Vasárnap fél 10kor indult a vonatunk Belfastba a Connolly station-ról. Darttal sajnos nem értünk volna oda időben (9kor indul az első Dart haha), igy taxiztunk, de mivel öten nem fértünk be egy taxiba, igy két taxival mentünk: Anyu és Peti az egyikben, Apu, Palika és én a másikban. A vonatút eseménytelenül telt, kb 2 óra alatt felszaladtunk Északra, a fiúk hol rajzolgattak, hol olvasgattak, hol meg a tájat bámulták. Miután megérkeztünk, a Central Station-tól elsétáltunk a központba, hogy vegyünk Hop On Hop Off jegyeket, majd onnan elgyalogoltunk az indulási állomáshoz. Útközben benéztünk a St George's Market-ra, de nem nézelődtünk sokat, igyekeztünk, hogy elérjük a legközelebbi buszt. Felpattanva a Hop On Hop Off-ra körbeszáguldottunk a városon, jártunk a Titanic Quarter-ben, megnéztük a hires mural-okat, elmentünk a Stormont Castle-hez stb stb stb, majd a Botanikus kertnél leszálltunk, hogy pihenjünk egy kicsit. Mivel itt a fiúk már nagyon nyafogtak, hogy ők fagyizni szeretnének, vettünk nekik egy-egy fagyit és piknikeztünk kicsit a füvön. Nem volt meleg, de jó volt üldögélni kicsit a zöldben. Egy idő után realizáltuk, hogy a következő buszt el kell érnünk sajnos, mert az az utolsó és ha lemaradunk, csak taxival jutunk el a szállásunkhoz és az ugye nem olcsó mulatság a délutáni csúcsforgalomban. Hálistennek rövid várakozás után megjött a busz, mi felpattantunk és elmentünk a végállomásig. (Az eredeti terv az volt, hogy a végállomáson felszállunk a következő buszra és azzal elmegyünk megint a Titanic Quarter-ig, ahol a szállásunk volt de sajnos ugye az utolsó busz után ritkán indul még egy...) Mit volt hát mit tenni, busz helyett a városközponttól elsétáltunk a célunkhoz. Nem volt nagy séta, de nem volt rövid sem, de a fiúk (és Anyuék) becsületére legyen mondva, szépen tűrték a megpróbáltatásokat, úgy 20-30 perc alatt meg is érkeztünk a Queen's Road-hoz, ahol az egy éjszakára bérelt lakásunk volt. A tulaj várt minket, körbemutogatta a lakást és adieu miénk volt a világ. Mivel nem volt sok kajánk már, leszaladtam venni ezt-azt a ház alján lévő Sparba, úgyhogy fél 7 körül szépen meg tudtunk vacsorázni és kezdhettük tervezni a másnapot. A fiúkat 9 körül tettük el aludni, Anyuék 3/4 9 körül még elindultak körbenézni kicsit a környéken, majd mivel teljesen belelkesedve jöttek vissza, milyen szép és izgi minden, Apu még visszament velem is sétálni kicsit. Fél 11 körül értünk vissza, ekkor már erősen alkonyodott, nem akartunk tovább kinn kóvályogni.
Hétfőn jött a fő program: Anyuékat feltettük a Hop On Hop Off buszra újra azzal az utasitással, hogy ha érdekeset látnak szálljanak le, nézelődjenek, majd szálljanak vissza újra és találkozunk 4kor a Big Fish-nél, mi pedig a fiúkkal bementünk a W5-be. Ez a hely egy 10 év alattiaknak való Csodák Palotája, a fiúk teljesen odáig voltak érte. Azt hittem pár óra alatt végzünk, majd elmegyünk ebédelni valamit és 4kor találkozunk Anyuékkal, ehhez képest 3/4 4kor épp hogy ki tudtam őket rángatni, hogy ne késsünk el a randiról... A 4 szintből tulképp csak 2 szinten vannak látnivalók, de jó sok, egy percet sem unatkoztunk. (Annál is inkább, mert pl Petinek egyszer csak kiesett egy foga is haha, mert hát miért ne... Ez volt amúgy a 6. elvesztett foga amúgy asszem.) Mivel ebédelni nem volt időnk, csak egy-egy cookie-t vettünk a W5-ben, miután 4kor összefutottunk Anyuékkal, besétáltunk a városba enni egyet a Mekiben. Palika itt már kicsit kiakadt, nagyon fáradt volt, sirt is, hogy ő nem birja tovább, de szerencsére elbolonditottam, úgyhogy mikor végeztünk a kajálással még utolsó erejét összeszedve elgyalogoltunk a vasútállomásra, nem kellett cipelni egy percet sem, sőt, olyan jó kedve kerekedett, hogy útközben egy szobor mellé is odapenderült, hogy fotózzam le legyek szives... A hazaút szintén lazán telt, olvasgattunk, nézelődtünk, majd 9 körül már itthon is voltunk. Visszafelé hálistennek kifogtunk egy nagy taxit, igy együtt jöhettünk, ezzel sem volt gond. Jó sűrű, aktiv volt ez a két nap, de megérte: én utoljára 2009-ben voltam, a többiek meg még soha, szóval bár nem volt egyszerű leszervezni a dolgokat (óóó bár Anyuék beszélnének angolul, jelentősen könnyebb lenne az élet), azért szerintem elvoltunk, király kis hétvégénk volt.
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése