Oldalak

2018. június 10., vasárnap

T. Amerikában, Anyuék itt


Bár hétfő bank holiday volt, számunkra nem volt szabinap, mert T. délelőtt repült Amerikába (igen, egyszer volt Lengyelországban, egyszer Magyarországon, most meg San Franciscoba ment, remek ez az év, mindig mondom). Hogy jól teljen a nap, a fiúkat kivittem Seapoint-ra homokozni és bár többen fürödtek, mi azért maradtunk a parton és árkot ástunk. (Már lekerült a széldzseki rólunk, ez is valami...) A hét további pár napja elillant (Pipiéket szerdán a "nagy melegre való tekintettel" elvitték a Merrion Square-re Teddy Bear Picnic-re (ő a kis Lidl-es Stawberry-cskét vitte)), annál is inkább, mert csütörtökön este 10 körül megjöttek Anyuék. Hogy kiélvezzük az ittlétüket, mentünk, mint a mérgezett egerek mindenfelé, hol hármasban, hol ötösben. És hol merre is jártunk?
Hát a péntek konkrétan kis gixerrel kezdődött, miután ugyanis leadtuk a fiúkat, indultunk volna Bray-be, de a kocsi nem indult: lemerült az akksi... Hogy ne vesszen kárba a délelőtt, eldartoztunk Dun Laoghaire-be sétálni a mólón és a People's Parkban, élveztük, hogy végre egyszer szabadon, gyerekek nélkül mozoghatunk... Délután hivtam a biztositónkat, hogy inditsák be a kocsit, igy is lett: egy óra múlva jött egy fickó, aki nagy örömködések közepette bebikázta a Skodát és közölte, hogy szerezzek új akksit, mert ez már a halálán van. Szuper. A bebikázás után autóztunk kicsit, hogy feltöltődjön az akksi tökéletesre, majd este, 9 körül elmentünk Apuval és Pipivel naplementét nézni Seapoint-hoz. Mivel az ég felhős volt, naplementét persze nem láttunk, de igy is poén volt kicsit a tengerparton ücsörögni sötétedéskor.
Szombaton délelőtt elmentem az autószerelőnkhöz akksit venni (itt nincs ám olyan, hogy besétálsz a Tescoba és veszel egy akksit, áh, ez Nyugat), de sajnos elhajtott a fickó, hogy szombaton ők nem szerelnek, nyitva vannak ugyan délig, de ilyen munkákat nem vállalnak. (Vajon mennyi idő lehet egy autószerelőnek kicserélni egy akkumulátort? Öt perc is? Bahhhhh!) Mivel sejtettem, hogy ez lesz, gyakorlottan átálltam a szerelőnk melletti garázshoz (két autószerelő műhely van egymás mellett), ott is megkérdeztem, mi a pálya, mire ők hálistennek mondták, hogy hagyjam csak ott a kocsit, megnézik és majd hivnak, ha kész. Igy is lett, elmentem inni venni, benéztem egy-két üzletbe, vettem Apák Napjára két parfümöt (Apuét hazafelé kilopták a bőröndjéből, csak mondom, hogy rohadna ketté a keze az összes csöves enyveskezű reptéri dolgozónak), majd úgy másfél óra múlva hivtak, hogy kész, mehetek vissza a kocsiért. Mint kiderült, semmit nem csináltak az autóval, azt mondta a fickó, hogy nem kell új akksi, úgyhogy megúsztam egy fillér nélkül a dolgot, hurrá. Mivel ekkor már 11 körül volt és Palika hivatalos volt egy házibuliba, az autószerelős buli után nem mentem már haza, hanem egyenesen Sian-ék házához hajtottam, mert azt beszéltük meg Anyuékkal, hogy ha nem végzek időben, ők elhozzák a buliba Palikát, én meg majd csatlakozom. Vicces módon, én végül előbb értem oda, mint ők, mert Kevésbé Partyarc gyermekem kitalálta, hogy ő nem akar bulizni és kész, passz és hát eltartott egy ideig, mire Anyuék és A Partyarc gyermekem meggyőzte, hogy jó lesz az, menjen. (Úgy volt hajlandó eljönni, hogy kitalálta, hogy ő majd csak enni fog... Awwww...) Végül tényleg jó volt a buli, attól eltekintve, hogy iszonyú meleg volt, de komolyan, 22 fok itt már kánikula, hőség, megrohadás, úgyhogy mindenki izzadt és kinlódott a napon, nem győztük kenni a gyerekeket naptejjel... Volt egy meghivott bohóc vagy mi, aki a műsora után arcfestést is vállalt, Pipi kapott a karjára egy sárkányt, Palika meg... no ő természetesen nem kért a testfestésből haha. 
Képek a fergetegparty-ról:


 

A buliból 2re értünk haza, gyorsan ebédeltünk, majd hogy kihasznájuk a hőgutát, elmentünk Seapoint-ra vizezni. Rengetegen fürödtek a tengerben, mi megint csak homokoztunk persze, annál is inkább, mert a "nagy meleg miatt" borzasztóan nézett ki a viz: valami undi hinár nőtt benne és olyan volt, mintha sűrű mocsárban lépkednél, Peti arcára rendesen ki is ült az undor, mikor meglátta és kijelentette, hogy ő ugyan bele nem megy ebbe a mocsokba... (Sosem láttam még ilyet amúgy, mióta itt vagyunk, nem is értem, mi történt...) Homokozás után a fiúk kisirtak maguknak egy-egy fagyit, de ami vicces, amint leültek a padkára megenni, úgy elkezdtek fázni, hogy Apu kénytelen volt rájuk teriteni a kabátját, mert vacogtak, olyan hideg volt.
Képek:

Hát igy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése