08 .13. - 21 - Manchester - Part 2

Szombaton nagy programunk volt: Liverpool. Mivel első nap Pipi kedvéért focis programjaink voltak, ezen a napon Palika kedvéért az Imagine That museumba mentünk. Első körben csak egy szimpla beöltözős játszóháznak tűnt a hely, ahol a gyerekek (még Peti is!) meglehetős örömmel szórakoztak (főleg, mert a különböző szobácskáknak volt egy egyedi kódja és igy fel lehetett hivni egymást), de miután másfél óráig keringtünk a különböző helyiségek között, megláttuk, hogy van egy discovery rész is, ami fullon volt mindenféle izgi kisérlettel, játékkal, szóval újabb másfél-két óráig megvolt a programunk. Igazság szerint nem számitottam arra, hogy ez a hely ilyen nagy lesz, úgyhogy a nap további része igen sietősen telt... Először is felkerestük a Penny Lane-t és természetesen fotózkodtunk. Innen az Otterspool Parkba mentünk megnézni a partot és ha már ott voltunk, sétáltunk egy jót és játszóztunk is (a szél mondjuk iszonyat fújt, de legalább nem esett!), majd innen a városközpontba kanyarodtunk megnézni a Beatles szobrot. Sajnos mire a központba értünk kb 5 óra lett, igy sehova nem tudtunk bemenni azok közül a helyek közül, amiket elterveztünk... T. nagyon szerette volna megnézni valamelyik Beatles múzeumot (van 2 vagy 3), de ő is úgy járt, mint én a Machester Cathedral-lal - legközelebbre hagyta. Hasonlóan járt a Liverpool Cathedral és a St John's Beacon is és hát én megnéztem volna a tengerpartot is... Na mindegy, remélem lesz még elég időnk utazgatni majd, ha a gyerekek felnőnek... Mivel 5re már meglehetősen megéheztünk, a fiúk kaptak egy-egy hotdogot a Beatles szobor előtt álló kocsiból, én meg vettem egy gm szendvicset egy közeli kávézóban (röhej amúgy, hogy a gm szendvicsek 90%-a vegetáriánus is, hát csesszék meg, a húsban nincs is glutén elvileg, ehhez képest állandóan ilyenekkel szúrják ki az ember szemét, hogy gm kenyér, saláta, sajt és vaj 6 font lesz, köszönjük), amit szépen megettünk a Museum of Liverpool előtt. Vacsira sütöttem egy vagon csirkés húsgolyót és sült krumplit ettünk hozzá, hiába no, jó az IKEA a háznál.         

Képek:

Vasárnap kétes időre ébredtünk, de bevállaltunk egy szép parkot, még hozzá a Haigh Woodland Park-ot Wiganban. Mivel Liverpool-ban elköltöttük az utolsó fontjainkat hotdogra, igen nagy bajban voltunk, mert miután kifizettük a park 5 fontos belépőjét, maradt kb 3 fontunk készpénzben, ATM meg persze nem volt, az attrakciókért viszont nem lehetett kártyával fizetni... Bahhhh. (Mondjuk nem értem, miért nem vettünk fel az út elején egy rakás fontot az ilyen esetekre, de sebaj, legközelebb erre is figyelünk.) Na szóval kissé stresszesen indult a nap köszönhetően a pénztelenségnek, de végül mázlink volt, mert T.-nél volt egy régi 10 fontos, amit eddig sehol sem fogadtak el - itt meg igen haha. Igy némi játszózás után szépen felültünk a kisvonatra mind a négyen (már ott tartottunk, hogy a 3 fontból feltesszük a gyerekeket, mi meg megvárjuk őket) és körbezötyögtük a parkot, majd vidáman megkerestük a másik kisvonatot és azt is kipróbáltuk (ez ingyenes volt), végül pedig mini golfoztunk egyet, ami fejenként talán 1 font volt, mindegy is, a lényeg, hogy futotta rá hahaha. Az utolsó program a "vidámpark" volt: itt mindkét gyerek trambulinozhatott egy kicsit illetve én még Palikával felültem valami borzasztóan kinéző nyuszis hintára is, úgyhogy teljesen elvertük a pénzünket. (Volt amúgy ilyen akadálypálya is a magasban, de hálistennek egyik gyerek sem rajong ilyesmiért, nem nyafogtak, hogy ő márpedig mászni akarnak.) A park után hazafelé beugrottunk a Portland Basin Museum-ba is, de itt sajnos nem volt túl sok időnk, mert 4kor zárt és mi pont fél 4kor érkeztünk... Kár, mert izgi volt a hely, itt is be lehetett néhol öltözni és meg lehetett csodálni, hogy éltek réges-rég a népek. (Volt fish & chips-es pl, ahová ha beléptünk bekapcsolt egy magnó és kérdezte egy női hang, hogy mit szeretnénk, közben a háttérben sercegett az olaj, ilyesmik...) Mivel 4kor szigorúan bezárt a hely, átgurultunk az IKEA-hoz enni - de itt sajnos megdöbbenve jöttünk rá, hogy az étterem már 3kor lehúzta a rolót. Remek. Hogy a fiúk ne süppedjenek depresszióba, vacsorára pizzát rendeltek (nem hozták ám ki, érte kellett menni haha, mintha nem is Manchesterben lettünk volna, hanem valami világvégi helyen), én meg megettem a maradék csirkés húsgolyót. 

Hétfőn sajnos már az utolsó előtti napunk volt: ezúttal Warrington-ba mentünk, a Walton Hall and Gardens-hez. Mikor elindultunk, kétesélyes volt az idő, mondanom sem kell, hogy épp mikor megérkeztünk, leszakadt az ég... Yay. Behúzódtunk hát egy kis épületbe és vártunk, vártunk, hátha eláll az eső. Jó negyed óra múlva már csak szemerkélt, igy kimerészkedtünk az állatokhoz, volt ott páva, mókus, liba, kacsa, borjú, szamár - szóval egyszerű háziállatok. Mivel a játszótér tök vizes volt, elsétáltunk sütizni a kávézóba, majd mikor végeztünk, próbáltuk megkeresni a kisvonatot, de sajnos nem találtuk meg Palika nagy bánatára. Mivel eddigre kisütött a nap, ismét bevállaltunk egy mini golfot (ezúttal én nyertem haha, megy ez), majd miután megszáradt a játszótér, még játszóztunk is egy órácskát, igy húzva az időt egészen 4ig. Hogy ezen a napon mit vacsoráztunk, azt sajnos nem tudom, de mivel egyik nap rémlik, hogy grillcsirkét ettünk, azt mondom ez volt az a nap. 

Kedden, az utolsó napunkon a National Coal Museum-ba mentünk, keletre. Bár az elején Palika nagyon ódzkodott attól, hogy lemenjünk a bánya mélyére, végül bedumáltuk és vettünk jegyet a délben induló túrára. Hogy addig is elteljen az idő, elmentünk játszózni a park területén lévő kis játszótérre. Mikor elkezdett csöpögni az eső, már lassan kezdődött is a túránk, úgyhogy mázlink volt. A túra maga izgi volt, már amennyire izgi egy bánya, a vicc, hogy az elején minden személyes elektromos cuccot le kellett adni, úgyhogy fotó lenn sajnos nem készült. (Ennél durvább volt, hogy óránk se volt haha, azt sem tudtuk, mióta vagyunk lenn...) A kezdeti huzakodás után Palikának végül nagyon bejött a dolog, oké, nem maradt volna lenn, de mikor feljöttünk, talán megkönnyebbülésében megjegyezte, hogy ez jó kis program volt. A túra után ebédeltünk (én jacket potato-t ettem tonhallal, nagyon jó volt), majd megnéztük a kinti-benti kiállitásokat. Mivel én nagyon szerettem volna látni a Kirkstall Abbey-t (na jó, meg még pár dolgot Leeds-ből, ami egy az egyben kimaradt), kisebb rábeszélés után elindultunk Leeds felé, ami ellenkező irányban volt, mint ahol laktunk. Sebaj, nagy dugózások közepette csak odajutottunk és bár az apátság zárva volt már, amig a fiúk játszóztak kicsit, én átszaladtam és kivülről körbejártam - megcsodáltam a helyet. Elég későn, fél 7 körül értünk haza, de este még be is pakoltunk, mert másnap indultunk haza. 

Szerdán, mivel csak 3kor indult a gép, volt időnk egy kis meglepiprogramra. Bár egyikünk sem nagy focirajongó, miután láttuk, Peti mennyire odáig van a Manchester City-ért, úgy döntöttünk meghajlunk és megnézzük az Etihad stadion-t. T. szervezett valami kedvezményt, igy 40 font körül bejutottunk hárman - ő ezalatt vásárolt és ült a kocsiban haha. Annak ellenére, hogy nem szeretem a focit, érdekes módon egész jó volt a stadion túra. Kevesen voltunk, rajtunk kivül még három ember volt ott (plussz a két idegenvezető), szóval volt idő körbenézni, kérdezgetni. Peti imádta, de mondom, mi sem unatkoztunk Palikával. Volt pár hi-tech dolog, pl oda lehetett ülni Pep Gardiola mellé vagy volt egy kis telefonszerűségünk és ha a térben mozgattuk, megelevenedett a stadion, megjelentek a játékosok, a nézők stb szóval nagyon király volt. Emellett sok izgit mesélt a túravezető is, melyik játékos min szeret edzeni, ki hol szokott ülni, milyen természet ilyesmik. Az egész 1.5 óra volt egyébként, szóval nem volt rövid, de élveztük, tényleg. Mikor végeztünk, már nem volt sok a nyaralásunkból: kidugóztunk a reptérre, leadtuk a kocsit, majd elbuszoztunk a terminálhoz és adieu. Ennyi volt a 2019-es közös nyaralásunk, Manchesterbe. 

PS: Összességében jó kis nyaralás volt, bár volt pár kellemetlen élményünk az első naptól kezdve... A büdös hűtő és a koszos szőnyeg után pl a nyolc napból négy napon át nem volt wifi... Ami érdekes volt viszont: az élelmiszer jóval olcsóbb kinn, mint nálunk. Ugyanaz a Tesco szőlő, ami itt €2.2, a UK-ben 1 font. A gm választék óriási, de ami ennél is durvább, a gm cuccok ára szintén töredéke az itteni áraknak. Mig itt kb semmilyen gm áru nincs €2 alatt (egy kezemen meg tudom számolni, hány terméket lehet venni €2-nál olcsóbban), általában minden €3-4-5; kinn főleg 1-2 fontos dolgokat vettem és volt köztük pizza, kenyér és készétel is. Az olcsó élelmiszerért cserébe, mint irtam, a belépőjegyek iszonyú drágák, főleg azért, mert kevés helyen van családi jegy. (Sok helyen divat a gyere vissza egy éven belül a jegyeddel, na de aki turista, nyilván ezt nem tudja kihasználni.) Hát igy. 

08 .13. - 21 - Manchester - Part 1

Az idei nagy nyaralásunkat tehát Manchesterben töltöttük. Mivel Irországban már igen sok helyen megfordultunk, úgy gondoltuk, itt az idő megint repülőre szállni, de mivel mi mindig utolsó másodpercben kezdünk ilyesmit szervezni, az árak miatt nem álmodhattunk valami meleg helyről, maradt tehát a jó öreg UK, "úgyis jön a Brexit, ki tudja, hogy lesz később" felkiáltással igy szépen meg is erősitettük magunkban, miért kell oda menni. Mivel Skóciában már voltunk, Londonban meg nem gondolkodhatunk gyerekekkel, maradt Wales meg az ország közepe tája Manchester-rel és Liverpool-lal. Mivel Wales-ben sehol sem találtunk szimpi szállást, ráadásul Peti nagy Man City fan, úgy gondoltunk egynek jó lesz Manchester & Liverpool kettőse.
A gépünk kedden egy körül indult (jó, mondjuk van  napi 4-5 járat, elég kényelmes), igy délelőtt még bedobáltuk az utolsó cuccokat a bőröndökbe és irány a reptér. A repülés maga eseménytelenül és roppant gyorsan telt, nagyon birom ezeket a rövid távokat, mire eléred az utazási magasságot, kb kezdhet süllyedni a gép, hogy megéreztünk. A manchesteri reptér elég kicsi, az autókölcsönzőhöz busz visz el, úgyhogy miután kijöttünk a terminálról (útlevélellenőrzés nuku), felpattantunk az épp érkező buszra és gond nélkül átvettük az online előre kikölcsönzött kocsit. A reptérről az első utunk a Smyths-be vezetett, kellett ugyanis vennünk egy booster seat-et Petinek, mert a kölcsönző napi €15-20-t számolt volna fel a magasitókölcsönzésért haha, hát köszi. A Smyths-ből a városon átvágva jutottunk el a szállásunkig, ami a Warden street-en volt, a város észak-keleti részén. Miután nagy nehezen bejutottunk (a hülye ingatlanos rossz kódot adott meg), csalódottan láttuk, hogy a megpróbáltatások nem értek véget: a lakásban a padlószőnyeg tiszta sár, de ami ennél is durvább, a hűtő olyan iszonyat büdös, mintha legalábbis egy döglött macskát tartottak volna benne hetekig... Isteni. Ahelyett tehát, hogy szépen kipakoltunk volna és élveztük volna a nyaralásunk első estéjét, felkerekedtünk és a legközelebbi boltba (Asda) hajtottunk tisztitószerekért és némi jutalom vacsoráért is persze. A hangulatunkat nem dobta fel, hogy a bolt környéke borzalom lepukkant volt, tele kétes alakokkal, de na, igyekeztünk nem teljesen letörni igy a nyaralás első napján. Az esténk tehát ahogy az elképzelhető takaritással telt: mig én próbáltam rendbehozni a szőnyeget, T. a hűtőt takaritotta ki nagy káromkodások közepette. (A két szoba és a két fürdőszoba amúgy jól nézett ki, tiszta volt érdekes módon, olyan volt az egész, mintha ezeket megcsinálta volna a takaritó, a konyhára és a porszivózásra viszont nem lett volna ideje...)

Szerdán belecsaptunk a dolgokba, mivel az Etihad elég közel volt, igy ott kezdtük a napot. Nem volt tervben a túra, mert szemtelenül sokba került volna (Manchester iszonyú drága a belépőket illően, alig van családi jegy valahol és a legegyszerűbb kis fos helyekre is ott kezdődik négyünknek a beugró, hogy 50-60 font, de nem ritka a 80 font sem, ami azért brutál szerintem, mert ezek nem egész napos programok, max 2-3 óra), úgyhogy csak a store-ban néztünk körül és kivülről megcsodáltuk a stadiont. (A bolt árai is megérnek egy misét, egy Man City-s mez 60 font, hát na, nekem ezektől mindig felforr a vérem.) Végül mindkét gyerek kapott pár apróságot és siettünk is a következő helyszinre, ami megint csak nem volt túl messze. A Museum of Transport egy igen kis cuki múzeum volt, amit önkéntesek üzemeltettek. Nem csak a pénztáros, de a büfés is egy bácsika volt, 70+ de mindenki nagyon kedves és türelmes volt, szóval jó élmény volt az egész. A múzeumban itt-ott volt egy-egy kifejezetten gyerekeknek való rész, ahol be lehetett öltözni, volt pár szinező stb de egyébként is sok járműre fel lehetett szállni, ami már eleve vicces volt.

Mire végeztünk a járgányokkal, még csak egy körül járt az idő és mivel a fiúk ettek egy-egy muffinkát, én meg kaptam egy kávét, úgy döntöttünk, bevállalunk még egy közeli programot a napra, még hozzá a National Football Museum-ot a központban. Mit mondjak parkolni nem volt egy leányálom, de végül sikerült letenni a kocsit és bevettük a helyet. Bár nem vagyunk nagy foci rajongók, mivel sok interaktiv cucc volt (pl lehetett focitrükköket gyakorolni, közvetiteni egy meccset stb), a fiúknak nagyon bejött a hely, legalább 3 órát benn voltunk, igy arra már sajnos nem jutott idő, hogy beszaladjunk a Manchester Cathedral-ba, ami szemben volt a múzeummal, de sebaj, ez az első napunk, gondoltam majd visszajutunk még ide (nem jutottunk). Hazafelé Anyu hivott, hogy a pajzsmirigy biopsziája sajnos értékelhetetlen lett (bahhhh), úgyhogy alkalomadtán meg kell majd ismételni. Hát nem dobott fel a hir, azt kell mondjam, mindig van miért izgulni...

Mivel csütörtökre jó időt mondtak (szerdán egész nap ömlött az eső és csütörtök kivételével az egész ottlétünkre szar időt jósoltak), úgy gondoltam itt az idő, be kell vállalni a scenic drive programot, mert esőben ezek ugyan nem fognak velem autókázni hegyen-völgyön át. A Peak District felé vettük tehát az irányt és első állomásunk a Manor Park volt. Itt elvileg kisvonatozni és mini golfozni is lehetett volna, de mivel senki nem volt ott, aki üzemeltette volna ezeket a dolgokat, maradt egy kis játszózás a meglehetősen vizes játszótéren, ami mellett viszont egy nagyon izgi, erős sodrású, totálisan barna szinű patak döbörgött. Mivel a fiúk viszonylag hamar megunták a játszózást, nemsokára indultunk is tovább a nemzeti parkba. Ezek közül a szép autós utak közül a 3. kivételével végigjártuk az összeset. A látvány gyönyörű volt - és ismerős: Wicklow-ban ugyanis pont ilyen utacskák és hegyek vannak, mint itt voltak. A Snake Road-on kezdtünk, onnan felmentünk a Howden viztározóig, majd vissza és a Winnats Pass-on át jutottunk ki a parkból. Mivel a Peveril Castle közelében nem lehetett megállni abszolút (egy darab parkoló nem volt sehol), azt kihagytuk, de igy legalább volt időnk bemenni még Stockport-ban az Air Raid Shelter-be. Hálistennek self-guided tour keretében meg lehetett nézni a helyet, igy annyi időt töltöttünk benn, amennyit akartunk. Mivel fél óra mászkálás után a fiúk már nagyon unták a dolgot, úgy láttuk itt az idő, hogy távozzunk... Hazafelé bementünk vacsorázni a The Dolphins-ba, ami tulképp egy chipper, ahol lehetett gluténmentes fish & chips-et venni. T. megint húzta a száját, mert rettentő koszosak voltak a székek és a teritő sem volt patyolat, ami nyilván engem is zavart, de miután ez volt közel s távol az egyetlen hely, ahol tudtam enni, úgy gondoltam leszarom, ha a kaja viszont finom és EHETEM... A hangulatunkra eléggé rányomta a bélyegét ez a vita: T. besértődött, miért rágok be, én meg kiakadtam (szerintem jogosan), hogy akárhányszor gm helyre megyünk, ő vágja a pofákat, de szar, igy rossz, úgy rossz... Tényleg??? Hát ha engem kérdez, ha van egy sima étterem, ahol nem ehetek semmit vagy van egy hely, ahol tudok gm kaját kérni, akkor lehet bármilyen az a kajálda, már nyerőbb, mint a másik... De nyilván ezt nem lehet megérteni, ha nem te vagy az érintett ÉS férfi vagy... Mindegy...

Pénteken borzasztó idő volt: megállás nélkül ömlött az eső... Mivel kinti programról szó sem eshetett, mini golfozni mentünk. Klassz volt és egész emberi áron megúsztuk, annál is inkább, mert a golf után Palika még maradt egy kicsit játszózni is. A golf után nem tudtunk mit csinálni, elmentünk egy másik Transport Museum-ba, ezúttal Bury-be. Ez a hely nem volt annyira izgi, mint az első, mert alig volt jármű, amire felmehettünk, de azért elvoltunk itt is egy órácskát, igaz, kicsit nyögve nyelősen... Mivel még csak 3 órára járt az idő, nem akartunk hazamenni, úgyhogy az IKEA szuper programnak tűnt a délután maradék részére. Nézelődni nem nézelődtünk sokat mondjuk, csak a gyerekrészleget jártuk körbe, de ami fontosabb, ettünk! A fiúk a szokásos fish & chips gyerekmenüt kapták, T. húsgolyózott, én meg zöldséges golyókat ettem, ami gm yaaay. A vacsit megspékeltük egy-egy szelet Daim cake-el, úgyhogy tulképp egész jól végződött a nap a szörnyű idő ellenére. Az IKEA boltban vettünk csirkés húsgolyókat (gm), gondolván egy otthoni vacsinak tökéletes lesz egyszer.             

Augusztus eleje

Magyarországról tehát szép pontosan augusztus elsején jöttünk haza. Szuper, új hónap, új ország, megy ez.
Bár csütörtök éjjel és péntek reggel még nem pakoltam ki a bőröndöket, mivel a bray-i vidámpark utolsó lehelletét eresztette ki, péntek délelőtt úgy döntöttem, hagyom a dagadt ruhát másra, irány Bray, mint minden évben ilyentájt. Mivel a fiúk meglátták, hogy van ugrálóvár, ott kezdtünk (fejenként €5-ért 20 percet ugrálhattak, hurrá), majd jött a nagy kérdés, mire üljenek fel... Egy menet €2 vagy €3-ba került, de mivel hétköznap volt, tudtam olyan tömbjegyet venni, ami €15-ba került és ezért kaptunk 10 tokent. (1 token €1 értéknek felelt meg, matekosok előnyben, mennyit spóroltunk igy.) Mivel a kis körhinták már nagyon babásak mindkét gyereknek, a felnőtt hinták viszont még nagyon durvák, jó ideig filóztunk, mit is csináljunk, majd végül úgy döntöttünk, hogy mindhárman felülünk a körhintára (3 token) és a kis óriáskerékre (3 token), majd dodgemezünk egyet (2+2 token, mert egy kocsi 2 token és én beültem Palika mellé). A legnagyobb élmény mindnyájunknak a körhinta volt, mert az óriáskerék a tengernek háttal forgott (wáááá), a dodgem meg szerintem egy az egyben szar, én mindig is utáltam, de mivel Peti szereti, az ő kedvéért mentünk egy kört.
A sűrű péntek után egy laza hétvégénk volt: szépen lassan kipakoltam a bőröndjeinket és szombaton a Kukacos játszóra, vasárnap meg a Herbert Parkba mentünk össz-vissz.
Mivel augusztus első hétfője nálunk Bank Holiday, hétfőn T. itthon volt, igy a puha hétvége után elmentünk a Glenroe Farm-ra, mert újra csináltak Maize Maze-t és az már tavaly is vicces volt. Idén sem volt ez másképp, most is jól megkerestük az elveszett malackákat, meg persze játszóztunk, állatokat simogattunk stb stb stb
Kedden nekivágtunk a Phoenix Parknak, de mivel esni kezdett félúton, az eredeti játszóteres tervet módositottuk és helyette megnéztük a Lego kiállitást Farmleigh-nél. Nem volt nagy, nem volt hűűűde, de legalább €3-ért bementünk hárman és eltöltöttük az időt, az is valami. A kiállitás után sütiztünk egyet a kávézóban (vagyis a fiúk ettek, én néztem), majd haza és ebéd, szokásos. Délután a gyerekek kitalálták, hogy ők eladnák pár bead művüket az utcán a járókelőknek, úgyhogy én, mint Jó Anya, lementem velük. (Én egy bokor mögött bújtam meg, ők meg árultak.) Mivel valaki kapásból adott nekik €10-t, összesen összejött nekik €16 - nem is rossz kereset elsőre úgy gondolom...
Szerdán miután Peti felső szemhéján megjelent egy dudor, elvittem a GP-hez. €60-ért megtudtuk, hogy valami árpa nőtt neki oda, ne csináljunk vele semmit, mert nincs mit, majd elmúlik. Hát igen. Másnapra kb el is tűnt... Na mindegy. Hazafelé a GP-től megálltunk a Herbertben focizni, ennyi volt a mozgásunk a napra.
Csütörtökön izgibb programunk volt: a Cabinteely Parkba mentünk játszózni, majd a Dunnesbe vásárolni, pénteken pedig, mert esett, elmentünk a Funky Monkey-ba, ahol figyelmeztettek, hogy ez Pipi utolsó alkalma, hogy bejöhet, mert túl van a magasságkorláton... Szipp... Nagyfiú.
A hétvége hasonlóan telt, mint a hét: hol esett, hol nem, hol benn voltunk, hol kinn. Szombaton elhoztuk a maradék tankönyvet Dundrumból (online rendeltem meg a könyvek nagy részét és kiszállitották őket, de két könyv hiányzott - €130-t fizettünk amúgy a két gyerek tankönyveiért plusz ugye a book rental scheme, ami Palikának €60, Petinek meg €80, de neki úszás is lesz, az újabb €35, ja meg persze füzetek, ceruzák, tolltartók meg az egyenruha... Bahhh... Ha már Dundrumban jártunk, elhoztunk két vadiúj puzzle-t is egy nénitől, aki ingyen felajánlotta őket FB-n, én meg lecsaptam rájuk juhuu. Mivel 10 percre elállt az eső a nagy ügyintézésünk közben, játszóztunk is egy kicsit a Glendoher Park-ban a St Enda's Park mellett. Jó kis busy nap volt, na, bár az idő lehetett volna klasszabb.
Vasárnap a Marlay Park-ba mentünk, de mivel Petinek fájt a lába már pár napja, mert az egyik délután foci közben beütötte, elvittük a Swiftclinic-re, nézzenek rá. Miután Paja nem akart maradni, mert nem akarta végigvárni a sort, hazavittem, megfőztem az ebédet, majd mikor épp készen lett, hivott T., hogy mehetnénk vissza értük és mi mentünk is, éljen. Kiderült, hogy Peti erősen megütötte a bokáját (tényleg?) és bár begipszelni felesleges, pihentetnie kell egy ideig (wow). Ennyi volt hát augusztus első 10 napja - immáron újra Irországban.