A gépünk kedden egy körül indult (jó, mondjuk van napi 4-5 járat, elég kényelmes), igy délelőtt még bedobáltuk az utolsó cuccokat a bőröndökbe és irány a reptér. A repülés maga eseménytelenül és roppant gyorsan telt, nagyon birom ezeket a rövid távokat, mire eléred az utazási magasságot, kb kezdhet süllyedni a gép, hogy megéreztünk. A manchesteri reptér elég kicsi, az autókölcsönzőhöz busz visz el, úgyhogy miután kijöttünk a terminálról (útlevélellenőrzés nuku), felpattantunk az épp érkező buszra és gond nélkül átvettük az online előre kikölcsönzött kocsit. A reptérről az első utunk a Smyths-be vezetett, kellett ugyanis vennünk egy booster seat-et Petinek, mert a kölcsönző napi €15-20-t számolt volna fel a magasitókölcsönzésért haha, hát köszi. A Smyths-ből a városon átvágva jutottunk el a szállásunkig, ami a Warden street-en volt, a város észak-keleti részén. Miután nagy nehezen bejutottunk (a hülye ingatlanos rossz kódot adott meg), csalódottan láttuk, hogy a megpróbáltatások nem értek véget: a lakásban a padlószőnyeg tiszta sár, de ami ennél is durvább, a hűtő olyan iszonyat büdös, mintha legalábbis egy döglött macskát tartottak volna benne hetekig... Isteni. Ahelyett tehát, hogy szépen kipakoltunk volna és élveztük volna a nyaralásunk első estéjét, felkerekedtünk és a legközelebbi boltba (Asda) hajtottunk tisztitószerekért és némi jutalom vacsoráért is persze. A hangulatunkat nem dobta fel, hogy a bolt környéke borzalom lepukkant volt, tele kétes alakokkal, de na, igyekeztünk nem teljesen letörni igy a nyaralás első napján. Az esténk tehát ahogy az elképzelhető takaritással telt: mig én próbáltam rendbehozni a szőnyeget, T. a hűtőt takaritotta ki nagy káromkodások közepette. (A két szoba és a két fürdőszoba amúgy jól nézett ki, tiszta volt érdekes módon, olyan volt az egész, mintha ezeket megcsinálta volna a takaritó, a konyhára és a porszivózásra viszont nem lett volna ideje...)
Szerdán belecsaptunk a dolgokba, mivel az Etihad elég közel volt, igy ott kezdtük a napot. Nem volt tervben a túra, mert szemtelenül sokba került volna (Manchester iszonyú drága a belépőket illően, alig van családi jegy valahol és a legegyszerűbb kis fos helyekre is ott kezdődik négyünknek a beugró, hogy 50-60 font, de nem ritka a 80 font sem, ami azért brutál szerintem, mert ezek nem egész napos programok, max 2-3 óra), úgyhogy csak a store-ban néztünk körül és kivülről megcsodáltuk a stadiont. (A bolt árai is megérnek egy misét, egy Man City-s mez 60 font, hát na, nekem ezektől mindig felforr a vérem.) Végül mindkét gyerek kapott pár apróságot és siettünk is a következő helyszinre, ami megint csak nem volt túl messze. A Museum of Transport egy igen kis cuki múzeum volt, amit önkéntesek üzemeltettek. Nem csak a pénztáros, de a büfés is egy bácsika volt, 70+ de mindenki nagyon kedves és türelmes volt, szóval jó élmény volt az egész. A múzeumban itt-ott volt egy-egy kifejezetten gyerekeknek való rész, ahol be lehetett öltözni, volt pár szinező stb de egyébként is sok járműre fel lehetett szállni, ami már eleve vicces volt.
Mivel csütörtökre jó időt mondtak (szerdán egész nap ömlött az eső és csütörtök kivételével az egész ottlétünkre szar időt jósoltak), úgy gondoltam itt az idő, be kell vállalni a scenic drive programot, mert esőben ezek ugyan nem fognak velem autókázni hegyen-völgyön át. A Peak District felé vettük tehát az irányt és első állomásunk a Manor Park volt. Itt elvileg kisvonatozni és mini golfozni is lehetett volna, de mivel senki nem volt ott, aki üzemeltette volna ezeket a dolgokat, maradt egy kis játszózás a meglehetősen vizes játszótéren, ami mellett viszont egy nagyon izgi, erős sodrású, totálisan barna szinű patak döbörgött. Mivel a fiúk viszonylag hamar megunták a játszózást, nemsokára indultunk is tovább a nemzeti parkba. Ezek közül a szép autós utak közül a 3. kivételével végigjártuk az összeset. A látvány gyönyörű volt - és ismerős: Wicklow-ban ugyanis pont ilyen utacskák és hegyek vannak, mint itt voltak. A Snake Road-on kezdtünk, onnan felmentünk a Howden viztározóig, majd vissza és a Winnats Pass-on át jutottunk ki a parkból. Mivel a Peveril Castle közelében nem lehetett megállni abszolút (egy darab parkoló nem volt sehol), azt kihagytuk, de igy legalább volt időnk bemenni még Stockport-ban az Air Raid Shelter-be. Hálistennek self-guided tour keretében meg lehetett nézni a helyet, igy annyi időt töltöttünk benn, amennyit akartunk. Mivel fél óra mászkálás után a fiúk már nagyon unták a dolgot, úgy láttuk itt az idő, hogy távozzunk... Hazafelé bementünk vacsorázni a The Dolphins-ba, ami tulképp egy chipper, ahol lehetett gluténmentes fish & chips-et venni. T. megint húzta a száját, mert rettentő koszosak voltak a székek és a teritő sem volt patyolat, ami nyilván engem is zavart, de miután ez volt közel s távol az egyetlen hely, ahol tudtam enni, úgy gondoltam leszarom, ha a kaja viszont finom és EHETEM... A hangulatunkra eléggé rányomta a bélyegét ez a vita: T. besértődött, miért rágok be, én meg kiakadtam (szerintem jogosan), hogy akárhányszor gm helyre megyünk, ő vágja a pofákat, de szar, igy rossz, úgy rossz... Tényleg??? Hát ha engem kérdez, ha van egy sima étterem, ahol nem ehetek semmit vagy van egy hely, ahol tudok gm kaját kérni, akkor lehet bármilyen az a kajálda, már nyerőbb, mint a másik... De nyilván ezt nem lehet megérteni, ha nem te vagy az érintett ÉS férfi vagy... Mindegy...
Pénteken borzasztó idő volt: megállás nélkül ömlött az eső... Mivel kinti programról szó sem eshetett, mini golfozni mentünk. Klassz volt és egész emberi áron megúsztuk, annál is inkább, mert a golf után Palika még maradt egy kicsit játszózni is. A golf után nem tudtunk mit csinálni, elmentünk egy másik Transport Museum-ba, ezúttal Bury-be. Ez a hely nem volt annyira izgi, mint az első, mert alig volt jármű, amire felmehettünk, de azért elvoltunk itt is egy órácskát, igaz, kicsit nyögve nyelősen... Mivel még csak 3 órára járt az idő, nem akartunk hazamenni, úgyhogy az IKEA szuper programnak tűnt a délután maradék részére. Nézelődni nem nézelődtünk sokat mondjuk, csak a gyerekrészleget jártuk körbe, de ami fontosabb, ettünk! A fiúk a szokásos fish & chips gyerekmenüt kapták, T. húsgolyózott, én meg zöldséges golyókat ettem, ami gm yaaay. A vacsit megspékeltük egy-egy szelet Daim cake-el, úgyhogy tulképp egész jól végződött a nap a szörnyű idő ellenére. Az IKEA boltban vettünk csirkés húsgolyókat (gm), gondolván egy otthoni vacsinak tökéletes lesz egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése