Szombaton nagy programunk volt: Liverpool. Mivel első nap Pipi kedvéért focis programjaink voltak, ezen a napon Palika kedvéért az Imagine That museumba mentünk. Első körben csak egy szimpla beöltözős játszóháznak tűnt a hely, ahol a gyerekek (még Peti is!) meglehetős örömmel szórakoztak (főleg, mert a különböző szobácskáknak volt egy egyedi kódja és igy fel lehetett hivni egymást), de miután másfél óráig keringtünk a különböző helyiségek között, megláttuk, hogy van egy discovery rész is, ami fullon volt mindenféle izgi kisérlettel, játékkal, szóval újabb másfél-két óráig megvolt a programunk. Igazság szerint nem számitottam arra, hogy ez a hely ilyen nagy lesz, úgyhogy a nap további része igen sietősen telt... Először is felkerestük a Penny Lane-t és természetesen fotózkodtunk. Innen az Otterspool Parkba mentünk megnézni a partot és ha már ott voltunk, sétáltunk egy jót és játszóztunk is (a szél mondjuk iszonyat fújt, de legalább nem esett!), majd innen a városközpontba kanyarodtunk megnézni a Beatles szobrot. Sajnos mire a központba értünk kb 5 óra lett, igy sehova nem tudtunk bemenni azok közül a helyek közül, amiket elterveztünk... T. nagyon szerette volna megnézni valamelyik Beatles múzeumot (van 2 vagy 3), de ő is úgy járt, mint én a Machester Cathedral-lal - legközelebbre hagyta. Hasonlóan járt a Liverpool Cathedral és a St John's Beacon is és hát én megnéztem volna a tengerpartot is... Na mindegy, remélem lesz még elég időnk utazgatni majd, ha a gyerekek felnőnek... Mivel 5re már meglehetősen megéheztünk, a fiúk kaptak egy-egy hotdogot a Beatles szobor előtt álló kocsiból, én meg vettem egy gm szendvicset egy közeli kávézóban (röhej amúgy, hogy a gm szendvicsek 90%-a vegetáriánus is, hát csesszék meg, a húsban nincs is glutén elvileg, ehhez képest állandóan ilyenekkel szúrják ki az ember szemét, hogy gm kenyér, saláta, sajt és vaj 6 font lesz, köszönjük), amit szépen megettünk a Museum of Liverpool előtt. Vacsira sütöttem egy vagon csirkés húsgolyót és sült krumplit ettünk hozzá, hiába no, jó az IKEA a háznál.
Képek:
Vasárnap kétes időre ébredtünk, de bevállaltunk egy szép parkot, még hozzá a Haigh Woodland Park-ot Wiganban. Mivel Liverpool-ban elköltöttük az utolsó fontjainkat hotdogra, igen nagy bajban voltunk, mert miután kifizettük a park 5 fontos belépőjét, maradt kb 3 fontunk készpénzben, ATM meg persze nem volt, az attrakciókért viszont nem lehetett kártyával fizetni... Bahhhh. (Mondjuk nem értem, miért nem vettünk fel az út elején egy rakás fontot az ilyen esetekre, de sebaj, legközelebb erre is figyelünk.) Na szóval kissé stresszesen indult a nap köszönhetően a pénztelenségnek, de végül mázlink volt, mert T.-nél volt egy régi 10 fontos, amit eddig sehol sem fogadtak el - itt meg igen haha. Igy némi játszózás után szépen felültünk a kisvonatra mind a négyen (már ott tartottunk, hogy a 3 fontból feltesszük a gyerekeket, mi meg megvárjuk őket) és körbezötyögtük a parkot, majd vidáman megkerestük a másik kisvonatot és azt is kipróbáltuk (ez ingyenes volt), végül pedig mini golfoztunk egyet, ami fejenként talán 1 font volt, mindegy is, a lényeg, hogy futotta rá hahaha. Az utolsó program a "vidámpark" volt: itt mindkét gyerek trambulinozhatott egy kicsit illetve én még Palikával felültem valami borzasztóan kinéző nyuszis hintára is, úgyhogy teljesen elvertük a pénzünket. (Volt amúgy ilyen akadálypálya is a magasban, de hálistennek egyik gyerek sem rajong ilyesmiért, nem nyafogtak, hogy ő márpedig mászni akarnak.) A park után hazafelé beugrottunk a Portland Basin Museum-ba is, de itt sajnos nem volt túl sok időnk, mert 4kor zárt és mi pont fél 4kor érkeztünk... Kár, mert izgi volt a hely, itt is be lehetett néhol öltözni és meg lehetett csodálni, hogy éltek réges-rég a népek. (Volt fish & chips-es pl, ahová ha beléptünk bekapcsolt egy magnó és kérdezte egy női hang, hogy mit szeretnénk, közben a háttérben sercegett az olaj, ilyesmik...) Mivel 4kor szigorúan bezárt a hely, átgurultunk az IKEA-hoz enni - de itt sajnos megdöbbenve jöttünk rá, hogy az étterem már 3kor lehúzta a rolót. Remek. Hogy a fiúk ne süppedjenek depresszióba, vacsorára pizzát rendeltek (nem hozták ám ki, érte kellett menni haha, mintha nem is Manchesterben lettünk volna, hanem valami világvégi helyen), én meg megettem a maradék csirkés húsgolyót. 
