Magyar magyarnak farkasa

Na, csak hogy ez is itt legyen:

Van ez a Horváth Judit, aki az állami tv-ben, rádióban nyilatkozik néha Dublinból 2019 vége óta, mióta a férje lett a dublini kulturális attasé (hogy ő mit csinál, azt hagyjuk, mióta itt van, 0 azaz 0 magyar kulturális program volt, oké, covid, jaj-jaj, de azért online események is vannak a világon vagy bármi illetve pár hónapja azért elég nagy a szabadságunk és igy sincs semmi, de mindegy). A lányuk ugye Jázmin, aki Peti osztálytársa lett 2019 októberében, nulla angollal, úgyhogy elég keményen, napi szinten rászorult Pipi segitségére és még idén is kérdezgette, hogy ezt vagy azt hogy mondják angolul, hiszen óriási szerencséjére van egy élő google translate az osztályában... 

Na most Facebook-on barátok vagyunk Horváthékkal, az életben kevésbé, kb 3-4x beszéltünk 15-20 perceket max illetve egyszer voltak nálunk, még 2019 novemberében, mikor próbáltak minden infot kiszipkázni belőlem Irországról, Dublinról és én idióta nyomtam is nekik az értékes tudnivalókat, mert én ilyen cuki vagyok és nyilt, de minek... Szóval egyik nap még Karácsony előtt lapozgattam a FB-ot és megláttam Jázmint, amint étteremben eszik a családjával. Peti épp ott volt, mutattam neki, hogy nézd, Jázminék itt jártak az utcánkban, haha, majd ahogy görgettünk lefelé valamelyikük oldalán, egymás után megjelent meg még egy csomó éttermi fotó és Petivel megállapitottuk, hogy tyűha, le vagyunk maradva, mi sosem megyünk étterembe, bezzeg ők, hány helyen jártak már. Erre februárban, 2-3 hónappal az ominózus eset után munka közben pittyen a telefonom, Judit irt... Bemásolom, mert rohadt jó:

Ma Péter Jázmin szemére vetette, mennyit járunk étterembe. Állítólag te mndted ezt neki. Nem feladatom ezt boncolgatni, de szeretném jelezni, utoljára november 6-án voltunk egy vidéki étteremben az éppen itt tartózkodó apámmal. Nem járunk étterembe, mert szinte minden nap főzök a családomnak. Figyelünk a társas kapcsolatainkra is, mivel Péter krónikus tüdőbeteg- tehát már csak ezért sem kockáztatjuk a nagy létszámú közösséget. Tehát nem igaz az, hogy mi minden egyes nap felrakunk valamit, pláne én az ilyen jellegű tevékenységeinről. Egylbként nem gondolom, hogy ennek a gyerekek között beszédtémának kellene lennie. Üdv, J.

Mondjuk köpni-nyelni nem  tudtam, hogy most mi van, de mivel millió dolgom volt, kivártam, mig hazaértem és csak azután vontam kérdőre Petit, mégis mi az Isten van. (Eszembe nem jutott a hónapokkal korábbi beszélgetésünk Pipivel, el sem tudtam képzelni, mi történhetett...) Na Peti elmesélte, hogy a suliban a kajákról volt szó és erről eszébe jutott az a régi beszélgetésünk és mintegy beszélgetésképp annyit mondott Jázminnak, hogy látta őt a FB-n, épp egy étteremben volt és megkérdezte, hogy sokat járnak-e étterembe... (Úristen, micsoda szentségtörés! Annyira szégyellem, hogy ilyen szemtelen kölyköm van!) Rövid gondolkodás után ezt meg is irtam Juditnak: 

Kedves Judit, annyi történt, hogy miközben a Facebook-ot néztem több hete (!), Peti odajött és pont meglátta Jázmint egy étteremben egy képen (fogalmam sincs már, kinek az oldala volt). Végigpörgettünk pár posztot (mindenféle rosszallás nélkül, a dátumot sem néztem) és ennyi. Ma a suliban az ételekről tanultak, erről ugrott be Petinek ez a hatalmas sztori, hogy X hete látta a képeket és erre fel jegyezte meg (!) Jázminnak (nem "vetette szemére" - miért vetné?), hogy látta őt a Facebook-on. De köszönöm a figyelmezetetést, szólok majd neki, hogy ne beszélgessenek.

Az utolsó mondat harsh, tudom, de próbáltam kulturált maradni, mert az igazat megvallva szivem szerint valami olyasmit szerettem volna, hogy pattanjál már le rólunk te b####tlan defenziv p####csa, hát ki nem sz###ja le, hányszor mentek étterembe, ez most komolyan indok arra, hogy lecsesszél egy 11 éves gyereket, aki hónapokig segitette a  lányodat, aki mellesleg úgy káromkodik, mint egy kocsis és verekszik szünetben? (Most hogy belegondolok, lehet mégis ezt kellett volna irni, megérdemelte volna ez az örömtelen, neurotikus vényasszony.) 

A válasz természetesen nem maradt el:

Ha a lányom azt mondja, hogy ezt nem ilyen kotextusban adta elő, akkor én neki elhiszem (ahogy te is a te fiadnak). Egyébként máskor is tett már negatív megjegyzést már a Jázminra (a 90-es IQ esete), de biztosan ez is csak véletlen elszólás volt részéről és majd erre is lesz egy frappáns magyarázata. Szóval, ha az interakcióikban ennyi félreértés van, valóban az lesz a legjobb, ha nem beszélgetnek.

Erre már csak annyit reagáltam, hogy OK. (A 90es IQ-ra rákérdeztem Petinél, nem tudja, miről beszél ez a hülye, de pár hete beszéltünk az IQ-ról és fogalma sincs a számszerűsitéséről, nem tudja, hogy 90 az magas vagy alacsony IQ-e, szóval...)     

Hát most itt tartunk, az incidens óta egyszer találkoztunk csak szerencsére, most vasárnap, akkor látványosan nem köszönt és villámokat szórt a szeme, én meg még februárban szóltam a tanárnőnek, hogy ültesse el Petit Jázmin mellől (mert sajnos egymás mellett ültek januártól márciusig), ami múlt héten meg is történt hálistennek, szóval részemről a téma lezárva, (többek között ezért is) imádkozom, hogy veszitsen a Fidesz és akkor hátha hazahivják az egész kompániát a francba, ne itt rontsák a levegőt meg a hangulatot a kis dementorok.