Kezdetek 39

Végülis megoldódott a dolog... ITT voltunk, kicsit fürödtünk, gyrost és lángost ettünk, találtunk négy ládát, közben láttunk két lepukkant kastélyt, szereztünk ezer meg egy szúnyogcsípést és reméltük, hogy látjuk a nadapi kilátóból a tűzijátékokat a tó körül, de nem láttunk, sajna, mert fáradt voltam 10-ig várni a hűvösben, tudva, hogy még haza is kell ótózni... De gyönyörű nap volt.

Ma pedig - mivel már igencsak fennállt a szilikózis veszély - takarítottunk egy kicsit... Ilyenkor mindig megnő a ház, úgy értem, takarítás után; olyan mintha nagyobbak lennének a szobák,franctudja, miért... A némettel viszont alig haladok... Megakadtam az Ihn-nél... Nem tudom, az micsoda... Valami tárgyas alak lehet, de a hülyegimiskönyv nem részletezi, pontosan mit is tesz ez a három betű. Annyit már viszont tudok, hogy Endlich bin ich da. A Doch, doch, zwölf Brötchen eddig is ment, de ez az előbbi újonnan megtanult anyag. Endlich bin ich da. Megy ez.

Iszom egy tejeskávét és nem gondolok az évkezdésre meg hogy valahonnan nem sokára szerválnom kell egy 90 óráról szóló PR-közeli gyakorlatot. Ja, voltam az Afrikás önkéntes f@szinál. Mókás volt. Két fekete, egy mongol emberke mellett az egyetlen európai voltam a lakásban, mégis mindenki magyarul beszél próbált meg beszélni. 

Szakállas és rossz, de az előbb jót vigyorogtam rajta:
Turista betéved egy falusi kovácsműhelybe, épp akkor készül el az új patkó,de még meleg. Mire a turista:
- Megnézhetem ezt a patkót?
- Hát persze.
A turista fel is veszi, de abban a pillanatban el is dobja, mert forró. Mire a kovács:
- Mi van, meleg volt?
- Nem, b+ meg, én ilyen gyorsan tudok patkót nézni!

Kezdetek 38

Délelőtt viszont söprögettem (kizárólag a saját házunk táján) és kihúztam tíz szál gazt. Azért csak tízet, mert jött a Macska és irritálta a fürgén mozgó ujjam, ami szakszerűen próbálta elválasztani a gyomot az anyaföldtől. Engem viszont az éles fogak irritálnak, úgyhogy hagytam az egészet, úgysincs látszatja sem, bármit csinálok a kertben, akkora bazi nagy...
Egyébiránt még mindig le vagyok letörve a tegnapi felismerésem miatt, nevezetesen, hogy 5-én kezdődik az egyetem. Ma már az sem vígasztal, hogy az utolsó év. A tervem az volt, hoy ma összeírom a tudú lisztemet én is. Hogy mi van hátra. Hogy mik hiányoznak. Hogy melyik félévben mit. De egyszerűen nem találom a tanegységlistát. Feladtam. Kész. Egész délelőtt kerestem ITT és ITT és ITT, sőt a Google-t is ráállítottam a témára és SEMMI az égegyatta világon. 2004/2005-ös alapképzéses kurzuskínálat van dögivel, tanegységlista, nem-kredites, szakirányos nincs... Így kell ezt. Aztán utolsó évesen, az etr-es jelentkezés reggelén fogom kiböngészni, mik is kellenek még, hátha addigra reagálnak fentről, hová is dugták a kódokat. Amúgy hülye vagyok. Mit képzelek... Úgysem reagálnak.
De ott ülök majd a gép előtt, mint a Rozi a moziban, nem fogom tudni, mit kell felvennem, milyen kódot kell beírnom, hogy kidobja a lehetséges kurzusokat a program és kétségbeesem... Mindezt persze másodpercek alatt, mert amelyik óráim hiányoznak, azok persze azok, ahová sosem lehet bejutni - elvégre azért maradtak spec. nekem is a végére, mert sosem volt már hely rájuk...
Most őszintén: Biztos, hogy nem lehetne ezt másképp?

Egyébiránt évfolyamunkat az a kedves kormányrendelet is sújtja, miszerint 2005/2006 tavaszáig mindent el kell végeznünk (gyakorlatilag tehát a szakdogán és az államvizsgán kívül mindennek meg kell lenni - abszolutórium, tanítási gyaksi stb stb), különben (reszkessetek!) kredit rendszer szerint kezdhetjünk szinte elölről a cuccost... Elég röhej.

Nem tudom, a kormányrendelet tisztelt kiagyalóinak hogyan kerülhette el a figyelmét az, hogy az ilyen "keménykezű" törvények bevezetése előtt minimum egy év "áthangolódási időt" szoktak hagyni a kedves hallgatóknak; ugyanis így, a mi 2001-ben kezdett évfolyamunk azon hallgatói, aki mondjuk fél évet kihagytak (esetleg épp egy eszükért megnyert külföldi ösztöndíj miatt) mindenképp csúszni fognak, hiszen a pszichológia azon kevés szakok közé tartrozik, ahol a szakirányos képzést NEM LEHETSÉGES kevesebb, mint 4 félév alatt elvégezni, ha az ember fejenáll, akkor sem, mert bizonyos kötelező órákat csak 4 félévente hírdetnek meg... Ennyit erről. Úgyhogy most reménykedem. Mert mást nem igazán lehet tenni, azon kívül, hogy szidjuk az egyetem rendszerét, mint a bokrot és imádkozunk, hogy elteljen ez az egyetlen egy év.

Mindegy. A hétvége... Nehem tudom mihi legyen... A tüzijáték szép meg jó, de tömeg lesz és izzadtságszag.
Gondolkodtunk Sárváron, de szerintem az túl messze van, hogy csalódjunk benne. Javasolnám még Székesfehérvárt vagy a vesszőparipámat, Veszprémet. Nem tudom a Velencei tó milyen hideg mostanság, ha lehetne fürdeni, el lenne döntve a kérdés... De így?

Kezdetek 37

Pénteken lesz a Kamaszkorom legszebb nyara. Már most gyúrok rá. Ma éjjel pedig a Szerelem utolsó vérig. Amennyire gagyiságában is tetszett az első két rész, annyira szar ez az utolsó. Semmi történet, a zene sem az igazi, erőltetett az egész. Moziban láttunk még vagy 4 éve, ott sem tetszett... A Solby Durround ellenére sem...
Pedig mondom, ez a Füge gyerek nagyon bejött nekem anno, talán a neve miatt: Bery Ary, ez olyan titokzatosnak tűnt... Óóó, most nézem, a porton az igazi neve szerepel, Berencsi Attila. Így nem is olyan izgi...

Az előbb gondoltam bekapcsolom a TV-t és nosztalgiaképp belekukkantok a Szerelmek St Tropezben, hátha felismerek valami placcot vagy pálmát vagy mittudomén... Azt hittem ez ilyen kis vidám, szerelmes sztori, rengeteg tengerparti jelenettel, intrikával a jellegzetes utcákban... Erre húsz perce haldoklik egy pasi, mert agydaganata van, a lánya meg - aki egy lóarcú orvos - szenved, hogy nem tud rajta segíteni.... Semmi part, semmi tenger, semmi utcácska. Ennyit erről.

Azt hiszem itt az időm megőrülni a félév kezdetétől... Ma ugyans voltam olyan idióta, hogy felléptem az etr-re megnézni, hátha van már fenn valami. Hát van. Ezer meg egy elsős. És ezer meg kettő szakirányt kezdő. És én, az ötödévesek gyöngye. Aki most azon parázik, hogy nem kredites és így 2005/2006 az utcsó félév, hogy befejezhesse a pszichológia szakot. Különben lehet az egész bulit szinte elölről kezdeni, vagyis felvenni a kreditesek plusz óráit. (Nem mintha nekünk kevesebb óránk lett volna, csak mások. Mindazonáltal szerény véleményem szerint ezt nem rajtunk kéne leverni. Főleg nem úgy, hogy az ominózus évszám előtt kevesebb, mint fél évvel szólt az ország első egyeteme a nagyon tisztelt hallgatóknak. Pppf.)
Szóval kezdődik a szokásos stressz. Hogy mi lesz, ha nem jutok be, hogy mi lesz, ha bejutok, de pont a leghülyébb tanárhoz,  hogy mi lesz, ha egyidőben kell mindhárom szakdogám megírni...
Amúgy tegnap elkezdtem németet tanulni. Én. Egyes-egyedül. A gáz, hogy cseppet sem érzem ezt hülye ötletnek.

Kezdetek 36

Csak tájékoztatásképpen, szerdán hazajöttünk a Balcsiról (fürdés óne, inkább fakutyát kellett volna vinni fürdőruci helyett, ámde sebaj, így is nagyszerűen elvoltunk), tegnap elmentem Agárdra rokonlátogatóba (fürdés ismét csak nuku, részben a víz hőfoka, részben más okokból kifolyólag, de ismét csak semmi gáz, megint jól megvoltunk) most pedig már lassan indulnunk kéne Prágába, mert Apu kitalálta, hogy mi lenne ha. Hát kiváncsi leszek.
Csak meeeenjünk máááár.

Kezdetek 35

Esik, bár ez annyira nem meglepő, hiszen pénteken megyünk a Balcsira... Pontosan IDE.
Most megyünk ötödször vagy hatodszor Balatonszepire, ebből egyszer volt normális idő, a többi esetben mindig legalább a napok felén borult volt az ég... De igazság szerint nem zavart még sosem, mert a környéken annyi más is van a vízen kívül... Szombaton lesz ugyan a Balaton átúszás, de  szerintem az idő nem lesz a legjobb, meg amúgy is, én ugye, mint a nyeletlen fejsze  kb...

Az előbb néztem a Sherlockot, közben kávéztam és kakaóscsigát majszoltam, simiztem a Macskát és hallgattam a fák lehulló levelének lágy neszét. Szép az élet. Vagyis... Beárnyékolja a dolgot, hogy Anyu beteg... Nagyon tropa szegény mostanság, nyár elején kiderült, hogy asztmás és valamilyen szindrómája van, amitől az ujjai fehérednek, a csontjai teljesen meszesek, a visszeres lábai trombózisra hajlamosak és most ráadásképp 38 fokos lázzal kelt reggel. Lázzal. Nyáron. Nem tudom elképzelni, mitől lehet, a feje fáj borzasztóra meg a szíve - bár az utóbbi nála már szinte alapjáratnak tekinthető - és egész nap alszik. Percenként mértem a vérnyomását, a legmagasabb 115 / 89 volt, viszont a pulzusa is 80-90 körüli, az meg borzasztó magas. Jó lenne, ha nem lennék ennyire tök orvoslásból és tudnék rajta segíteni... Egy évig tanultunk az egyetemen élettant és anatómiát, de hol vannak már azok az ismereteim... Meg különben is... Az egészséges működésről taultunk, nem a betegségekről... Pedig szegény a Széchényiben még tök jól volt. Sőt, még tegnap is. De reggel, amikor hívott, már hallottam a hangján, hogy baj van. Nincs annál szörnyűbb, mikor az ember szülője beteg. Szerintem.

Kezdetek 34

Tegnap megint elmentünk a Széchenyibe. Rengeteg külföldi és öregek tömkelege, de jó a hely, csak mindig más részleg van lezárva, ezért azt ajánlom, hogy csak kitűnő térérzékkel rendelkezők vágjanak neki, hogy feltérképezzék az egész placcot (vagy akik a nap járása alapján is könnyen észlelik, merre is járnak).

Ma elmentünk a Trófeába, Aranyvirágom anyukáját ünnepelni. Szegény épp csak tortát nem kapot... Aztán élménybeszámoltunk, képeket mutogattunk és terveztük az összeegyeztethetetlen nyarat L-lel.