Hétfőn sajnos már az utolsó előtti napunk volt: ezúttal Warrington-ba mentünk, a Walton Hall and Gardens-hez. Mikor elindultunk, kétesélyes volt az idő, mondanom sem kell, hogy épp mikor megérkeztünk, leszakadt az ég... Yay. Behúzódtunk hát egy kis épületbe és vártunk, vártunk, hátha eláll az eső. Jó negyed óra múlva már csak szemerkélt, igy kimerészkedtünk az állatokhoz, volt ott páva, mókus, liba, kacsa, borjú, szamár - szóval egyszerű háziállatok. Mivel a játszótér tök vizes volt, elsétáltunk sütizni a kávézóba, majd mikor végeztünk, próbáltuk megkeresni a kisvonatot, de sajnos nem találtuk meg Palika nagy bánatára. Mivel eddigre kisütött a nap, ismét bevállaltunk egy mini golfot (ezúttal én nyertem haha, megy ez), majd miután megszáradt a játszótér, még játszóztunk is egy órácskát, igy húzva az időt egészen 4ig. Hogy ezen a napon mit vacsoráztunk, azt sajnos nem tudom, de mivel egyik nap rémlik, hogy grillcsirkét ettünk, azt mondom ez volt az a nap. 
Kedden, az utolsó napunkon a National Coal Museum-ba mentünk, keletre. Bár az elején Palika nagyon ódzkodott attól, hogy lemenjünk a bánya mélyére, végül bedumáltuk és vettünk jegyet a délben induló túrára. Hogy addig is elteljen az idő, elmentünk játszózni a park területén lévő kis játszótérre. Mikor elkezdett csöpögni az eső, már lassan kezdődött is a túránk, úgyhogy mázlink volt. A túra maga izgi volt, már amennyire izgi egy bánya, a vicc, hogy az elején minden személyes elektromos cuccot le kellett adni, úgyhogy fotó lenn sajnos nem készült. (Ennél durvább volt, hogy óránk se volt haha, azt sem tudtuk, mióta vagyunk lenn...) A kezdeti huzakodás után Palikának végül nagyon bejött a dolog, oké, nem maradt volna lenn, de mikor feljöttünk, talán megkönnyebbülésében megjegyezte, hogy ez jó kis program volt. A túra után ebédeltünk (én jacket potato-t ettem tonhallal, nagyon jó volt), majd megnéztük a kinti-benti kiállitásokat. Mivel én nagyon szerettem volna látni a Kirkstall Abbey-t (na jó, meg még pár dolgot Leeds-ből, ami egy az egyben kimaradt), kisebb rábeszélés után elindultunk Leeds felé, ami ellenkező irányban volt, mint ahol laktunk. Sebaj, nagy dugózások közepette csak odajutottunk és bár az apátság zárva volt már, amig a fiúk játszóztak kicsit, én átszaladtam és kivülről körbejártam - megcsodáltam a helyet. Elég későn, fél 7 körül értünk haza, de este még be is pakoltunk, mert másnap indultunk haza. 
Szerdán, mivel csak 3kor indult a gép, volt időnk egy kis meglepiprogramra. Bár egyikünk sem nagy focirajongó, miután láttuk, Peti mennyire odáig van a Manchester City-ért, úgy döntöttünk meghajlunk és megnézzük az Etihad stadion-t. T. szervezett valami kedvezményt, igy 40 font körül bejutottunk hárman - ő ezalatt vásárolt és ült a kocsiban haha. Annak ellenére, hogy nem szeretem a focit, érdekes módon egész jó volt a stadion túra. Kevesen voltunk, rajtunk kivül még három ember volt ott (plussz a két idegenvezető), szóval volt idő körbenézni, kérdezgetni. Peti imádta, de mondom, mi sem unatkoztunk Palikával. Volt pár hi-tech dolog, pl oda lehetett ülni Pep Gardiola mellé vagy volt egy kis telefonszerűségünk és ha a térben mozgattuk, megelevenedett a stadion, megjelentek a játékosok, a nézők stb szóval nagyon király volt. Emellett sok izgit mesélt a túravezető is, melyik játékos min szeret edzeni, ki hol szokott ülni, milyen természet ilyesmik. Az egész 1.5 óra volt egyébként, szóval nem volt rövid, de élveztük, tényleg. Mikor végeztünk, már nem volt sok a nyaralásunkból: kidugóztunk a reptérre, leadtuk a kocsit, majd elbuszoztunk a terminálhoz és adieu. Ennyi volt a 2019-es közös nyaralásunk, Manchesterbe.
PS: Összességében jó kis nyaralás volt, bár volt pár kellemetlen élményünk az első naptól kezdve... A büdös hűtő és a koszos szőnyeg után pl a nyolc napból négy napon át nem volt wifi... Ami érdekes volt viszont: az élelmiszer jóval olcsóbb kinn, mint nálunk. Ugyanaz a Tesco szőlő, ami itt €2.2, a UK-ben 1 font. A gm választék óriási, de ami ennél is durvább, a gm cuccok ára szintén töredéke az itteni áraknak. Mig itt kb semmilyen gm áru nincs €2 alatt (egy kezemen meg tudom számolni, hány terméket lehet venni €2-nál olcsóbban), általában minden €3-4-5; kinn főleg 1-2 fontos dolgokat vettem és volt köztük pizza, kenyér és készétel is. Az olcsó élelmiszerért cserébe, mint irtam, a belépőjegyek iszonyú drágák, főleg azért, mert kevés helyen van családi jegy. (Sok helyen divat a gyere vissza egy éven belül a jegyeddel, na de aki turista, nyilván ezt nem tudja kihasználni.) Hát igy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése