Aka további megszoritások.
Március 13 és 27 között a napjaink unalmas egyhangúságban teltek (akkor még azt hittük, ez az unalmas egyhangúság, ha-ha-ha). A tanárok egy hétre előre kiadtak néhány feladatot (Palikának pl "Beszélgess a szüleiddel a farmokon található állatokról!" - ennyike; Petinek meg három könyvből feladtak egy-egy oldalt - szintén ennyike), amit úgy fél óra alatt kivégeztünk; T. itthonról "dolgozott" (pontosabban inkább próbálta kialakitani az itthoni munkaterületét); egyébként meg naponta - két naponta kimentünk a Blackrock parkba focizni. (Azért oda, mert egyszer bepróbálkoztunk a Herbert parkkal, de zavaróan fullon volt emberekkel.) Délutánonként, ha már nagyon nem birtak magukkal, a kocsik között flickereztek a fiúk és nagyjából igy ment el két hét az életünkből.
Március 27-én éjféltől aztán szigorodtak a megszoritások: Leo bejelentette, hogy rekreációs célból maximum 2 km-re távolodhatunk el a lakóhelyünktől és sportoláson kivül összesen akkor mehetünk ki, ha dolgozni megyünk vagy vásárolni. (Utóbbi kettő persze 2 km-en túl is lehetséges.) Csak egy háztartáson belül élők találkozhatnak, rokonlátogatás, baráti találkozó tilos. A 70 éven felülieknek otthon kell maradniuk, az időseknek pedig külön vásárlási időszakokat jelöltek ki. Mivel Blackrock kivül esett a két km-es zónánkon, innentől meglehetősen beszűkült az életterünk, kimozdulásra maradt a Herbert Park, az iskola előtti zöld rész, illetve a Merrion square vagy a Canal menti séta, de a Merrion elég kicsi, a Canal melletti ösvény pedig egy méter széles, igy ott betartani a két méteres távolságot meglehetősen bajos... A lockdown bejelentése utáni pár napban tehát bánat-sütöttem-főztem, de nem kell izgulni, nem hiztam el, ugyanis március 30 újabb nehézségeket igért, T. ugyanis úgy kelt, hogy nagyon fáj a torka...
Március 13 és 27 között a napjaink unalmas egyhangúságban teltek (akkor még azt hittük, ez az unalmas egyhangúság, ha-ha-ha). A tanárok egy hétre előre kiadtak néhány feladatot (Palikának pl "Beszélgess a szüleiddel a farmokon található állatokról!" - ennyike; Petinek meg három könyvből feladtak egy-egy oldalt - szintén ennyike), amit úgy fél óra alatt kivégeztünk; T. itthonról "dolgozott" (pontosabban inkább próbálta kialakitani az itthoni munkaterületét); egyébként meg naponta - két naponta kimentünk a Blackrock parkba focizni. (Azért oda, mert egyszer bepróbálkoztunk a Herbert parkkal, de zavaróan fullon volt emberekkel.) Délutánonként, ha már nagyon nem birtak magukkal, a kocsik között flickereztek a fiúk és nagyjából igy ment el két hét az életünkből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése