A kezdetek 6

Megőrjít a degmók. Mindig, mindig, mindig arra a részre csinál, amit lehetetlen porszívóval takarítani... Feltettem egy akadályt, hogy ne ugorjon arra a támasztékra, de leveri. Öt percenként leveri. Én felteszem, ő leveri. És röhög. Az akadály pedig akkorát szól, hogy a macska is felkapja a fejét, hogy miva, miva?! Ja és folyton csiporog. Már a degu.

Ja, tegnap megnéztük kb. hatodszorra a Jól áll neki a halál-t... Egyik legjobb film szerintem, szavaztam is rá... 


Az ablak mellett (árnyékban) lévő hőmérő 35 fokot mutat. Azt hiszem megdőlt a 140 éves melegrekord ma... Borzasztó nyomasztó a hőség, de a házban semmi gáz nincs, a macis (orosz) hőmérőnk, ami télen nem bírt a 18 fokról elmozdulni, most  25 fokon áll. Kibírható. Az a baj, hogy "én, mint olyan" örülök ennek az időnek, örülök, hogy jön a nyár, hogy kánikula van, hogy tűz a nap, hogy nem mozdul a levegő, DE. Aggódom Aranyvirágomért, aki gyűlöli ezt a forróságot; aggódom anyuékért / apuékért, akik már csak a korukból kifolyólag is valszeg rosszabbul bírják a hőséget; aggódom Nagyapáért, szegény, akinél duplán jelenik meg a korfaktor és aggódom én mindenkiért, öregért, fiatalért, betegért, egészségesért, aki nem szeret izzadni és fulladni a hőgutától.  

A kezdetek 5

Más nap van, ezerrel tűz a nap, Aranyvirágom sejknek öltözve füvet nyír, én pedig benn, a hűvösben tanulok... Mind2-en vágyunk vissza a tó mellé...

Óóóó, basszus, mégis volt diagnosztika óra pénteken. Most olvastam el a yahoos e-mailjeimet és ott figyelt egy levél, hogy MINDENKÉPP jöjjünk el pénteken, különben semmis a jegy.... Basszuskulcs, de gáz vagyok. Ezért hülyeség a sokféle ímél cím, az ember csak elkavarodik. No most légy okos, micsinyájjak?

A kezdetek 4

Most jött egy etr-es üzenet, hogy ötös lettem diagnosztikából. Fú. Ezek szerint nem volt pénteken óra. Vagy volt, de brilliáns tudásom előtt meg kellett hajolni...

Szóval voltunk Velin, nagyon jó volt, teljesen NYÁR íze volt az egésznek, mintha csak nyaralnánk, semmi dolog, tűző nap, kellemesen hűvös víz... Időnként bevillant ugyan, hogy vizsgázom hamarosan egy eléggé gáz tárgyból és még csak el sem kezdtem tanulni, de gyorsan elhessegettem az ilyen negatív gondolatokat egyszer élünk felkiáltással... A.-nak nem is merem mondani, hogy egész nap Veliztünk, miután nekik azt mondtam, azért nem megyek, mert "tanulok"... Ami végül is igaz is volt, de mégis olyan hülyén jönne ki. 
Érdekes, hogy milyen meleg volt a víz... A Balatont tán még sosem éreztem ilyen melegnek... Igaz, oda mindig meleg ráérzéssel úgy megyünk, hogy az 5 napból 2-n tuti ömöljön az eső... De valahogy nem tűnt fel a héten, hogy ilyen meleg lett volna, hogy ilyen simán bemenjek nyaffantás nélkül a tóba. Büszke is voltam magamra, bár eltitkoltam a skacok előtt! Kicsit - néhol - brunya meleg is volt a víz, - remélem ezt nem kell szó szerint mondanom - ott nagyon jó volt, aztán voltak részek, ahol egész hüvi volt még - hát igen, a természetes víz csodája. L. kifogott egy kis siklót vagy nem tudom mit, kihozta a partra és a part mentén eresztette szabadon, néha eszembe jut, hogy nem lett-e baja szegénynek, elvégre jóval mélyebbről jött...

Amúgy jól lepirultunk mindhárman. Aranyvirágom ki is szőkült kissé, elég hamar képes barnulni, nagyon szeretem, mikor az első napozástól kezdve már barna az arca, szőkésbarna a haja és világít az a két gyönyörűséges kék-zöld-szürke szeme - ami ugye attól függ, mi van rajta épp... Miután hazajöttünk, megfürödtem azonnal, mert baromira ragacs voltam, az az ócska naptej szerintem csak ebben mutatta meg a hatását, mert a vállam és a hátam is elég piri és ég is... Az arcomra - én hülye - nem kentem semmit, úgyhogy az "orcáim" is elég égett-szerűek... De holnapra bebarnul minden, ismerem már magam, ebben IS hasonlítunk Aranyvirágommal, nem igazán égünk le, inkább barnulunk - hála istennek.

A kezdetek 3

Óóó, most jutott eszembe, hogy nem látogattam meg a tevémet itt... Éhen, szomjan nem hal, de nem tanítottam tegnap, így +1 nap múlva fog csak kézen állni... Viszont játszottam az egyszámjátékban és meglepve olvastam, hogy ezt Mérő László találta ki... Ösmerem a fent nevezett urat; jellegzetessége, hogy ELŐRE szokott köszönni a már ismerős arcoknak és szívesen vegyül a diákság között, ami jófejség(nek is tekinthető), no meg érdekessége, hogy hihetetlenül eredeti gondolkodása van és jó előadó. Emberként kicsit őrült tudós, de jól áll neki...

Ma elég későn keltünk, mert Aranyvirágom úgy döntött, most már el KELL vinni a Macsekot az állatorvoshoz, mert napok óta a szemöldöke felett élősködött rajta egy kulli-mulli. Ha pedig szegény pára már amúgy is ott van, meg is kapta az utolsó oltását a combjába. Mióta hazajött, az ablakban fekszik, még enni sincs kedve... Szerintem megsértődött. Szóval, mivel az orvos úgyis csak 9-től rendelt, belefért, hogy kissé később keljünk. Aztán viszont mióta fenn vagyok, csak takarítottam. Ez mindig így van. Egy vizsga lemegy, a következő napon csak takarítom a romokat, ami összegyűlt, amíg tanultam. A két szobát és a konyhát már kivégeztem, még fel is mostam, ezt el sem hiszem, komolyan. Viszont, ahogy szoktam mondani, na most van olyan kupi a házban, mint amikor el kéne KEZDENI  a takarítást... Mindegy, lehet, hogy hétvégén még rásegítünk, de közösen jobb a munka, így elég uncsi...

Viszont, (úgy tűnik ma minden mondatomban benne kell, hogy legyen ez a viszont...) tegnap. Mert az kimaradt.
Reggel még kinyomtattuk a puskát - amit persze egyetlen másodpercig sem használtam ismét csak - nem újdonság -- aztán elmentem vizsgázni. Volt még egy órám, felmentem a 4.re, mert ott általában nyugi van, de pechemre épp a külföldi diákok vizsgáztak a R.-nál, úgyhogy zajongtak, mint állat, véletlenül sem tudtam odafigyelni. (Nem tudom, miért érzik a külföldiek azt, hogy idegen országokban kiabálni kell... Ezt mindenhol tapasztalom... Metrón, utcán, teázókban, mindenhol...) Aztán jött Gy. is, elég régen beszéltünk, kitárgyaltuk, milyen vizsgáink lesznek, elmondta, hogy betörtek hozzá, de nem vittek el semmit, aztán elment jegyet beíratni, én meg leslisszantam keresni valami nyugisabb helyet, persze hiába. A vizsga maga elég hülyeség volt (nem hiszem, hogy van értelmes vizsga, de ez még az átlag hülye vizsga kategóriába sem jutott be, mert elég amatőr a tanárunk - és ez nem csak olyan magánvélemény, hanem megosztott tudás), viszont csak másfél órás volt, ami pozitívum.
Utána lementem a könyvtárba É.-vel üzletelni, ott volt Gy. is, kikérte a szakdolgozatok címlistáját, ami úgy néz ki, mint egy normális szakdolgozat, de arra a helyre, hogy ki írta, valami mókás emberke azt biggyesztette, hogy Locsoló K. Anna. Elkezdtem röhögni, hogy hihi, hát ez vicces, észre sem vettem eddig, Gy. is nevetett, egy kicsit, de aztán bevallotta, hogy nem érti a poént. Mondom neki, hogy hát nézd már, Locsoló Ká Anna hihi, hát ez milyen dolog... Semmi... Erre már csak egy félénk nem értem-et mert mondani, mire türelmesen elmagyaráztam neki, hogy hát olvasd össze, érteeem? LocsolóKAnna... Erre felfogta... Hát igen, ő Gy. ...
Aztán elmentem a Vörös Oroszlánba, mert A. szólt, hogy ne a megbeszélt helyen talizzunk, mert beültek teázni (!!!) a H-val... Teázni, 30 fokban!!! Onnan fél óra múltán továbbmentünk fürdőruhát nézni, A. vett, én nem, mert semmi kedvem nem volt próbálgatni, levetkőzni a fél nm2-es fülkében, ragadni, izzadni, úgyhogy majd máskor alapon, egyet sem próbáltam fel... Utólag bánom, mert legalább próbálgatni jó lett volna, de mindegy. Amúgy meg olyan eladók voltak mindenhol, hogy a hajam felállt tőlük, hiába voltak dagadékok, rondák, úgy néztek mindenkire, mintha ők lennének az istenkirálynők, mert egy Intimissi-ben vagy egy Women's secret-ben dolgoznak 8. után... Nem tudom, azt hiszem, én még nem fogtam ki egyetlen normális kis üzletet sem, ahol ne érezném hülyén magam, hogy vásárolni merészelek egy ruhát... A cipősök még normálisabbak... Talán... Meg igen, talán a férfi eladók is kedvesebbek... Bár a Blaha környékén van egy bolt, ott egy pasi is árul két liba mellett, hát az sem normális egészen. Komolyan, mintha bűn lenne venni náluk valamit.

Hát ma nem vagyok túl hasznos tagja a társadalomnak... Kicsit tanultam, de nagyon nehéz és MOST ment el a kedvem a morfológiától... Inkább azzal foglalkoztam az elmúlt 5 percben, hogy kiválogassam a megfelelő toalettet a délutáni (potenciális) uszodalátogatáshoz.

Opciók:
1, fehér gatyó - ujjatlan póló => elvetve, csúnya színtelen a karom, meg amúgy is, túl topi
2., fehér gatyó - fehér ing => esélyes, de vasalni kéne az üngöt
3., fehér gatyó - fehér blúz => legesélyesebb választás
Ehhez okés a papucs, nem kell csinivini cipő, amúgy is sporty.
4., fehér szoknya - blúz => kilóg a fenekem
5., 6., ezt végig sem veszem, mert eleve kilógok, tökmindegy, milyen felsőt veszek hozzá.
7., sötétebb szoknya - blúzzal vagy fehér inggel => túl komoly, magasabb cipővel kéne
DE: hátitáskával kell mennem, ez kizárja a magassarkút... marad a papucs. Ez a gatyóval a legjobb.
Megvan a megoldás:
papucs - fehér lengatyó - blúz - hátitáska - így vasalnom sem kell! Mekkora problémák, megyek vissza tanulni.

A legfrissebb átszervezések szerint holnap megyünk Velire, ez azonban azt jelenti, hogy ma nem megyünk usziba, mert legalább ma délután / este még tudok tanulni, ha a holnap egész nap a felhőtlen örömöké is...
Persze nem 100 a holnapi tavazás még, lehet, hogy holnap uszi lesz helyette, hiszen gyakorlatilag az uszi vize röpke 3-4 fokkal melegebb, mint a Velencei-tóé, ami ugye nálam a nem semmi kategóriába tartozik. De ezt még meglátjuk, nem tudom, mi lesz, mindenesetre MA nem megyünk sehova, maradok a hátsómon és tanul megpróbálok tanulni, hogy előre kész legyek a holnapi adaggal is. Úgyhogy még1 kávé - most nem hagyom ki a tejet belőle! - kiteszem a takarót a napra és tanulok, tanulok, tanulok istenuccse.

Kicsit néztem a Szex és New Yorkot, de túl fárasztó volt. Először kb másfél éve láttam egy részt, mikor beteg voltam és anyuékhoz költöztem egy hétre gyógyulni; akkor is az volt, hogy apu kezdte el nézni és még ő mondta, hogy mókás helyenként, miért nem nézem - én meg 40 fokos lázzal dühöngtem, hogy mekkora hülyeség ez az egész...

Aranyvirágom itt zongorázik mellettem... "Véééége lett, de azért én csak úúúgy ébredek... Nem vetted el tőlem a kék eget..."  Vagy valami hasonló, nem tudom szó szerint... Most már az Imádok élni megy...

A kezdetek 2

Ja, a címem Ady Egyedül a tengerrel című versére utal... Részben...

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló, vad tengert hallgatom
És álmodom az ócska pamlagon
És álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.

Remélem, akinek szántam, érti ezt a kis utalást...

A kezdetek 1

Hát csatlakozom a tömeghez. Vagy fél órája próbálok regisztrálni, de minden értelmes név foglalt volt már, ezért az időpocsék. Két dolog lehet. 1: vagy túl sokan írnak már ide 2: túl kommersz módon gondolkozom és csak olyan nevek ugranak be nekem is, mint mindenki másnak... Kicsicsillag... Kiscsirke... Ne adj isten Kiskacsa... A kicsit mindenképpen szerettem volna belevenni, mert az olyan aranyos. A kicsi szép. Van egy ilyen könyv is. A lényeg a lényeg, hogy sikerült találnom olyan nevet, ami még nincs itt, már ez fél siker. De annyi mindent be kellett írni, blogcím, blognév, ezzel lépsz be, jelszó, hogy csodálnám, ha mindre emlékeznék, főleg így, hogy százféle nevet próbálgattam... De ez mindegy is, majd kérdezősködöm...

Egyébként ma van a kihívás napja. Nem mintha érdekelne.
Na jó, azért KICSIT érdekel a kihívás napja, ez a cselendzs déj, bár gimiben azért jobban motivált, mert csapatokban versenghettünk - akár az ellen a csapat ellen is, amelyikban ott figyelt a 14 évesen kiszemelt 16 (! - húúú, de öreg) éves srác is... Régi szép idők... Egyszer asszem 3-ak lettünk iskolai szinten a 6 fős kis csapatunkkal. De lehet, hogy ezt csak kamázom. Nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy dobog jó helyezést értünk el.

Célt, hogy miért hoztam létre ezt a blogot, nem szeretnék még meghatározni és egyelőre még köszönetet sem szeretnék mondani senkinek, hogy hozzájárult az oldal létrejöttéhez...

Na, most megyek egy kicsit tanulni, mert kapok, hogy lopom a napot - ami persze nem így van, mert jelenleg épp internetes ismereteimet bővítgetem ezzel a bloggal, de holnap vizsga, szóval ideje belehúzni, iszom egy kávét, eszem 2 kocka csokit és irány Sen paretoi liberalizmusa vagy mi...
Nem. Sen paretoi libertárius lehetetlenségi tétele. Linket azért most nem keresnék.

Ja, egy ideje, ha az ágyon ülök olyan égett gumi szagot érzek, hogy csak na. Nem tudom honnan jöhet... Ha állok az ágy felett (behajolok) nem érzem. Ha leülök, érzem. Felállok, körbeszaglászom a szobában semmi. Visszaülök, érzem. A skizofrénia egyik pozitív tünete a nem létező szagok érzése. De lehet, hogy agydaganat.
Vagy valami rohad a szék alatt.

Hm. Az előbb volt itt a víz, szemét stb. díjbeszedője és amikor kimentem, a fogadtatás:
- Óóóó, felnőtt nincs itthon? Számlát hoztam...
Basszus!!!! 25 éves vagyok, FELNŐTT NŐ... Kifizettem meg minden, de látszott rajta, hogy azt hiszi, hogy na, most lenyúltam a kosztpénzt...

Az előbb a szomszéd Bobi nevű kutyáját G. Zolee-ra hajazva Bobee-nek szólította. A hülye. 

És a degu csak teker, teker, teker.

Fejileg kezdek olyanná válni, mint Doki a Vissza a jövőből, csak annak intellektusa nélkül.

Megcsípte az állam egy szúnyog.

Megcsípte az állam állagát egy állat.

Egyébként bár finisben vagyok tanulás ügyileg, azért írok megint, mert...

1., Az utcán valami őrülten kacagó nőszemély járkál fel-le és amit a világ lemókásabb dolgának tart, az az, hogy mivel járkál és nevet, ez felhúzza az utca kutyáit jól, akik őrjöngve, láncukat tépve ugatnak és támadnának a pszeudo-betolakodóra...
2., A degu valami rejtélyes fifikával mindig elcincálja az óriáskerekét oda, ahol az hozzáér a ketrece falához és ez egy igen kedves, ám borzasztóra idegesítő puff-puff-puff hangoz vezet, aminek ciklusa a degmó sebességével egyenesen arányos. Tehát vagy puff... puff... puff... vagy puffpuffpuffpuff, ha siet éppen.
3., Hívott az A., hogy UNATKOZIK, úgyhogy fél órára kivett a ritmusomból, amit amúgy sem találtam a fent említett okok miatt... Elmesélte, hogy a Dézsé vizsga milyen pitkó volt, mert Dézsé végig kinn volt, mondván, hogy dolga akadt. Óóóóó, hogy én sosem fogok ki ilyet. Bár van egy olyan érzésem, hogy én akkor sem tudnék puskázni, ha kimenne a tanár. Nincs érzékem hozzá. 

4., Mint mondtam, finisben vagyok, úgyhogy most nézem át a félév során kivetített diákat, amik itt vannak a gépen és gondoltam, ha már ideülök, írok pár sort...
De megyek is, ennyi volt a szünet, most már ki sem megyek rágcsáért, hisz elírtam az időt. Szabályok, szabályok!