A nap, amikor ir lettem

Hosszas időhúzás után - aminek a fő oka a lustaság volt - november körül beadtuk az állampolgársági kérelmünket. (Vagyis T. már 2015 óta ir állampolgár is volt, de én és a gyerekek még nem.) Mivel azt irták, hogy 4-6 héttel hamarabb fognak értesiteni, mikor lesz az ünnepség (amin kötelező ottlenni), kicsit megnyúlt az arcom, amikor május elején megkaptam a levelet, hogy 21-én mehetek Killarney-ba, hiszen amilyen a mi formánk, T. épp aznap jött volna haza Magyarországról... Jött volna a helyes kifejezés, mert miután végiggondoltuk az opciókat (a fiúkkal utazom le a halál f*szára - 3.5 óra egy irányba és aznap ugye jövünk is vissza, hiszen suli-ovi van, ne hiányozzanak már többet egy napnál; keresek valakit, aki hajnali 6tól este 9ig tud vigyázni rájuk Dublinban; keresek valakit, aki az ünnepség alatt Killarney-ban tud rájuk vigyázni 2 órát), úgy láttuk, hogy a leglogikusabb, ha T. átteteti a jegyét és egy nappal hamarabb jön haza, mint tervezte... Hát szuper, mit volt mit tenni, T. hétfő este helyett már vasárnap este landolt Dublinban, de nem sokat tudtunk beszélgetni, a vonatom ugyanis reggel 7kor indult Killarney-ba a Heuston station-től, szóval nem akartam éjfél után feküdni, mikor nagyjából kiválasztottam, mit veszek fel másnap, már húztam is aludni.

Parkoló az ünneplőknek

Bár az előző napok időjárása elég klassz volt, az előrejelzések azt mutatták, hogy egész napos eső várható és igy is lett: onnantól, hogy fél 11kor leszálltam a vonatról (ja bocs, át is kellett szállni, mert közvetlen vonat nem jár Dublin és Killarney között) egészen addig zuhogott az eső, amig délután 5kor fel nem szálltam a hazafelé induló vonatra. (Bahh!) Mivel az ünnepség csak 1kor kezdődött (de a későbbi vonattal már neccesen értem volna el), azt terveztem, hogy majd nézelődöm a "városban", sétálok, vásárolgatok, gyönyörködöm a tájban, ilyesmi, de ez egyrészt az eső miatt hiúsult meg, másrészt pedig amiatt, mert Killarney egy akkora falucska kb, mint Hollókő, csak épp látnivaló nincs annyi. (A környék szép meg minden, de maga ez a kis falu egy utcás, fél óra alatt eljutottam gyalog az egyik végéből a másikba...) Végül nem tudtam mit tenni, a helyi Penneysben kötöttem ki és nézelődtem, majd átsétáltam a Tescoba venni egy szendvicset és miután "megebédeltem", úgy döntöttem elindulok gyalog az ünnepség helyszinére, hiszen nem lehet olyan messze... És milyen igazam volt! A rendezvény helyszine úgy 1.5 km-re volt a központtól, kinn a pusztában és az odavezető úton bizony keményen állt a forgalom. (Nem is értem amúgy, hogy az istenben gondolták, hogy egy pár ezer fős falucskába rángatnak el húszezer (plusz a vendégeik!) állampolgárságra vágyót ilyen jólvanazúgy alapon....) Na mindenesetre olyan 25-30 perces sétával megérkeztem a helyszinre, ahol hosszas sorbanállás következett, majd pontban 1-kor átvettem a papirokat, amik igazolják, hogy én már kérem nem csak magyar, hanem ir is vagyok. A papirka átvétele után még be kellett ülnünk egy ünnepségre, ami rövid és velős volt (úgy 20 percig tartott össz-vissz, volt zene és két emberke beszédet is mondott), majd agyő, mehettünk isten hirével. (Az ünnepségen amúgy állitólag 20 ezer körül voltunk, főképp lengyelek és nem európaiak, magyar szót én pl abszolút nem hallottam. Sok román is volt (akik lazán beelőztek miközben sorban álltunk pl tuti románok voltak) illetve a Brexit miatt sok angol is volt most, nehogy elveszitsék az EU-s tagságukat.) Miután végigültem az ünnepélyt, visszasétáltam a központba és mint aki jól végezte dolgát, egy véletlenszerűen kiválasztott helyen ettem egy fish&chips-et. (Neccesen elértem volna a 3as vonatot is, de nem akartam rohanni meg étlen-szomjan hazazötyögni 3.5 órán át...)

Ebéd után - ekkor kicsit lejjebb adta az eső - elsétáltam a Killaney National Park széléhez, de pár fotó elkészitése után már siethettem is vissza a vasútállomásra, hiszen el kellett érnem az 5 órás vonatot. Mondanom sem kell, hogy a vonat tömve volt, igy bár volt helyjegyem, kétséges volt, hogy eljutok-e az ülésemig, de mivel többen jártunk igy (mármint hogy volt helyjegyünk, azaz a nevünk szépen fel volt irva az ülésünk fölé) végül közös erővel elértük, hogy aki rossz helyen ült az máshova rendeződjön és indulhattunk haza. A vonaton wifi persze nem volt valami miatt, úgyhogy eléggé uncsi volt a hazavezető út, annál is inkább, mert késtünk is egy fél órát, de kibirtam, úgyhogy miután  az állomáson nagy nehezen taxiba szálltam (persze üres taxit sem volt könnyű szerezni) kb úgy 9 körül haza is érkeztem. Mivel iszonyúan fájt a fejem, nagy hejehuját nem csaptunk irré válásom örömére, de a szokásosnál azért vidámabban hajtottam le a fejem este, hogy végre ez is megvolt, ezt is kipipálhatjuk.