Tajtékos napok

P. éjjel megint 3-5ig fenn kukorékolt, miután 10kor fektettük le. Ja és persze fél 8kor már kelt (még jó, hogy nem fél 6kor, ahogy szokott, mert akkor tényleg kiugrottam volna az ablakon, így is kicsin múlt).

Esküszöm az ismeretségi körünk gyerekei közül (van vagy 25-30 gyerek) ő alszik a legkevesebbet. (Mondjuk ez nem nagy teljesítmény, miután fél 10 előtt szerintem még életében nem aludt el és december óta 8 után sem ébredt fel még soha.)

Most ezt miért kell? Napközben meg dülöngél és folyton álmos, karikásak a szemei...

OCD sok

Csak magamnak emlékeztetőül, mit is szeretnék összegyűjteni az első évről:

• Fogtérkép - bejelölve mikor melyik foga jött ki
• Hozzátáplálási táblázat - súlygyarapodással
• Fejlődési lépések (pl mikor kezdett járni stb)
• Az első könyvet kitöltögetni - ehhez fotókat is kell válogatni
• Innen a blogból összegyűjteni a róla szóló írásokat és kinyomtatni
• A két aktáját átnézni és a kimaradt infokat Egyéb címmel összegyűjteni (pl miket szeret játszani, milyen érdekes történt vele hónapokra lebontva)
• Az egy év alatt készült legjobb fotókat előhívatni (370 db) (a magyarországi nyaralás képeit + a telefonomon lévőket még kiválogatni)
• A képeket fotóalbumba rendezni (szerezni fotóalbumot, first of all)

Kedvenc játékok

Egy éves múlt a gyermek, felsorolás-szerűen íme hát miket szeret:

• fogócskázni (guggolva ugrálok utána, ő gurgulázva nevet és szalad előlem, időnként hátra-hátra pillog, jövök-e még)


• bújócskázni ver. 1 (hasonló, mint a fogócska, csak van egy ház, ami mögé mindig bebújik és néha kikandikál és ha látja, hogy nézem, röhög)


• bújócskázni ver. 2 (vmi alatt, mögött ül, mi jó hangosan keressük (Hol a P.? Hát hol van ez a gyerek? Hűűű, de elbújt stb), majd egyszer csak megvan (Hát itt van a P.! Jaj de jó!)


• különböző dolgokat odavinni embereknek (BÁRMIT oda tud vinni bárkinek, pl könyvet, labdát, farmert, kézitáskát, nagy törölközőt (utóbbi három cipelése közben nagyokat nyög)


• különböző kiválasztott dolgokkal vándorolni a lakáson belül (pl krumpli, számológép, sebtapaszos doboz, kulcs - ha megpróbáljuk elvenni tőle a Kiválasztottat, tombol), majd az értékes tárgy Békába* helyezése (IKEA-s béka formájú szennyes ruha tároló)


• rázni az itatópoharát (kizárólag csak ha nyitva van: ha rácsukjuk a csőrt, a rázás leáll, a csőr kinyitása gondosan megtörténik, a rázás folytatódik)


• formabedobózni


• mindenre rátenni a tetejét (még ha az nem is az adott dolog teteje)


• mindenféle nyitható-csukható dolgot nyitni-csukni


• lepakolni a könyveket a polcról, kipakolni a konyhai tárolókat (így tett szert a ötös pontban említett krumplira)


• furulyázni


• buborék fújózni (persze én fújom, ő nézi)


• fürdés közben egy kis tálkából a fürdővizéből merni majd egy óvatlan pillanatban inni


• ha valaki fekszik a földön, annak a személynek a fejére ülni (mérnöki pontossággal tervezi meg, hogyan kell tottyanni, hogy pont az orr részre essen a pelenka közepe)


• táncolni (ülve finom csípőmozgással, feltartott kezekkel*; állva kecses rugózó mozdulatokkal)

* illusztráció:

Súlygyarapodás

Kifejtés

Mert nézzük. Semmilyen szempontból nem jó itt.

1) Karrier szempontjából halál, itt vagyok négy egyetemi (ELTE) diplomával és mindössze annyit tudok felmutatni az elmúlt 2,5 évből, hogy pár hónapon keresztül heti 1-2x 5-6 órát adminisztrátorkodtam egy lúzernél, feketén.

A szakmában dolgozni lehetetlen, mert amint meglátják, hogy külföldi nevem van, dobják is ki a cv-m, fel sem hívnak. (A pincérnői, konyhás munkákat most hagyjuk, azért mindennek van határa, tudom, kemény munka és tudom, csak egy szaros bevándorló vagyok, de nem fogok mosogatni senki után, az biztos.)

2) Nőként utálok itt élni, mert bár odáig még nem jutottam el, hogy mackógatyában lemenjek az utcára, mint az itteni nők 90%-a, a széldzseki, az edzőcipő már rám nőtt, mert idén még nem volt melegebb 12 foknál. Ide tartozik az is, hogy hiába mosok hajat, fésülködöm meg, szart se ér, ha egy másodperc után száz km / órás szél düncöli össze a frizurám minden nap, úgyhogy konkrétan itt mindig úgy nézek ki, mint egy leharcolt szalmabábu és ezt már baromira unom.

3) Anyaként, kismamaként szintén szar itt lenni, mert egyrészről mint írtam, az év nagy részében be vagyunk zárva  lakásba az időjárás miatt. Ha az idő jobb lenne, akkor sem javulna a helyzet, ugyanis hiába mehetnénk ki, nem lenne hová. A közelben se egy játszóház, se egy semmi nincsen, van ugyan egy játszótér, de maximum hintázásra jó, mert homokozó ugye nincsen. Ha távolabban gondolkozom, akkor sem jobb semmi, mert a "kiváló" tömegközlekedésnek köszönhetően (ha lenne is hová menni) nem jutunk el sehová, csak órák alatt, ötven átszállással. Igen, vezethetnék is (ha lenne hová persze), de a folytonos, állandó dugók miatt ez is kiesett.

Ide kapcsolódva hozzátenném, hogy az egészségügy nem létező fogalom, ha ne adj isten beteg lenne P., haza kéne vele repülni, mert itt ugyan biztosan nem gyógyítanák őt meg.

4) Emberként sem jó itt, hiszen a család távol, a barátok távol, a rokonok távol. Még egy második gyereket sem tudunk itt bevállalni, hogy legalább a családalapítással haladjunk.

Ennyi, a kör bezárult.

Se egészségügy, se tömegközlekedés, se jó utak, se munkahelyek, se izgalmas programok (se mozik, se színházak, se fesztiválok), se érdekes látnivalók, se rokonok, se család, se régi barátok, csak elviselhetetlen időjárás. Kinek éri ez meg? Na ugye. Köszönöm, viszlát.

Unom

Ha lenne egy szalagom, minden nap vágogatnék belőle, hogy mikor húzunk már el innen.

Ez egy fos, gyerekkel élhetetlen, elszigetelt szar.* Utálok itt lenni.

* Pontosan 3 hete érkeztünk, pontosan 3 hete ázunk el minden ki*szott napon, pontosan 3 hete fúj orkán erejű szél és pontosan 3 hete nincs 12 foknál melegebb. Ha tehetném most repülőre pattannék és soha többet vissza sem jönnék, látogatóba sem.

Döntőbíró

Amúgy P.-ben azt (is) szeretem, hogy vannak önálló ítéletei. Például különbséget tesz a fiókban található értékes és értéktelen dolgok között úgy, hogy az értékteleneket csak kihajigálja a padlóra egy dühös szemhunyorítás kíséretében, az értékeseket viszont szépen megfogja, leguggol velük, lehelyezi a földre... majd visszaegyenesedik, hogy folytassa a roppant fontos pakolászást.

Gondoltál-e ilyen végre

A péntek egyébként nevezetes nap volt, hónapok után befejeztem ugyanis a Parfüm című filmet, amiről kb 2 hónapja már írtam. (Mielőtt letöröltem volna, megnéztem: november közepén vettem fel, azaz csekély fél év alatt sikerült megtekintenem.)

Spoiler

Bazzeg, hát meg sem ölték normálisan ezt a kis tenyérbemászó csúfságot. Amire múltkor még azt hittem, a kivégzése lesz, az valami szürreális pornóba torkollott. Hihetetlen.

Eső, hó, halál

Mióta hazajöttünk, szokás szerint orkán erejű szél tombol, az eső hol szitál, hol ömlik, hol csak úgy vár, mikor csapjon le újra, a nap meg küzd-küzd, de minek. Ereje - csakúgy mint a többi "északi" országban - nincsen egy fikarcnyi sem. Ha még egyszer valaki kiakad az otthoni "kánikulán", fejbe lövöm, vagy legalábbis tisztelettel megkérem, hogy költözzön ide és legyen bezárva heteken, hónapokon át évszaktól függetlenül. Mert nem mondom, néha jó átélni az Üvöltő szelek hangulatát, a végtelen, ködös, szeles, saras, nedves napokat, de hogy mindig halljuk Earnshaw kisasszonyt kopogni az ablakon, hát az már igazán túlzás. Sosem hittem volna, hogy egyszer gyűlölni fogom az itteni időjárást, de most közel állok hozzá. És nem várom el senkitől, hogy megértse, milyen itt élni, mert ezt "érezni kell".

No és a bevezető után a hétvégénk.

Miután a hétvégék 80%-a bevásárlással telik a Dunnes-Lidl (esetleg Argos-Ikea) bűvöletében, a maradék 20%-ban pedig vagy Bray-be vagy Dollymountra autózunk egyéb lehetőség hiányában, szombaton gondoltunk egyet és a szokásos Blanchardtown-i vásárlást megfejeltük egy kis játszóházzal. A GoKidsGo nevezetű helyet teszteltük le (6,5 Euro játék / 1,5 óra), ahol a többi játszóházzal szemben van Baby area, ami igencsak hasznos, ha nem akarjuk, hogy szegény gyerek rohangászó 6-8 évesekkel küzdjön meg. Miután ezer évet keringtünk a Coolmine Industrial Estate területén belül, egy kicseszett irányítótábla segítsége nélkül (a cím csak úgy volt megadva, hogy Coolmine Industrial Estate, semmi utca, házszám, mert az minek, itt az a ritka, ha ezek ismertek, hiszen úgyis mindenki úgy ismeri a szigetet, mint a tenyerét), végül tök véletlenül megláttuk a helyet. Belépve a játszóba úgy éreztük magunkat, mintha egy óriási méhkasba kerültünk volna, millió gyerek, millió felnőtt, foglalt asztalok és székek tömkelege, szűkös hely. A "mi helyünk" az egész közepén helyezkedett el, magukat Tarzannak képzelő, tomboló kisgyerekek alatt. P. meglehetősen ügyesen vette az "új-hely" akadályt, bár ezt segítette az is, hogy én is bementem vele a küzdőtérre. Volt ott labdával teli medence (kettő), az egyik közepén egy levegőfújó cuccal, amire rá lehetett tenni a lasztikat, amik így a levegőben lebegtek, egy nagy mászófelület két kis alagúttal meg egy kis csúszdával, egy nagy gumi ló, amin lehetett lovagolni meg egy csomó tépőzárral felerősített szivacsos cucc, amiket le lehetett szedni meg visszatapasztani. Ja és az egész talaj vastag, színes szivacsokkal volt fedve, hogy esés biztos legyen a hely. 50 perc játék után P. megunta a mókát, kikéretszkedett a kapunál, majd immáron cipőben vagy háromszor körbejárta a territóriumát, ahol az imént játszott ugye. Hazafelé a kocsiban elaludt, AV pedig beugrott az IKEA-ba, míg én a kocsiban őriztem P. álmát. Este fél 11 körül feküdt, ezt a rossz szokását azóta is tartja.

Vasárnap megint borzasztóra időre ébredtünk, az eső ugyan nem esett folyamatosan, a szél viszont megduplázta az erejét. "Kicsit" bestresszeltem, hogy ebben az országban már nem lehet élni se, majd elsétáltunk a Burgerbe enni. (Úgy döntöttünk, igaz, hogy magyar aggyal ki sem mozdulnánk gyerekkel ilyen időben, de miután itt élünk, ideje átírni a nemzeti tudatalattinkat és ha esik, ha fúj, el kell indulni a szabadba, különben agyvérzést kapunk.) Ebéd után én arra szavaztam, hogy nézzünk meg még egy játszóházat Greystones-ban, AV viszont leszavazott, úgyhogy Bray-ben kötöttünk ki. Kicsit sétáltunk a tengerparton, vettünk fagyit (a pultoslány P.-nek is nyomott egy kicsit, úgyhogy P. életében először fagyizott, megette a fagyit meg a tölcsért is), majd P.-t kitettük sétálni a fűre, ő viszont úgy döntött, hogy inkább a vizet szemlélné meg, úgyhogy lesétáltunk a partra, a homokos részre és hagytuk, hogy párszor nekilendüljön a víznek. Miután ötvenötödször is próbált leülni a jéghideg, vizes homokra, felkaptuk és elindultunk haza. Útközben rengeteg embert láttunk kiöltözve, türelmesen várakozni az út mentén, majd miután elvetettük az ötletet, hogy biztos a Királynő megy el vagy Obama érkezik, AV-nek beugrott, hogy most van a volt Taoiseach temetése. (Mondjuk a beugrásban sokat segített, hogy megláttunk pár fekete ruhás motorost, akiket egy konvoj követett.) A fekete motorosok után rácsodálkoztunk az ír zászlóval letakart koporsóra is az egyik kocsiban, majd hamarosan hazaértünk, de P. altatás címszóval még kimentünk a Poolbeghez is, ahol ámultunk egyet a tenger viharos szépségén. P. fél 11 körül került ágyba, lezárva ezzel a kettős érzéseket keltő hétvégét...

Hát így

Amúgy sokat gondolkozom ám mostanság.

Például múltkor megláttam, hogy P. kis vödörje (amivel homokoznia kéne ugye, de itt közel s távol egy fia homokozó nincsen) teli van mindenféle cuccokkal... Rágókákkal, egy kis kötött sapkával (egy Innocent Smoothie tetejéről maradt itt), egy Pez adagolóval, egy pingpong labdával, egy használati utasítással meg még pár hasonlóan értékes dologgal. És akkor bevillant. Hogy ez az igazán emberi. Ez a bepakolás.

Mert a helyváltoztatás - na bumm. Másznak, járnak az állatok is...

A kipakolás, a szétszórás - hát arra a szél is képes.

De egy új rendszer létrehozatala, annak eldöntése, mi kerüljön bele a kisvödörbe és mi maradjon kinn - na az már Igazi Teljesítmény.

Tíz perces novella

Első születésnapja után 5 nappal I. P. Á. dublini lakos a tízóraija elköltése után babakocsiban levitette magát a boltba, majd miután párat tampicsolt az egyik  szökőkútban, nekiiramodott felfedezni a beton udvart, megkerült egy teherautót, csábos mosolyt vetett a mellette elhaladó fiatal lányokra, áttáncikált a füves részre, párszor fenékre esett a veszélyesebb részeken (= ahol a füves rész elválasztódik a betonostól), majd miután Anyukája kinyitotta a bejárati ajtót, átiszkolt a hallon, megvárta, míg jön a lift, a felfelé úton simogatta egy kicsit a tükörképét, majd két folyosón átlibbenve megállt és elegánsan kopogott lakhelye ajtaján.

Mindezt Cipőben, nagyjából 10 eleséssel tarkítva.

Hétről-hétre 2

Az Akklimatizálódás Hete után jött a Nem Tudom Mivel Ment El az Idő Hete.

Na jó, kicsit mégis tudom.

Hétfőn P. a hidegfront miatt elég bugyuta volt: sírt, nyűgösködött, hisztizett. Délelőtt Anyuval, majd dél körül velem sétált, mindkét alkalommal szépen el is aludt a kis sportkocsijában, igaz, nálam csak 20 percet volt hajlandó hunyni, no de dél körül nem is szokott aludni... Délután-este, mikor is megjött az eső, elmentünk a Tescoba, ahol kaptam tejfölös lángost, éljen. Éjszaka 2 órát megint fenn volt, no comment.

Kedden folytatódott az esős idő, úgyhogy a délelőtti séta helyett délelőtti autózás volt. A nap felfedezése annyi volt, hogy észrevettem, hogy ha firkálok P.-nek, azt roppant mulatságosnak tartja. (A nap hasonlóan izgalmasan telt.)

Szerdán M. volt nálunk látogatóban a P.-nél 2 héttel idősebb Á-val. P. minden kunsztját végigmutogatta, pl trappolva körbemászta a szobát, beleficergett a bébikompba és abban randalírozott körbe-körbe, egyszóval jelezte, hogy Ő otthon van. A nap folyamán több vicces dolgot is felfedezett: pl hogy tudja forgatni a fejem, hogy a HOPP és a KOPP mókás szavak, hogy a földön pörgő csörgőt meg lehet állítani és akkor elkurjantom magam, hogy STOP illetve hogy a 25 éves zöld műanyag autóm szélvédőjét lehet fel-le hajtogatni.

Csütörtökön B-éknél voltunk látogatóban, aki Á-hoz hasonlóan szintén 2 héttel idősebb P-nél (nem tudom, mi volt tavaly április 26-án, de 3 ismerős gyerek is akkor született)... Miután most ő volt a vendég, ráadásul B. Á-tól eltérően filigrán és ennek megfelelően igencsak jó mozgással megáldott gyermek, P. a sarokba húzódva pislogott, mi vár rá, jó egy órába telt, mire egy kissé feloldódott... Az oldódást nagyban segítette, hogy (életében először) kóstolt egy kis tejpépet, de miután a házigazda kisfiú elálmosodott, kitették a szűrünket. Este a környéken sétáltam vele, a balzsamos estében elmentünk a cba-ba egy pár bébiételt venni, igazán romantikus volt.

A péntek különleges nap volt, ugyanis P. életünkben először egyedül maradt egy egész napra Anyuval. Reggel Apu elvitt ugyanis a Vadaskertbe, ahol egy CBT1 nevezetű tanfolyamon vettem részt. Délelőtt két-háromszor is hívtam Anyut, élnek-e még, de miután mindig pozitív visszajelzést kaptam, délután már nem is zavartam őket. Miután a délutáni alvás a tanfolyam végével egybeesett, P. behozta értem a két öreget és négyesben szépen hazaautóztunk. A nap még egy izgalmat tartogatott, este ugyanis végre AV is hazarepült, úgyhogy innentől végre megint ő altatott esténként igazán besűrűsödtek a programok.

Szombaton 2-ig én ismét a Vadaskertben ültem, a tanfolyam 2. napján, majd AV eljött értem kocsival. Délután - miután P. nem akart aludni - elautóztunk Gombára, ám 40 perc után hívott Anyu, hogy megjöttek a vendégeink, akiket még délelőtt csődítettem hozzánk, abban a hitben, hogy P. kicsit korábban alszik el... Sebaj. Mint kiderült, nem véletlenül nem akart aludni a legény, ezen az estén történt ugyanis legelőször, hogy egyedül, minden segítség nélkül hármat is lépett a szoba közepén. (Effektíve ekkor még csak 10 hónapos volt.) Igazság szerint, ha csak én látom, el sem hiszem, hogy tényleg megy a Gyermek, de így, hogy négy felnőtt plusz egy 5 hónapos csecsemő is látta a kunsztot, kénytelen voltam belenyugodni, hogy ez van, olyan öreg vagyok, hogy már jár a fiam.

A vasárnap sűrűre sikeredett. Délelőtt AV-vel voltunk úszni, majd délben jött L., akivel elmentünk bowlingozni és utána ebédelni egy közeli étterembe. Miután hazaértünk, a fiúk próbáltak Unrealezni, de valahogy nem jött össze. Mivel időközben P. elálmosodott, Apuval elvittük autókázni, azaz keringtünk egy kicsit a városban, majd beálltunk a Lidl parkolójába. (Itt újraéledt a Patás örök mondata, hogy aszongya, legalább a bugylibicskám itt lenne, hogy lenyúzzam a bőrét (=legalább egy telefon lenne nálam, amin tudok játszani), ha ugyanis P. alszik, kussban kell lenni, mert a légyzümmögésre is képes felriadni és ha nem alszik eleget, dühös.) Szóval a nap csúcspontjaként, mikor indultunk volna haza a parkolóból, kiderült, hogy lemerült az akksi, úgyhogy a kocsi se ki se be, meg sem moccan. Először bepróbálkoztunk azzal, hogy Apu tolja a kocsit és én majd bepöccintem (wtf?), de csúfos kudarcot vallottam... Hálistennek jött egy jótét lélek, aki megtolta a kocsit, Apu meg tényleg bepöccintette a kocsit, úgyhogy kis kitérővel ugyan, de épségben hazaérkeztünk.

A Nem Tudom Mivel Ment El az Idő Hete a fentiekkel ment hát el...

Rak

Mindazonáltal az élet nem könnyű. Ellenben mióta P. aktívan pakol, baromi vicces. Egyrészt, mert a kedvenc pakolandó tárgya a saját feneke, amit előszeretettel pakol bele minden dobozba illetve amit ha a földön fekszem, nagy vidáman helyez rá a fejemre; másrészt meg mert újra és újra mókás dolgokat találok itt-ott, például ma reggel a dvd-k között volt egy kiscipő, benne egy fatojással, aztán a könyvek mögött volt egy cellux, a társasjátékok között meg egy kiskanál, egy kistál mellett.

Hát ennyi

Azon gondolkozom, hogy milyen szar lehet annak, akinek nincsen gyereke. De tényleg. Egy éve ilyenkor ezt még nem mondtam volna őszintén, de most annyira más minden. Oké, óriási szopacs, hogy még hétvégéken sem kelhet az ember mondjuk 10kor, hogy más osztja be az idejét, hogy a nap 80%-a (egyelőre) azzal megy el, hogy kiszolgál valakit, de kit érdekel... Néha elgondolkozunk azon, mit csináltunk, mikor még nem volt P.? Persze, elmentek a napok, jó murik voltak, de hová vezetett az élet? Na ugye. Sehová. Volt valaminek hosszú távú értelme? Na ugye. Nem volt.

Tromf

Múltkor le akartam írni, hogy egy éjjel azt álmodtam, hogy P. tisztán és érthetően (ámde a jelenlegi cérnahangján) kimondta, hogy "jól emlékszem", de miután ugyanezen az éjszakán AV azt álmodta, hogy egy platós teherautó hátulja teli van rántott párizsival, amiből mi (akik utána haladnak) időnként csemegézünk egy-két falatot, úgy gondoltam, nem is olyan lényeges, hogy álmomban P. beszélt...

Helyreigazítás: Időközben AV sérelmezte, hogy nem pontosan írtam le az álmát, mert nem egyszerűen rántott párizsival volt tele az a plató, hanem óriási rántott párizsi szeletekkel, amik voltak vagy 1 méter átmérőjűek és 20 cm vastagok. Elnézést.

Hozzátáplálás

16 hetes 4 napos	őszibarack
4 hónapos 1 napos	szilva
4 hónapos 8 napos	répa
19 hetes 3 napos	alma
20 hetes 3 napos	édeskrumpli
20 hetes 5 napos	sütőtök
21 hetes 5 napos	krumpli
24 hetes 5 napos	rizs
25 hetes 4 napos	cékla
6 hónapos 6 napos	Csirkehús (hús!)
27 hetes 6 napos	körte
28 hetes 2 napos	sárgadinnye (első nyers!)
29 hetes 2 napos	gesztenye
30 hetes	banán
7 hónapos 1 napos	Babakesz (glutén!)
31 hetes 5 napos	brokkoli
33 hetes	joghurt
33 hetes 5 napos	áfonya
34 hetes 5 napos	Spenót, pulyka
8 hónapos 2 napos	citrom
8 hónapos 5 napos	sárgabarack
36 hetes 2 napos	avokádó
36 hetes 4 napos	Zabkása, sajt
37 hetes 5 napos	Darabkás répa-krumpli
9 hónapos	ananász
9 hónapos 2 napos	marhahús
9 hónapos 3 napos	paradicsom
9 hónapos 5 napos	cukkini
9 hónapos 9 napos	túró
9 hónapos 11 napos	tészta
41 hetes 2 napos	malachús
10 hónapos	Mangó, vajas kenyér
10 hónapos 1 napos	bárányhús
10 hónapos 3 napos	borsó
44 hetes 1 napos	sonka
46 hetes 4 napos	meggy
11 hónapos 6 napos	tejpép
11 hónapos 1 hetes	mandarin
50 hetes 6 napos	hal
1 éves	mazsola

Mozgásfejlődés

2010. május 12 - születés 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

2010. június 30 - először fordul keresztbe a kiságyban

2010. július 15 - először repül

2010. július 27 - először billen hasról hátra

2010. október eleje - elkezd kúszni hátrafelé

2010. november 5 - elkezd kutyázni és felnyomja magát háromszögbe

2010. november 22 - először esik ki a pihenőszékéből (hátról hasra fordul direkt)

2010. november 28 - először húzza előre a két térdét (egyszerre) kutyázáskor

2010. december 4 - elindul előre, szabályosan mászik

2010. december 15 - elkezd hátról hasra fordulni rendszeresen

2010. december 24 - először ül támaszték nélkül

2010. december 25 - először áll fel a dohányzóasztal mellett

2011. január 9 - elkezd állva zenére rugózni

2011. január 13 - elkezd ügyesen leguggolni állásból

2011. február 13 - elkezd lépegetni a nagyvilágba, ha próbáljuk letenni négykézlábra, de fogni kell

2011. február 14 - elkezd stabilan ülni

2011. március 7 - az etetőszéket maga előtt tolva sétál

2011. március 9 - először áll fel egyedül ülésből a szoba közepén, minden segítség nélkül

2011. március 21 - ügyesen szalad a járássegítővel

2011. április 9 - megteszi az első három lépését egyedül

Első év TTT-i

Május (Első hónap):

12: Születés: 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

17: Első nap otthon

19: Köldökcsonk leesik

19: Először vágunk körmöt

22: Első otthoni látogatók (Leviék)

24: Első kinti séta

31: Első kórházi ügyelet („sokat sír” és puffadt)

Június (Második hónap):

9: Első séta, mikor nem alszik el

11: Ügyesen követi a sárga napot a szemével

14: Második kórházi ügyelet („még mindig sokat sír” és puffadt)

16: Először mosolyodja el magát ébren is

17: Azt hisszük náthás, de csak a tej zörög az orrában

23: Néha halkabban sírdogál és elkezd eee-zni

24: Először vigyorog teli szájjal

26: Kinövi az első saját rugiját

28: Útlevelet csináltatunk

30: Keresztbe teperi magát a kiságyban

Július (Harmadik hónap):

6: Először kirándulunk: Visegrád

11: Megkapja a narancssárga kenguruját

15: Először repül

17: „Örö”, „hahó” az első két szótag, amit kimond

24: Először visszük autózni este (Blanchardstown)

26: Tudatosan pöcögteti a játszószőnyeg állatkáit

26: elkezdi az éjszakai gigaalvásokat (22-7.45ig)

27: Elkezd hasról hátra fordulni

Augusztus (Negyedik hónap):

1: Megkapja a zenélős forgóját

1: A pihenőszéket először szólíttatja meg

2: Először nevet fel hangosan

3: A combján megjelenik az első pár hurka

18: A forgót nézve elalszik egyedül

18: Először éri eső

21: Tomi elrepül SF-ba (28-ig)

24: Biztosan fog két kézzel (=> majd a szájához emeli)

Szeptember (Ötödik hónap):

5: Először eszik őszibarackpürét

10: Első női látogató (Lindus)

10: Első buli (Mártiéknál)

11: A „gurgula” szón nagyokat nevet (innentől nincs megállás: „tömpe” stb.)

14: Kiderül a gyenge pontja: csikis a hasa

15: Először billen hátról hasra

15: A napot kifelé fordított tenyérrel takarja el

19: Észreveszi, hogy van keze, kutakodva méregeti, nyitja-csukja

Október (Hatodik hónap):

1: Felvesszük Balázsék esküvői videóját

1: Aláírjuk a lakásszerződést (Gasworks)

2: Elkezd kúszni hátrafelé

12: Kijön az első foga

15: Átvesszük a kulcsokat (Gasworks)

16: Elkezdünk költözködni

20: Először alszunk az új lakásban

31: Csörgő kanálra tátogni kezd

November (Hetedik hónap):

2: Eladjuk a Börzsöny utcai lakást

5: Szépen háromszögezik

8: Először folyik kicsit az orra 1-2 napig

10: Berregni kezd perceken át

11: Először iszik csőrös pohárból

16: Először lázas (38.4 fok – oltás miatt)

18: Először eszik húst

19: Részt vesz élete második buliján (Zsuzsánál)

22: Először fordul hasról hátra (kiesik a pihenőszékéből)

23: Először megyünk toddler csoportba (ILAC)

23: Először utazik DART-on és buszon is

23: Lejjebb tesszük az ágyát

24: Először köti ki a sapkáját

27: Először lát havat

28: Elkészül az első fotó a naptárhoz (január)

28: Először húzza négykézláb előre a térdeit

28: Elkezd éjszakánként ébredni rendszeresen

December (Nyolcadik hónap):

4: Először váltunk ki egy étkezést (gesztenye-alma-csirke)

4: Elindul előre, szabályosan mászik

12: Éjjel két órán át fenn van

13: Először eszik gluténos dolgot

15: Peluscsere alatt mindig hasra akar fordulni

24: Támaszték nélkül először ül

25: Először rágcsál ülve

25: Először áll fel a dohányzóasztal mellett

Kedvenc poénjai:

• Tartom a hóna alatt, ő lóg lefelé és jobbra-balra illetve előre-hátra harangozom vele.
• Faltörő kost játszunk, azaz egyik kezemmel a hóna alatt tartom, a másikkal meg a feneke alatt fogom és nekiszaladunk a tükörnek a BUMM, BUMM szócskát ismételgetve.
• Négykézláb vagyunk egymással szemben és az elkészülni-vigyázz-kész parancsok után, a kész-nél elkezdenek az ujjaim felé szaladni és hol az egyik győz, hol a másik, hol egyszerre érnek be. (A győztes ujj ujjong, miután átszakítja a képzeletbeli célszalagot.)
• Fekszik az ágyon háton vagy oldalt, én mellette, elgurulok tőle, majd visszagurulok hozzá és SZIA-val köszönök.
• Görgetem az ágyon, miközben mondom, hogy Gyúrom a tésztát, gyúrom a tésztát.
• Vészjósló dallamot dúdolok, körözök felette és egyszer csak megpuszilom a hasát / combját.
• Belehammogok (HAMM-HAMM) a nyakába.
• Háton fekszik, én pedig a két lábát TOPP-TOPP szócskát mondogatva léptetem a talpát a fejemen. (Ennek van egy tanításosabb változata: TOPP - ez a homlokom; TOPP - ez az arcom; TOPP - ez az állam stb.)
• Ül az ölemben (én hasizomból tartom magunkat, szóval edzésnek is jó) és a két karjával ÉLJEN-ezünk. (Eredetileg ÉLJEN, kijöttek a bányászok! volt a szöveg, most már továbbfejlesztettem és az aktuális dolgoknak örülünk, például ÉLJEN, megkapta Írország az IMF hitelt! ÉLJEN, jön az enyhülés! stb stb)

Január (Kilencedik hónap):

9: Először hintázik és először táncikál, ringatózik

13: Állásból ügyesen leguggol

15: Először mondja, hogy „mama”

29: Megkapja a hintáját

Kedvenc poénja:

• Közel hajolok P. arcához amennyire csak tudok, az egyik szememet becsukom, a másikkal pedig végigpásztázom a szemeit, az orrát, a száját, majd mikor már érzem, hogy mosolyog, közlöm vele, hogy Whoopy.
  

Február (Tizedik hónap):

3: Elkezd bábábázni

13: Ha le akarjuk tenni négykézlábra, elkezd inkább lépegetni

14: Elkezd kétszer aludni napközben

14: Elkezd tátátázni (ha mérges, mámámmázni)

14: Elkezd stabilan ülni

16: Ha próbáljuk letenni, elkezd szaladni

18: Egyedül kezd inni a csőrös pohárból

26: Elkezdi egy ujjal megnyomni a zenélő hajón a gombokat

27: Elkezdi rázni a fejét, ezen nevetgél

Kedvenc tárgyi játékai:

• távirányító
• mobil
• laptop (távolról bámulható)
• újság, magazin, füzet, szórólap
• zacskó, csomagolópapír
• vizes palackba / pluszos dobozba zárt pár szem száraztészta
• rágcsálható, gumi kisbálna és rákocska
• a vízben használható sípolós bébikönyv és úgy általában mindenféle könyv, pl A Tanyás könyv
• tictacos doboz
• rumbatök
• kiürült arckrémes tégely, lecsavarható tetővel, benne egy cumi pl
• különböző méretű kis arckrémes tégelyek
• Tantrix
• ping-pong labda
• cipős doboz benne ezzel-azzal
• mindenféle tekergethető gomb, cipzár, címke, hímzett folt
• csavargatható, nyomkodható, tekerhető gombok erősítőn, mosogatógépen (mosógépen véletlenül sem, mert a mosógéptől, mint mondtam, fosik)

Új kunsztjai:

• Ha karban ül és nem fáradt, megragadja a pólónk nyakát és mint aki megkettyent, rodeózik.
• Ha kimondom a pápá szócskát, odanéz a TV-re, mert általában Anyuék próbálnak neki pápázni és ők ugye skype közben ott jelennek meg.
• Tud pacsit adni.
• Ha látja, hogy mindjárt becsukom a mikró ajtaját, becsukja a szemeit. (Ugyanezt a konyhaszekrény becsukásakor is produkálja.)
• Tud kérdőn nézni.
• Tud csak hüvelyk- vagy mutató ujjal nyomkodni dolgokat, finommozgásból jeles.
• Tud nemet inteni a fejével. (Pontosabban jobbra-balra rázza, mintha fizetnénk érte.)
• Tud integetni.
• Tud tapsolni.

Március (Tizenegyedik hónap):

2: Elkezd két dolgot egymáshoz ütögetni

3: Először náthás igazán (orrszívó)

6: Leeresztjük az ágyát

7: Etetőszéket maga előtt tolva megy

9: Pár másodpercig áll magától, majd eldől

10: Szemészeten járunk

17: Sportkocsiban megyünk be a központba

18: Először jár pub-ban

19: Nagyon viccesnek tartja a Peti-Peti játékot a fotójánál

21: Szalad a járássegítővel

27: Elkezd Bepakolni

27: Először lát kutyát közelről (Glendalaugh)

28: Először repülünk haza (május 5-ig)

29: Elkezdi kinyújtani a földön ülve a kezeit, hogy vegyük fel

30: Először fürdik ülve

Április (Tizenkettedik hónap):

2: Első kerti partyján részt vesz

3: Kuncog a firkáláson és ha forgatja a fejem (hopp)

8: Egész nap egyedül van Anyuval és Apuval

9: Megteszi az első három lépését egyedül

11: Először fújja meg a furulyáját

14: Utoljára szopik este

19: Megkapja az első cipőjét

21-24: Először nyaral (Debrecen)

25: „Ekkora” hallatán felemeli a karjait

Május (Tizenharmadik hónap):

4: „Nya” szót kimondja (= Anya?)

12: Szülinapos mazsolás-almás tortázás

Új kunsztjai:

• Finom mozgással táncikál mindenféle zenére
• He (feltehetőleg) Hektor helyett (=szomszéd kutya)
• A Cica szó hallatán az ablakon kinéz
• A Nem szó hallatán rázza a fejét
• Tud ököllel kopogtatni (tenyér helyett)
• Orrot fúj (!) - ezt a Rosszalkodásból fejlesztette (felhúzza az orrát és gyorsan ki-be veszi a levegőt, nagyon vad)

Kedvenc játékai:

• fogócskázni (guggolva ugrálok utána, ő gurgulázva nevet és szalad előlem, időnként hátra-hátra pillog, jövök-e még)
• bújócskázni ver. 1 (hasonló, mint a fogócska, csak van egy ház, ami mögé mindig bebújik és néha kikandikál és ha látja, hogy nézem, röhög)
• bújócskázni ver. 2 (vmi alatt, mögött ül, mi jó hangosan keressük (Hol a P.? Hát hol van ez a gyerek? Hűűű, de elbújt stb), majd egyszer csak megvan (Hát itt van a P.! Jaj de jó!)
• különböző dolgokat odavinni embereknek (BÁRMIT oda tud vinni bárkinek, pl könyvet, labdát, farmert, kézitáskát, nagy törölközőt (utóbbi három cipelése közben nagyokat nyög)
• különböző kiválasztott dolgokkal vándorolni a lakáson belül (pl krumpli, számológép, sebtapaszos doboz, kulcs - ha megpróbáljuk elvenni tőle a Kiválasztottat, tombol), majd az értékes tárgy Békába* helyezése (IKEA-s béka formájú szennyes ruha tároló)
• rázni az itatópoharát (kizárólag csak ha nyitva van: ha rácsukjuk a csőrt, a rázás leáll, a csőr kinyitása gondosan megtörténik, a rázás folytatódik)
• formabedobózni
• mindenre rátenni a tetejét (még ha az nem is az adott dolog teteje)
• mindenféle nyitható-csukható dolgot nyitni-csukni
• lepakolni a könyveket a polcról, kipakolni a konyhai tárolókat (így tett szert a ötös pontban említett krumplira)
• furulyázni
• buborék fújózni (persze én fújom, ő nézi)
• fürdés közben egy kis tálkából a fürdővizéből merni majd egy óvatlan pillanatban inni
• ha valaki fekszik a földön, annak a személynek a fejére ülni (mérnöki pontossággal tervezi meg, hogyan kell tottyanni, hogy pont az orr részre essen a pelenka közepe)
• táncolni (ülve finom csípőmozgással, feltartott kezekkel*; állva kecses rugózó mozdulatokkal)

A királynőt megölni nem kell

Debrecenben egyik reggel bevillant, hogy lehetséges, hogy az általam eddig "Abcúg Koppány, levele"-nek" hallott mondat tulajdonképpen "Abcúg Koppány le vele!", (elvégre az egész musicalban nincs szó semmiféle levélről, nem hogy Koppányéról), most meg fb-n látom a Holnap hajnalig szövegét, hogyaszongya "Új kedvest egy még újabb követ", holott én azt eddig mindig "Fújj kedves egy még újabb követ"-nek hallottam.

Félnetek jó lesz...

Kisügyes

Eljött az idő, mikor két Mindent Idehordó emberrel kell megbirkóznom. AV mindig is Mindent Idehordott (az ő specialitása a hangszórók-erősítők-hosszabbítók triangulumában rejlik), mostanában azonban P. is belépett a bizniszbe, ma délelőtt pl egy sosem használt, viszont az egyik fiók legmélyére rejtett cumival a kezében jelent meg a konyhaküszöbön és addig nem nyugodott, míg át nem vettem a szajrét.

Igen, P. egy ideje képes idehordani nekem dolgokat, ugyanis Két Lábon Jár.

"Don't mention the war..."

Tudom, nem kéne hangoztatnom és cikinek is érzem a dolgot, de ma voltunk a városban és megint kénytelen voltam megállapítani, hogy ismét csak begyűjtöttem 1-2 rossz élményt a feketéktől. Hangosak, tülekednek, bunkók és mosdatlanok. Tisztában vagyok vele, hogy a magyarok és az írek között is vannak hangosak, tülekedők, bunkók és mosdatlanok, de míg értelmes és szimpatikus magyarokat és íreket ismerek, ugyanezt a feketékről nem mondhatom el.

Komolyan, legszívesebben feladnék egy hirdetést, hogy feketékkel ismerkednék, hogy elszálljon belőlem ez az igencsak negatív felhangú sztereotípia... De érted, az ázsiaiak miért udvariasabbak, normálisabbak és kedvesebbek? Velük kapcsolatban miért nincs (még) negatív tapasztalatom?

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=7xnNhzgcWTk]

Hétről-hétre 1

Akit nem izgat különösebben az élménybeszámoló, az ugorgyon nyugodtan, mert előre szólok, hosszú lesz és unalmas.

No szóval az alaposan dokumentált otthoni napok:

A magyarországi program-őrület főpróbája március 27-e, vasárnap volt, amikor is elautóztunk Glendalaugh-ba, a tavakhoz. Szép, napsütéses idő volt, így az egyik leghosszabb és leglélegzetelállítóbb úton mentünk odafelé. P. hálistennek végigaludta az utat, viszont mire odaértünk, éhes lett. Szinte először hát életében, kiültettük a hordozóba és a szabad levegőn belenyomtam egy kis üveg gyümölcsöt meg némi tápszert. Miután dél volt, szereztünk hotdogot meg sült krumplit és mi is megebédeltünk. Lesétáltunk a tavakig, majd hosszas unszolásomra leterítettünk egy takarót és letettük P.-t a földre, hadd mászkáljon szegény a hosszú hazaút előtt, ahol úgyis le lesz kötve. (AV mániája, hogy földön ülni bűnös dolog, nem tudom, miért, de már nem is kérdezem...) Mindenesetre jó fél órát "piknikeztünk", P. figyelte a körülötte mászkáló kutyákat (heeee), piszkálta a fűszálakat, mi pedig élveztük az első tavaszi napsugarakat. Hazafelé P. megint bealudt a kocsiban, úgyhogy jó élménnyel zártuk a napot. (Annál is inkább, mert itthon a Ded bemutatta, hogy már képes BE is pakolni a dobozokba, nem csak kifelé.)

Hétfőn gyakorlatilag egész nap pakoltam a cuccainkat, két nagy és egy kisebb bőröndöt feladásra, három kisebbet pedig kézipoggyásznak töltöttem meg. (A jövőre való tekintettel itt jegyzem meg, hogy száradjon le a kezem, ha legközelebb négy pár cipőt és legalább húsz felsőt viszek magamnak és azt hiszem, P.-nek is elég lesz 3-4 játék ahelyett, hogy megint 25-30 darabot tegyek be a biztonság kedvéért...)

A nagy kaland tehát kedd hajnalban kezdődött, amikor is 3/4 6kor ébresztettük P.-t, hogy a csomagok árnyékában őt is elvigyük a reptérre. A gép 7.15kor indult hivatalosan és kb 10 percnyi késéssel fel is szálltunk. P. annak rendje és módja szerint tápszerezett a felszállás alatt, majd miután megivott 2 decit, szépen elaludt a karomban. Mivel volt külön helye, letettem a hátára és én is reggeliztem. (A Malévon alapból jár egy minimál croissant meg egy-két pohár üdítő, a nagy ijedtségre pedig még egy kávét is bevállaltam, nesze neked szoptatás.) Nagyjából egy óra után P. felébredt, a maradék 1,5 órában pedig hol álldigált a helyén, hol játszogatott, hol az időjárásról fecsegett. Álom utazás volt, no. 2 óra 40 perc után simán leszálltunk a napfényes Budapesten, ahol már várt Apu. Hazafelé a kocsiban megebédeltettem P.-t, 3 óra felé pedig már landolhatott is az új otthonában. Anyuék egy komplett babaszobát rendeztek be neki, volt kiságya ugye, kisszekrénye, kúl dekorációja, illetve Apu egy ismerősüktől elhozott vagy két tonna játékot is, nehogy unatkozzon már az Úr. Hozott tolhatós-húzhatós kisautót, egy rakás plüssjátékot, homokozókészletet, egy csomó csörgőt, egy bébikompot valamint toronyórát lánccal, szóval konkrétan lépni nem lehetett a kis szobában, úgy tele volt zsúfolva mindenféle babaholmival. Miután ezt-azt likvidáltunk, akklimatizálódtunk az új helyhez (Apu elvitte P.-t sétálni, én meg kipakoltam), majd este elmentünk a Tescoba vásárolni. Nagyon furcsa volt újra magyar termékeket látni, az árakon pedig baromira meglepődtem: sok minden jóval olcsóbbnak tűnt, mint eddig... (Kivétel a túró pl, az baromi drága.) Szereztem pelust: ami durva, hogy ugyanolyat vettem, mint itt szoktunk, de míg az itteni rugós derekú, az otthoni nem, viszont illatosított... (Wtf - kamillaszagú kakker?) Az első éjszaka otthon meglehetősen érdekesen telt: a Gyermek 10kor feküdt le (itthoni idő szerint 9), fél 5kor összepisilve ébredt, majd egészen 6ig fenn volt. 6kor megetettem, majd 6.45kor visszaaludt mellettem 8ig (= ő szunyókált, én meg egy 10 cm széles csíkon egyensúlyoztam és időről-időre lehámoztam a kezét a képemről).

Szerdán Anyuval (meg persze P.-vel) sétáltunk a városközpontban. Fagyiztunk, szerváltunk adaptert, megszemléltem, mi minden változás történt az elmúlt egy évben, mióta nem jártam arra, majd hazafelé beugrottunk a gyerekorvoshoz megmutatni P-t. A séta alatt jó sokan megcsodálták a Gyermeket, aki boldogan sütkérezett a dicséretek és a jó kis magyar nap kereszttüzében. Az éjszaka hasonlóan telt, mint az előző: hajnalban egy bepisilés után pár órát fenn voltunk, de egyébként minden jól ment ahhoz képest, hogy szerencsétlennek egyszerre kellett megküzdenie az óraátállítással (március 26 éjjel) és az időeltolódással, szóval azzal, hogy este 8 helyett hirtelen este 10 óra van...

Csütörtökön fodrásznál jártam, azaz P.-t először hagytam Anyura viszonylag hosszabb időre. Miután mindketten jól bírták a kiképzést, délután bementünk ügyintézni a Mammutba is, ahol sokat lifteztünk, tükröztünk, sétáltunk és szereztem Chamomilla Vulgarist is. Hazafelé jól összevesztem Apuval, mert szokás szerint ok nélkül idegeskedett és magamban hálát rebegtem az égnek, hogy kikerültem a gyerekkori miliőből, ahol folyton maximumon ment a feszültség. (Itt jegyezném meg, hogy számomra a legidegesítőbb hozzáállás, amit otthonról kellett (volna) hoznom, hogy az életben a legfontosabb a túlélés (ezt Apu a mai napig hangoztatja)... Baromság. Nem túlélni kell, élni kell. A világ nem a borzalmak színhelye (oké, kell egy adag szerencse a megmaradáshoz, ami baromira nem fair szerintem), hanem egy olyan hely, ahol a legtöbbet kell kihoznunk abból a pár évből, amíg élünk, mert ha folyton a rossztól rettegünk, elcsesszük az egészet. Szerintem.) Az este jó szarul telt hát, viszont éjszaka végre nem kelt fel a Csepp, azaz 10-6ig aludt egy húzásra.

Pénteken, április 1-jén délelőtt sétáltam a központban P.-vel, majd hazafelé átvettük a Felicitas csomagot egy olyan bababoltban, ahová négy nagyon magas, viszont keskeny lépcső visz fel. (Olyannyira keskeny, hogy ha akartam se tudtam volna felcincálni a kocsit, mert széltében megakadtunk volna.) Ja, ehhez kapcsolódva jegyzem fel, hogy otthonlétünk alatt átszoktam a DM-től a Rossmannhoz, utóbbiba ugyanis be tudtam menni kocsival is, míg a DM-be 4 lépcső vezetett fel. Egyszer voltunk ott, de miután a biztonsági őr a tök üres üzlet ajtajában állva végignézte, ahogy a 25 kg-s kocsi-baba kombót felcipelem a négy kicseszett lépcsőjükön, úgy döntöttem, nem is annyira érzem én ott otthon magam, éljen a Rossmann, le a DM-mel. Délután Nagyapa látogatóban voltunk, nagyon jó volt látni, hogy az Öreg végre találkozhatott az egyetlen dédunokájával. Szegény mindig csak azt hajtogatta, hogy "motyolyog, motyolyog", mert P. jó fiút játszott és tényleg motyolygott. (Mondjuk nem tudom, Nagyapa honnan látta a mosolyt, mikor alig lát már, konkrétan rákérdezett, hogy P.-n rugdalózó van-e illetve Anyutól megtudakolta, hogy hányadik hónapban járok már (?) meg ilyesmik...) A látogatás mindazonáltal jól telt, az öregek odáig voltak, a nővérkék meg összesereglettek megcsodálni Őfelségét. Az igazat megvallva furcsa volt látni azt az óriási kontrasztot, ami egy életerős, életteli csecsemő és sok-sok élete vége felé járó, magatehetetlen idős ember között van... Mintha magát az Életet vittük volna be egy fél órára a Halál barlangjába. Hm. Erre terápiát lehetne építeni... Sosem láttam még ennyi fogatlan bácsit és nénit mosolyogni... (Persze volt, akinek még ez az élmény sem volt elég, egy néni pl mindenáron a "többi" babát kereste, hiába mondtam neki, hogy csak ez az egy van, Anyutól is meg tőlem is többször megkérdezte, hogy "no és hol a többi?"...) Amúgy míg az öregeknek jót tett a látogatás, P.-t lehet, kissé megviselte, mert éjjel 3x kelt fel, ami rekordnak számít még nála is.

Szombaton kerti party-ra voltunk hivatalosak, egy volt gimis osztálytársamnál gyűltünk össze páran, öt baba és ha minden igaz tíz felnőtt. 1től egészen 6ig ment a fergeteg party, P. teljesen elemében volt, mászkált, kiskirálykodott, virágot szaglászott, földet fogdosott, rájött, hogy szereti a kölesgolyót és életében először kilyukasztotta a nadrágját. Éjszaka megint háromszor kelt, de ekkor már-már kezdtem megszokni a borzasztó éjszakákat.

Vasárnap P. életében először evett meggyet, ami jól meg is hajtotta. A délelőtti séta után megebédeltünk és kikocsiztunk a Gombai- majd a Péteri tóhoz. P. kb életében harmadszor sportkocsizott és ezúttal élvezte is, boldogan tapsikolt a tavak meg a horgászok láttán. Miután a Glendalaugh-i piknik jól sikerült, a Péteri tónál megint leterítettünk egy kis takarót és szabadjára engedtük a Gyermeket, aki megint élvezte a programot. Otthon Apu sütött nekem halat, majd az érkező hidegfrontnak köszönhetően P. végignyűglődte az estét, úgyhogy örültem, mikor lefektettem. Éjjel visszatért a régi minta: egyszer ébredt fel, de akkor másfél óráig volt fenn...

Így telt hát az első otthoni hetünk, amit hívjunk csak egyszerűen az Akklimatizálódás Hetének. Természetesen folyt. köv.

Fussy eater

Nem tudom, mi lelte P.-t, de mostanság kínszenvedés, amikor eszik. Eddig jót röhögtem a markomba, mikor más arról mesélt, hogy szenved az etetéssel, mondván, hogy oké, oké, P. nyűgös meg sírékony és hülyén alszik DE legalább jóízűen eszik, erre tessék, beütött a krach.

Jobbik esetben feláll (!) az etetőszékben, ide-oda pörög-forog, mutogat, nyög és ficánkol, de tátja a száját valamilyen pózban; rosszabbik esetben viszont (mint pl ma este) be sem kapja a cumisüveget, csak idegeskedik, hogy éhes, de nem eszik. Ma pl egész nap nem evett tápszert és a tejpépre is csak húzta a száját, bezzeg vajas kenyérből benyomott két szeletet... Napközben annyira nem is izgat a dolog, maximum kap vmi rágcsát két evés között, ha éhes, de este megbolondít, mert attól tartok, azért fog felébredni éjjel, mert éhes. Zöldséget, gyümit nem akarok adni vacsira, hátha hasfájása lesz tőle; a tápszert, pépet viszont nem eszi... Mi ilyenkor a teendő? Most vajas kenyeret kapott, no de uzsira is azt evett, hát nem ehet szerencsétlen éjjel-nappal azt... Eh...

Szokásos hétvége

Miután pénteken sikeresen kipakoltam két nagy bőröndöt meg két kézipoggyászt, tegnapra már csak egy nagy bőrönd maradt a folyosó közepén. Ezt szombat délelőtt sikeresen likvidáltam, majd kezdődhetett (volna) a hétvége, (ha nem fújt volna úgy a szél, hogy lerepíti a fejemet).

Így békés séták tömkelege helyett szombaton délután elmentünk bevásárolni Blanchardstown-ba, majd miután nyílt nap volt a házunkban, besétáltunk pár eladó lakásba és felmértük, hogy a szomszéd otthona zöldebb-e. (Just for the note: egy 3 hálós (+ nappalis), két fürdőszobás, legfelső emeleti baromi nagy apartman fölöttünk 320 ezer euró.) Mivel P. nem akart aludni este, slusszpoénként kiautóztunk a Poolberg-hez is. (Először az életben sikertelenül, ugyanis P. nem aludt el, helyette végiggajdolta az utat nem kis derültségünkre.)

Vasárnap folytatódott a fos idő, tomboló szélvihar, hajlongó fák. A program kísértetiesen hasonlított a szombatira, csak hogy ezúttal Cornelscourt-ba mentünk vásárolni, mondván, a változatosság gyönyörködtet. Hazafelé Dollymountra is kinéztünk, mert P. elaludt a kocsiban és nem volt lelkünk felébreszteni. Este egy kis palival dobtuk fel a napot, én pedig megállapítottam, hogy kezdődnek a szürke (hétköz)napok...

(Régi olvasók még a hétvégi menüt is kitalálhatják, de tessék, segítek: Burger King és bolognai spagetti.)

Ami kimaradt, pedig tervben volt

Nem jártunk:

• moziban


• színházban


• teázóban / kávézóban


• a Margitszigeten


• a Városligetben


• a Balatonnál


• a 7es busz vonalán

Nem voltunk elégszer:

• usziban


• a Főzelékfalóban

Nem ettünk:

• hekket


• cseresznyét, meggyet


• rakott kelt

Nem ettünk / ittunk elég:

• cukrászsütit


• kakaóscsigát


• Apentát


• baracklevet


• tojásos nokedlit salátával


• hurkát, kolbászt


• rakott krumplit


• rántott húst


• fasírtot


• húslevest

Új kunsztok és kaják

Kunsztok:

• Finom mozgású táncikálás mindenféle zenére


• Furulyázás


• Nya (feltehetőleg) az Anya helyett


• He (feltehetőleg) Hektor helyett (=szomszéd kutya)


• Az Ekkora szó hallatán a két kéz felcsapása a feje fölé


• A Cica szó hallatán ablakon kinézés


• A Nem szó hallatán fejrázás


• Ököllel való kopogtatás (tenyér helyett)


• Orrfújás (!) - ezt a Rosszalkodásból fejlesztette (felhúzza az orrát és gyorsan ki-be veszi a levegőt, nagyon vad)


• Maga a járás

Kaják:

• Hal


• Tejpép


• Tök


• Buláta, kölesgolyó


• (Sajtos rúd, amit talál)

A viccesség fokozódik

És nem tudom, látszik-e, de húzkodom az időt, hogy ne kelljen belevágnom a beszámolóba... Azt sem tudom, hol kezdjem, de komolyan.

Szóval mielőtt jönne a hónap élményleírása, idevetem még, hogy az még csak hagyján, hogy ha P. zenét hall, leül, felteszi a kezeit és ringatja a csípőjét, de tegnap észrevettük, hogy ezt megteszi akkor is, ha xilofonozunk neki vagy ha dúdolunk...

Hmm és ó te szegény

Arra jutottam, hogy tanfolyamokat kéne indítani, Hogyan reagáljunk? címmel*. Tudom, zsémbes vagyok meg minden, de ha egyszer panaszkodom, rühellem azt, amikor a másik mindennemű együttérzés (pl ó-ó / igen / hát igen / hmmm) nélkül kontráz, hogy ez vagy az náluk is így vagy úgy van, sőt.

Így, az elmúlt hónapban megtudhattam, hogy senkinek sincs több segítsége, mint kettőnknek itt egyedül a nagyvilágban, hiszen az, hogy a nagyi / a testvér / a nagynéni / a szomszéd / a kisgyerekes barátnő / a bárki heti rendszerességgel vigyáz pár órát / napot a gyerekre / bevásárol néha / főz naponta / összehajtogatja a kimosott ruhákat / elkísér a játszóra / szóval tart az semmi.

És ezt most nem is panaszból írom, de tényleg, csak olyan vicces.

* Tuti sikeres lenne, AV rá a példa, régebben ő sem tudott reagálni, de miután éveken át harcoltam, mára elértem, hogy az esetek nagy részében úgy reagál, hogy jól.

Rossz vásárló dá-dá

P. nem az a tömegízlésű fickó, konkrétan jobban szereti a sima vizet, mint a különböző bébiknek szánt üdítőket, teákat illetve a natúr tápszer is jobban csúszik neki, mint a vaníliás (nem csoda, én sem szeretem a vaníliát).

A kipróbált tápszerek és pépek:

Milupa Mildibé 2 - borzasztóra habzik, hófehér

Milupa Gyümölcsös Jó éjszakát tejpép - kissé darabos, ha ezer évig keverem, akkor is

Humana HA3 tápszer - borzasztóra sűrű, megáll benne a kanál

Hipp Follow on Milk Plus 2 Vaníliás - nem szereti az ízét nagyon és 140 ml-be kell 4 kanál, tök béna

Nestle gyümölcsös tejpép - talán az egyetlen cukormentes (!) és szép simára készíthető, kedvenc

 

Még nem kóstolta, de hoztam:

Humana Jó éjt tejpép

Boltok

Magyarországon az üzletek 90%-a vagy pékség vagy gyógyszertár vagy turkáló. A maradék 10% mindenféle furcsaság: van például babajavító bolt (értsd műanyag baba, nem élő vagy ilyesmi), kézműves kecskéket áruló bolt, fonalbolt, háztartási kisgép alkatrész bolt stb.

Gyermekétkeztetés

No kezdjük.

Tekintve, hogy sikeresen abban a hónapban jöttünk haza, mikor még csak meggy-cseresznye sincsen kapásból, szokás szerint bionak kikiáltott üveges ételeket kapott A Gyermek. (A Ded már derogál, hiszen lassan egy éves lesz, no de ez mellékszál.)

Ami meglepett:

• Csak a 8+-os kaják daraboskásak (darabosnak nem mondanám azokat sem)


• Nagyon sok bébiételben van barack


• Nagyon sok a gyümölcsös-húsos menü (wtf)


• A legtöbb bébiételben, tejpépben, gabonapépben van cukor (!)


• A tápszerek hófehérek (szemben a megszokott ekrüvel)


• Van olyan, hogy tejpép, sőt, roskadoznak a polcok, annyi van belőlük


• A kölesgolyók enyhén sósak (legalábbis én nem találtam natúr verziót)


• A buláta jó cucc, csak épp akkora kiszerelésben van, hogy egy hónapig elég egy zacskó


• A legtöbb bébiétel 230-400 Ft között mozog, ami meglehetősen combos

Mit tesz egy betű különbség?

Csak számomra furcsa, hogy miután ezer évig egy szó sem esett Bin Ladenről, pár napja megjelent egy cikk az indexen, hogy elrejtettek egy atombombát Európában, amit akkor fognak felrobbantani Osama emberei, ha megölik vagy elfogják a Nagyvezírt, erre ma Obama bejelenti, hogy oppá, halott Osama.