Iszonyú sűrű volt ez a hazalátogatásunk, na de mikor nem az? Rég jártunk négyesben otthon, bizonyos szempontból jobb volt igy, más szempontokból meg rosszabb... Na de nézzük a száraz programokat:
Csütörtökön kipakoltam, kerteztünk, hintaágyaztunk és délután elmentünk Anyu Tanodájába. A fiúk roppantul élvezték a jó időt, fociztak, labdáztak - egészen addig, amig Pipi ujjára ugye rá nem esett a kosárlabda... Innentől felgyorsultak az események: hazamentünk, majd Apuval felfegyverkezve bementünk Pestre a Balesetibe. Fél 7 körül értünk be, a röntgent kb azonnal megcsinálták, fél órát sem vártunk, utána viszont mire orvoshoz kerültünk eltelt vagy 2-3 óra, mert iszonyú tömeg volt... Bár eltört egy kis csontja, nem gipszelték be a kezét hálistennek, csak egy sint kapott. Mikor mondta a fiatal doktornő, hogy május 2-án vehetjük le a sint, elröhögtem magam, 2-án repülünk ugyanis vissza, tehát ez annyit tesz, hogy az egész nyaralás alatt sinbe lesz Pipi ujja... Mig én majdnem röhögtem, Peti majdnem sirt, azonnal leesett neki, hogy hoppá, ha nem érheti viz a kezét, nem mehet strandra ezalatt az idő alatt. Mikor a doktornő látta, hogy kétségbe esett szegényke, mondta, hogy jól figyeljem meg, hogy kell feltenni a sint és amikor fürdünk, vegyük le, majd ha vége az uszinak tegyük vissza rá a cuccot nyugodtan, ha nem erőlteti a kezeit, jó lesz ez... Hát jó.
Pénteken délelőtt lazára vettük a figurát, csak könyvtárba mentünk meg az Aldiba, délután pedig beautóztunk a Vasúttörténeti Parkba, ahol már jó ideje nem voltunk. Ezúttal mázlink volt, mert mindkét modell kiállitást megnézhettük, ezek eddig akárhányszor voltunk még mindig zárva voltak, de ezúttal kifogtuk, hogy be lehetett menni, éljen.
Szombaton kimentünk a piacra Apuval meg a fiúkkal, majd nekiálltam pakolni, délután ugyanis bementünk Nagyihoz, mert estére szinházjegyünk volt. A
Valódi Hamisitványt néztük meg, ami hát elég érdekes volt, sajnos egyikünk se volt elájulva tőle, de legalább eljutottunk kettesben szinházba... A darab után lesétáltunk az Astoriára és a Mekiben vettünk gluténmentes sajtburgert, ami egy álom volt: egyrészt hogy
létezik, másrészt meg mert tényleg finom volt, sokkal-sokkal jobb, mint a sima nyomi sajtburger.
Vasárnap a kedvemért elmentünk a Mentes Vásárba, ami számomra csalódás volt, mert nem volt iszonyú sok eladó és hát rohadt drága volt minden. (Arról nem beszélve, hogy azt irták, hogy a belépő levásárolható - ahhha, minden kiállitó önmaga határozta meg, hogy ad 200 Ft kedvezényt, a legtöbben nemes egyszerűséggel meghatároztak x összeget, mondjuk 2-3000 Ft-ot és ha annyit költöttél, na akkor adtak 200 Ft kedvezményt... Köszi, sehol sem költöttünk annyit, igy buktuk a levásárlást.) Mivel a vásár az Ajtósin volt és mi ugye '98-ban ott ismerkedtünk meg, miután végeztünk a vásáron, beszöktünk és körbe-körbejártunk a főépületet a pincétől a padlásig. Iszonyú furcsa érzés volt 15 év után újra végigjárni a folyosókat, újra bekukkantani a zugokba, újra végigélni a vizsgák előtti drukkot... Szörnyű amúgy, hogy hozzá sem piszkáltak az épülethez, a régi termekben most különböző kis zenekarok próbálnak, a folyosók tele vannak graffitizve... Durva. Nem értem, miért kellett az angol szakot kipaterolni innen. Miután elég hosszadalmasan végigjártuk a régi helyeinket, a Városligetben felszálltunk a trolira és békávéztunk kicsit. Többek között megnéztük a Parlamentet, majd nagyjából térdig lesétáltuk a lábunkat, mert fagyit kerestünk T-nek, aki elég válogatós és a ma trendi mentás levendula helyett egy egyszerű kókuszt szeretett volna venni, de az persze nem volt sehol haha.
Folyt. köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése