Szeptember 2/3-a

A suli tehát csütörtökön, 5-én elkezdődött: Palika junior infant-os lett, Peti meg ugye harmadikos. Az első két napon Paja délben végzett (Petiék, a Nagyok fél 3ig nyomták az első naptól kezdve) és - mivel még csak 2 hét telt el - lekopogom, de sirás nélkül megtörtént a beszokás - hiába no, egy 5 éves már érett iskolás! Nagyon cukik amúgy a juniorosok, Palika elég nagy közöttük (eleve jól megtermett gyerek, van, aki vagy 10-15 centivel kisebb nála), de ez nem csak genetika, hanem gyanitom, hogy sok kis osztálytársa még csak 4 éves... (Érdekes módon amúgy nem volt sirás-rivás, orditás-toporzékolás még az első napokon sem... A beszoktatás amúgy abból állt, hogy az első nap bekisérhettük őket a terembe, majd 5 perc után szóltak, hogy menjünk ki, viszlát délben; a második nap már csak a terem ajtajáig kisérhettük be őket, aki egyedül ment a helyére, az kapott egy kis matricát; a harmadik naptól kezdve meg szépen libasorban, egyedül kell besétálniuk magába az épületbe is. Ennyike.) Vicces volt amúgy, hogy ugye tanitás előtt mindenki (mind a 600 gyerek - 24 osztály van ugyanis) az udvaron gyülekezik, Palikáék a földszinten vannak és az udvarra néz az ablakuk, úgyhogy az első 2-3 napban, miután bementek, még integettünk nekik az udvarról, de egy idő után Paja szólt, hogy ne csináljam, ne integessek neki, váljunk el az udvaron, engedjem bevonulni, majd siessek el. Kis aranycsillag. És még csak 5 éves! (Petiék amúgy az első emeleten vannak, az ő osztályát még nem láttam sajnos, ők már szuperönállóak, mindent egyedül csinálnak, miután belépünk az udvarra, Peti már rohan is a sorához, én meg viszem Palikát az udvar túlfelére, szóval nem is látom, mikor Pipiék bemennek, szipp...)
A suli tehát elkezdődött, én meg elkezdtem kiszanálni a lakásból a felesleges cuccokat. Jól haladok, három csoportot alkottam: eladandók, elajándékozadók, kidobandók. (Na jó, van az emlék csoport is, de igyekszem erősen szelektálni.) A hónapban jártam már a Hulladékudvarban, a Charity Shop-ban, a H&M-ben és találkoztam már egy rakat ismeretlennel is, akik mindenféle - számunkra haszontalan - cucctól megszabaditottak minket. Egy-két biznisz pénzt is hozott (pl eladtam Peti fehér bicóját, egy esőnacit, egy új szoknyát stb), de sajnos a pénzes csereberék ritkábbak, nem a decluttering-ből fogunk meggazdagodni, az már biztos.
Hogy ne legyen olyan móka az iskolaévkezdés, T. megint Amerikában van, ezúttal Chicago-ban. Hétfőn, 16-án ment és 24-én, kedden jön. Ezúttal se jött ki senki segiteni, birom én ezt egyedül, jó, hogy már nagyok a gyerekek, igy azért viccesnek is mondható az egyedüllét velük.
Szociális életünk továbbra is toppon van: múlt pénteken Hugo és Theo volt nálunk playdate-n (spontán buli volt, de túléltük, a Herbert Parkba is kimentünk focizni); hétfőn meg a fiúk voltak Hugo-éknál, igen, Peti és Palika IS, elvégre már iskolás nagyfiú ő is. (Asszem ez volt az első kis playdate-je, ahol nem voltam ott awwwww.)
Ami a hétvégéket illeti, próbálunk minél többet kihozni az utolsó napsütéses napokból: A hónap első hétvégéjén, szombaton elmentünk a National Aquatic Centre-be, ahol találkoztunk Krisztiékkel ezer év után újra, vasárnap meg elmentünk az Airfield Farm-ra, a Festival of Foodra. Mivel Peti nemrég kapott egy ManCity-s mezt (ez volt szive vágya, nem is értem, teljesen fociőrült lett), Palika viszont nem kapott semmi ilyesmit, a farm után elautóztunk Tallaght-ba is, hogy ezúttal ő választhasson valamit a Smyth-ből és láss csodát mit választott? Egy Lego-t természetesen, amit azóta vagy ötször összerakott és szét is szedett. A nap megkoronázásaképp moziba is eljutottam Gyöngyivel, megnéztük a Yesterday-t, ami klassz volt. A második hétvégén Malahide-on jártunk, ahol gyönyörű időben játszóztunk és sütiztünk is egyet, másnap viszont borúsabb programunk volt: A Square-be mentünk vásárolni, hogy T.-nek legyen néhány szemrevalóbb ruhája az amerikai úton. Mig ő nézelődött és válogatott, mi a fiúkkal mászkáltunk és vásároltunk és én a magam részéről teljesen kiakadtam, hogy hogy az istenben lehet az, hogy kisfiúknak (és gondolom kislányoknak is, de az számomra nem releváns ugye) csak és kizárólag Skinny farmerokat árulnak... Super skinny-t bazmeg. Peti lábai olyan ropik, amilyeneket én mindig csak szerettem volna, ehhez képest ha felvesz egy Skinny farmert, látszik rajta, hogy szenved, nem azért, mert csúnya, mert nem az, hanem mert kényelmetlen. Tapad, merev, borzasztó. Mégis ki veszi meg ezeket a gatyókat, úgy mégis? Számomra egy felnőtt férfin is visszataszitó a Skinny farmer, de aki divatozni akar, divatozzon; na de egy kisfiúra ilyet ráerőltetni? Bahhh. (A másik a Relaxed fazon, ami 10 üzletből 2ben van, viszont az meg olyan rohadt bő, hogy borzalom. Elárulom a kulcsszót. Straight. Straight farmert keresünk.)
Más téma. A hét fő hire: Oscar visszajött a suliba! 16-tól jár újra, külsőleg semmi nem látszik rajta, tegnap beszéltem az Anyukájával, kiderült, hogy jelenlegi állapotában műthetetlen a tumor, most azt várják, hogy nőjön (?) vagy hogy úgy mozduljon a dolog, hogy hozzáférjenek az orvosok. Nagyon-nagyon-nagyon drukkolok neki, el sem tudom mondani, mennyire! (A héten amúgy nagy magányomban több filmet is megnéztem a Netflix-ről, többek között a The Fault in Our Stars-t - hát, nem kellett volna, főleg most nem...) 

Egyszerűen nem tudok napirendre térni Oscar betegségén... 9 éves múlt el épp... Hát mi minden áll még előtte... Még nem volt szerelmes se, nem hogy házas, alig kezdte el az iskolát, előtte az egyetem, a munka, a gyereknevelés... Édes kis csillag, hát hogy lesz ez...? Azóta sincs hir róla, az igazgatónővel beszéltünk, ő mondta, hogy óriási a baj, de nem tudom, hogy ezt azért mondta-e, mert egy agydaganat mindig óriási baj (nyilván) vagy mert semmi esély a felépülésre, mert mondjuk DIPG... Annyira szeretnék segiteni rajta, olyan fejlett már az orvostudomány, csak van valami megoldás... Olyan gyönyörű, okos, barátságos, rendes kisfiú... Miért??

Palika

- Sok törpöt néz mostanában, a Szépikés rész után (valami figura elcsábitotta Törpapát, aki teljesen megfiatalodott a szerelemtől, még a szakállát is barnára festette haha) kitalálta, hogy ő Szeretke. Mert ő igy szeret mindenkit. (Ha megnő, akkor meg pusziló lesz. Van, aki focista, van, aki énekes, ő meg pusziló. Megzabálom.)
- Remekül át tudja már irni a dalok szövegét, egyik nap egy paradicsommal játszva azt énekelte, hogy "Don't want to eat me... Don't you want to eeeeaaaat me..." illetve a Kölyköd voltam az nála "Kövér voltam, sovány letteeeeem..."
- Amúgy ma megkezdte általános iskolás tanulmányait:

És persze a másik Kisdisznó is megkezdte az évet, de őt még csak délután fogom fotózgatni, mert reggel T. vitte őt, én meg Paját, ezt a képet Peti egyik osztálytársának az anyukája küldte... 

Augusztus vége

Augusztus 21-én tehát hazarepültünk Manchesterből. Elvileg 9 nappal később megnézhettük volna az új sulit, de erre csak két héttel később került sor - lásd az előző sulis dühöngésemet...
Augusztus 22től szeptember 5ig tehát még mindig itthon bulikáztunk - mondjuk meglehetősen csökkent érdeklődéssel, frusztráltan a véget nem érő nyártól és sok megúszós playdate-tel... Ime:
Csütörtökön Hugo-ékkal találkoztunk a Herbert Parkban délután. Jól elhúzódott a buli, de nem nyökögtem, elvégre egész nyáron nem látták egymást. Szombaton Eszterékhez mentünk Navan-ba grillezni, na ez is elhúzódott, 11 körül indultunk el és 8 után értünk haza, de klassz volt, a fiúk egész nap kinn rohangáltak, mi meg dumáltunk. Hétfőn Josh-hoz mentünk playdate-re, ami végülis nem volt rossz, szerdán pedig megint majdnem találkoztunk Hugo-ékkal, de sajnos elkerültük egymást, mert nem tisztáztuk, hol futunk össze pontosan... Sebaj, hazafelé ballagva Christian-be botlottunk, akivel visszamentünk focizni kicsit a parkba, mert foci nélkül nincs élet ugye. Következő hétfőn Josh jött hozzánk látogatóba, kedden pedig Pipi ment át Hugo-hoz... Szociálisan beleharaptunk tehát az életbe, mondtam én, na de az az igazság, hogy próbáltunk hangolódni a sulira.
A playdate-ken kivül amúgy jártunk a St Anne's Park-ban is játszózni, Petinek vettem egy stoplis cipőt, mert már nagyon szivta a vérünket érte (semmi márkás csuka, €9 volt haha, de úgyis csak ritkán hordja), voltunk a Killiney Hill-i játszón és sütiztünk is (birom azt a helyet, mindig van gluténmentes sütiválaszték, most is volt háromféle), illetve perszenyilván elmentünk Bray-be is tengert nézni meg hát megvettük a szükséges füzeteket és irószereket meg Palika egyenruháját is (újabb €90 huss). Valami szerencse folytán sikerült elsőre (ráadásul egyforma!) cipőt venni a fiúknak - mindketten felpróbálták és rábólintottak, hogy jó lesz, alig akartam hinni a fülemnek. Mivel kezdtem begolyózni a folytonos gyerekszórakoztatástól, kedden este elmentem Gyöngyivel vacsorázni a Waterloo-ba és tök jót dumáltunk, hát igen, annyira jó lenne kicsit gyakrabban kiszakadni itthonról...
A sok hármasban töltött nap után 31-én szombaton elmentünk a Castletown House-ba, ahol 10 éve (!) voltunk utoljára T-vel kettesben... Klassz program volt, a fiúk kaptak egy feladatlapot (kis fotórészletek voltak rajta és meg kellett találni a háztúra során, hol készültek a képek), majd miután jó alaposan megnéztük a házat, meglátogattuk az állatokat (nem volt túl sok), körbejártuk a babaház kiállitást (ott volt egy játszószoba is, ahol jengáztunk és Connect 4-oztunk), majd játszótereztünk és sütiztünk is egyet. (Utóbbi mondjuk csalódás volt, a sütik sem voltak túl jók és koszlott volt az egész kávézó.)
Mivel a suli nem nyitott ki ugye hétfőn, újabb három programot kellett kitalálnom a hétre - meg kell mondjam nem voltam túl boldog. Hétfőn Josh-al találkoztunk mint irtam, de előtte még beugrottunk Nutgrove-ba, ahol bementünk a Mr B's-be ugrálni (nagyon vicces volt, mi voltunk az egyetlenek haha), kedden Peti playdate-zett, szerdán pedig Rathfarnham-ra mentünk, de ezúttal nem játszóztunk csak egy nyúlfarknyit, helyette megnéztük a kastélyt, ahol szintén kaptunk egy feladatlapot (16 kérdésre kellett válaszolni), majd beültünk sütizni is - pontosabban a fiúk sütiztek, én meg kávéztam. Ezen a napon már zongoraóra is volt, szóval ha döcögősen is, de elindult a szeptember nálunk is...   

Pofon

Ma délután irt Oscar anyukája az osztály WhatsApp Group-jába, hogy Oscar nem jár majd mostanában suliba - ugyanis a Temple Street-en fekszik: agydaganata van, még hozzá igen ritka tipus.
Teljesen kivagyunk, Oscar nagyon közel áll a szivünkhöz, vicces, kajla, édes kis 9 éves kisfiú. Hát hol van ilyenkor Isten, hol van a bevonzotta és a többi baromság?!
Zokogok.

Neverending... summer

Az van, hogy úgy tűnik, hogy ez a hülye nyár az istennek nem akar elmúlni.
Most pénteken mentünk volna be megnézni az újonnan épült sulit, ehhez képest kedden irtak, hogy nincs körbevezetés, nincs kész a épület, majd hétfőn, az első tanitási napon körbefutjuk az egészet és hello - ehhez képest pénteken 2kor jött egy sms, hogy hétfőn nem kezdődhet el a tanév, mert a suli még mindig nincs fogadóképes állapotban hogy rohadjon meg mindenki. A várható első nap 5-e, csütörtök... Nem akarom "bevonzani", de nyakamat rá, hogy szerdán délután jön majd az üzenet, hogy sorry, még mindig semmi, majd 9-én esetleg kezdhetik a sulit a gyerekek...
Na most egy egyedül végigharcolt, szusszanásnyi én-időt nem megengedő két istentelenül hosszú hónap után, a véleményem csak nyomdafestéket nem tűrő módon tudnám leirni ide, azt úgy el lehet képzelni.
És ami igazán felhúzott, hogy mikor elnyifogom ezt egy csoportban, akkor Ági (akinek van egy 17 éves nagyfia, akire időnként rá tudja bizni a két kisebbet, akik annyi idősek, mint az enyémek, hogy mondjuk elmenjen egyedül bevásárolni + akinek itt volt az anyósa egy hónapig, ami alatt el tudtak menni a férjével kettesben Koppenhágába 4-5 napra + akinek a középső gyerekét rokonok hazavitték nyaralni 1-2 hétre) azt mondja miért nem keresek most egy gyors nyaralást erre a pár napra valami meleg helyre, hogy könnyebben teljen az idő? Irtam neki, hogy T. dolgozik, nem tud elszakadni, erre mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga azt mondja, hát ő nem is négyesben gondolta, hanem hogy én miért nem ülök repülőre és viszem el mondjuk Portugáliába a két fiút. Nooooooormális?! És mikor én hülye próbálok észérvekkel hatni rá, hogy ad 1) péntek délután kapva a hirt, hogy nincs suli hétfőn, majd esetleg csütörtökön mégis mikorra nyomnék be egy repülős nyaralást, vasárnaptól szerdáig?! Teljesen reális... Hát mi az isten vagyok én, milliárdos?! ad 2) az egész nyári szórakoztatás után vállaljak be megint egyedül egy négy napos portugáliai utat a fiúkkal hármasban úgy, hogy mindenről én gondoskodom - egy teljesen ismeretlen helyen?! Nagy pihenés lenne... És mikor rákérdezek, hogy mutasson már valakit, aki egy nap alatt leszervez és bevállal két gyerekkel egyedül egy külföldi utat, akkor a reakció: Hát ő bevállalná. Ja. No persze. Holnap. Mikor máskor mondta már, hogy nagy programokra (mint Bray vagy Fort Lucan vagy Explorium haha), ők csakis négyesben mennek a férjével meg a két kisebb gyerekkel...
Birom, hogy nagyot mondani meg nagyképűsködni mindenki tud, hogy ő mit csinálna és mit vállalna be, ha más helyében lenne, úgy, hogy közben nem csinálja és vállalja be valóban még a töredékét sem annak, amit nagyszájjal hangoztat. Hát jéééézus.