bizti Peti is beteg lesz, hiszen ő a gyengébb láncszem, aki minden szart elkap mindig, de óriási mázlink volt: kihúztuk betegség nélkül és vasárnap el tudtunk menni Nenagh-ba. A héten Palika amúgy végig itthon volt, úgyhogy eléggé be voltam zárva, összesen pénteken mentünk ki egy kicsit játszózni a Herbert Parkba, mert akkor valami hőhullám érte el az országot, úgyhogy rövidujjasban nyomulhattunk végre megint. (Az április 19-re eső nyár után ugyanis megint két hét zimankó jött, áááááá.) Szombaton, mivel végre mindkét fiú jól volt, a nyaralás bevezetéseképpen elmentünk Bray-be örömködni: fagyi ugyan ezúttal nem volt, de minden más igen: vidámpark, kavicsozás, focizás ésatöbbi. A délután már a pakolás jegyében telt, este még elszaladtam a Tescoba venni szendvicsnekvalót és másnap 10 körül indultunk is.