A suli tehát csütörtökön, 5-én elkezdődött: Palika junior infant-os lett, Peti meg ugye harmadikos. Az első két napon Paja délben végzett (Petiék, a Nagyok fél 3ig nyomták az első naptól kezdve) és - mivel még csak 2 hét telt el - lekopogom, de sirás nélkül megtörtént a beszokás - hiába no, egy 5 éves már érett iskolás! Nagyon cukik amúgy a juniorosok, Palika elég nagy közöttük (eleve jól megtermett gyerek, van, aki vagy 10-15 centivel kisebb nála), de ez nem csak genetika, hanem gyanitom, hogy sok kis osztálytársa még csak 4 éves... (Érdekes módon amúgy nem volt sirás-rivás, orditás-toporzékolás még az első napokon sem... A beszoktatás amúgy abból állt, hogy az első nap bekisérhettük őket a terembe, majd 5 perc után szóltak, hogy menjünk ki, viszlát délben; a második nap már csak a terem ajtajáig kisérhettük be őket, aki egyedül ment a helyére, az kapott egy kis matricát; a harmadik naptól kezdve meg szépen libasorban, egyedül kell besétálniuk magába az épületbe is. Ennyike.) Vicces volt amúgy, hogy ugye tanitás előtt mindenki (mind a 600 gyerek - 24 osztály van ugyanis) az udvaron gyülekezik, Palikáék a földszinten vannak és az udvarra néz az ablakuk, úgyhogy az első 2-3 napban, miután bementek, még integettünk nekik az udvarról, de egy idő után Paja szólt, hogy ne csináljam, ne integessek neki, váljunk el az udvaron, engedjem bevonulni, majd siessek el. Kis aranycsillag. És még csak 5 éves! (Petiék amúgy az első emeleten vannak, az ő osztályát még nem láttam sajnos, ők már szuperönállóak, mindent egyedül csinálnak, miután belépünk az udvarra, Peti már rohan is a sorához, én meg viszem Palikát az udvar túlfelére, szóval nem is látom, mikor Pipiék bemennek, szipp...)
A suli tehát elkezdődött, én meg elkezdtem kiszanálni a lakásból a felesleges cuccokat. Jól haladok, három csoportot alkottam: eladandók, elajándékozadók, kidobandók. (Na jó, van az emlék csoport is, de igyekszem erősen szelektálni.) A hónapban jártam már a Hulladékudvarban, a Charity Shop-ban, a H&M-ben és találkoztam már egy rakat ismeretlennel is, akik mindenféle - számunkra haszontalan - cucctól megszabaditottak minket. Egy-két biznisz pénzt is hozott (pl eladtam Peti fehér bicóját, egy esőnacit, egy új szoknyát stb), de sajnos a pénzes csereberék ritkábbak, nem a decluttering-ből fogunk meggazdagodni, az már biztos.
Hogy ne legyen olyan móka az iskolaévkezdés, T. megint Amerikában van, ezúttal Chicago-ban. Hétfőn, 16-án ment és 24-én, kedden jön. Ezúttal se jött ki senki segiteni, birom én ezt egyedül, jó, hogy már nagyok a gyerekek, igy azért viccesnek is mondható az egyedüllét velük.
Szociális életünk továbbra is toppon van: múlt pénteken Hugo és Theo volt nálunk playdate-n (spontán buli volt, de túléltük, a Herbert Parkba is kimentünk focizni); hétfőn meg a fiúk voltak Hugo-éknál, igen, Peti és Palika IS, elvégre már iskolás nagyfiú ő is. (Asszem ez volt az első kis playdate-je, ahol nem voltam ott awwwww.)
Ami a hétvégéket illeti, próbálunk minél többet kihozni az utolsó napsütéses napokból: A hónap első hétvégéjén, szombaton elmentünk a National Aquatic Centre-be, ahol találkoztunk Krisztiékkel ezer év után újra, vasárnap meg elmentünk az Airfield Farm-ra, a Festival of Foodra. Mivel Peti nemrég kapott egy ManCity-s mezt (ez volt szive vágya, nem is értem, teljesen fociőrült lett), Palika viszont nem kapott semmi ilyesmit, a farm után elautóztunk Tallaght-ba is, hogy ezúttal ő választhasson valamit a Smyth-ből és láss csodát mit választott? Egy Lego-t természetesen, amit azóta vagy ötször összerakott és szét is szedett. A nap megkoronázásaképp moziba is eljutottam Gyöngyivel, megnéztük a Yesterday-t, ami klassz volt. A második hétvégén Malahide-on jártunk, ahol gyönyörű időben játszóztunk és sütiztünk is egyet, másnap viszont borúsabb programunk volt: A Square-be mentünk vásárolni, hogy T.-nek legyen néhány szemrevalóbb ruhája az amerikai úton. Mig ő nézelődött és válogatott, mi a fiúkkal mászkáltunk és vásároltunk és én a magam részéről teljesen kiakadtam, hogy hogy az istenben lehet az, hogy kisfiúknak (és gondolom kislányoknak is, de az számomra nem releváns ugye) csak és kizárólag Skinny farmerokat árulnak... Super skinny-t bazmeg. Peti lábai olyan ropik, amilyeneket én mindig csak szerettem volna, ehhez képest ha felvesz egy Skinny farmert, látszik rajta, hogy szenved, nem azért, mert csúnya, mert nem az, hanem mert kényelmetlen. Tapad, merev, borzasztó. Mégis ki veszi meg ezeket a gatyókat, úgy mégis? Számomra egy felnőtt férfin is visszataszitó a Skinny farmer, de aki divatozni akar, divatozzon; na de egy kisfiúra ilyet ráerőltetni? Bahhh. (A másik a Relaxed fazon, ami 10 üzletből 2ben van, viszont az meg olyan rohadt bő, hogy borzalom. Elárulom a kulcsszót. Straight. Straight farmert keresünk.)
Más téma. A hét fő hire: Oscar visszajött a suliba! 16-tól jár újra, külsőleg semmi nem látszik rajta, tegnap beszéltem az Anyukájával, kiderült, hogy jelenlegi állapotában műthetetlen a tumor, most azt várják, hogy nőjön (?) vagy hogy úgy mozduljon a dolog, hogy hozzáférjenek az orvosok. Nagyon-nagyon-nagyon drukkolok neki, el sem tudom mondani, mennyire! (A héten amúgy nagy magányomban több filmet is megnéztem a Netflix-ről, többek között a The Fault in Our Stars-t - hát, nem kellett volna, főleg most nem...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése