Failed

Miután folyton azon töröm az agyam, hogyan tudnék pénzt csinálni míg itthon vagyok, arra jutottam, babapedikűrös leszek, mert olyan kevesen tudják levágni a babák körmét normálisan.

Mondjuk az ötlet ott bukott el, hogy én sem tartozom közéjük.

Egy bogár kapcsán

- Fúj, de ronda, csinálj már vele valamit!

- Nem olyan ronda ez...

Kis idő múlva:

CSATT CSATT CSATT CSATT

- Na?

- Még ott van... de már nem megy el...

Ablakon át

Tél szag van.

Nem ősz, tél.

Kedd

AV reggel kinn ügyködik az előszobában egy övvel a kezében.

- Mit csinálsz?

- Szatócs vagyok, árral dolgozom.

- ?????

- Tanuljon csak szép magyar szavakat. (Tudjukki.)

Gorgeous

Amúgy szépséges hétvége áll mögöttünk, szép volt az idő, szépek voltak a programok*, szép volt P. és szépek voltunk mink.

Most örülünk.

*

Szombaton reggel voltunk Blanchardstown-ban, mint mindig, utána meg Burgereztünk. Délután P. sétált az apjával, én főzőcskéztem meg tisztálkodtam itthon.

Vasárnap Brayben jártunk, mint mindig, utána meg fagyiztunk. Délután sétáltunk hármasban, én kaptam egy Ribena-t is, mert majdnem szomjan döglöttem útközben.

Szeressük a rendszeres életet manapság. Tervezem, hogy írok egy bejegyzést arról, mire tanított már meg a kis Tündérmókus.

At least

P. végre valamiben hasonlít rám: imád döncizni.

Ehh

Ma ismét bebizonyosodott számomra, hogy mindenütt jó, de a legjobb sehol. Ebben az országban is épp olyan bunkó emberek élnek, mint otthon; épp annyira figyelmetlenek, tapintatlanok és önzőek.

Mondjuk legalább mindehhez vigyorognak általában.

Habtapi

Ha már gyerekek, akkor habtapper. Itten ni:

Színes, szagos polifoam szőnyeg, amin a gyerkőc kedvére hempereghet, nyúlkálhat, csendben nőhet és amit jóízűen kapirgálhat a meglehetősen rohamos mértékben karommá nemesülő körmöcskéivel. 

Hasznos találmány, szó se róla. Ami viszont mégis azt sugallja, hogy a tervező annak idején egy gallyal próbálta ki, forgalomba hozható-e a termék, az az, hogy a színes, szagos betűk / számok / (még mazochistábbaknak) kis ábrák bizony kijárnak a pözli darabkákból és így biztosra vehető, hogy minden botnál kicsit is élénkebb kölök úgy két perc alatt szétszedi az egész szőnyeget kiidegelve ezzel a leglelkesebb és legjámborabb lelkületű szülőket is.

Megoldási javaslat:

Nem kell, hogy kiszedhetőek legyenek a betűk / számok / (még mazochistábbaknak) kis ábrák...

Gripe Water

Azaz ő:

A belbecs sajnos nem áll egyenes arányban a külcsínnel. A lényeg persze, hogy általában hatásos a dolog, de a vizet tartalmazó üveg tervezőjét ettől függetlenül egész életében arra kötelezném, hogy parkinson kóros kézzel visító babák kiskanalára öntsön a termékből napi 24 órában. 

Hiába érintjük ugyanis az üveg száját a kiskanálhoz, hiába vetünk be mindent annak érdekében, hogy a legkisebb anyagveszteséggel töltsük ki az élet- (és dobhártya mentő)  5 milit, ez gyakorlatilag lehetetlen, így minden használat után gondosan törölgethetjük le az üveget és moshatjuk fel annak nagyjából egy méteres környezetét, ha nem akarunk hozzáragadni mindenhez a lakásban, mint nászutasok a légypapírhoz. 

Megoldási javaslat:

Az Infacol pipettás megoldása tökéletes, le kéne másolni, francba a tradícióval...

Nőddögél

Nem tudom, hogy P. arra született-e hogy kanállal egyen vagy csak a sok kanálból kapott Gripe Water edzette meg, mindenesetre gyönyörűen, igazi úriemberes szakértelemmel eszik kiskanálból.

Kezét hátrateszi, koncentrál a kanálra, szemöldökét kissé összehúzza és minden pürécseppet akkurátusan megízlel, csettintget a nyelvével, vigyázva, nehogy egyetlen nanogramm is lecsöppenjen, hiszen nehogymá' veszendőbe menjen bármennyi is Az Ételből.

(breaking news, szereti a répapürét is. tegnaptól szereti.)

Stílusérzék

Rájöttem, hogy miért vágatja le minden babás ismerősöm a haját villámgyorsan a 3-4. hónap körül.

Asszem keresnem kell egy fodrászt.

Főzge

Még az előzőhöz: Nem tudom, csak engem ráz ki a hideg azoktól a receptektől ahol azt írják, hogy mit tudom én a sütőtökhöz adjunk pár kanál anyatejet?! Hát fúj basszus.

A változatosság gyönyörei

Nem tudom, mondtam-e már, hogy utálom ezt a folyékony táplálásos dolgot, ami elsősorban a szoptatás... Ugyan a hétvégén véletlenül ráakadtam valami tejserkentőre (tavaszi tea néven fut, hulla bio, még otthonról hoztuk) és így már napi 700 mg tej sikerált tegnap és csak 300 mg tápszerrel pótoltunk (vettünk új, hasfájás elleni tápszert, nem, nem receptre, bementünk egy boltba és leemeltük a polcról), azért jobban tetszene, ha végre nem kéne stresszelni ezen a hülye etetésen, úgyhogy mától nem tej után fogok adni őszit P.-nek (ez a kóstoltatás), hanem előtte (ez az elválasztás) és megnézem, így mennyit fog enni... (Tartok tőle, hogy így is bélpoklos lesz és nem fog leállni 200 mg tej / tápszer körül etetésenként, ahogy én szeretném...)

Ja mondtam már, hogy őszibarackpüré mellett már szilvapürét is eszik az Úr, aminek következtében - talán nem kell magyaráznom miért -, elneveztük Szilva Szörnynek?

Pénteken csináltam répapürét (fúj) is neki, ma almapürét fogok, úgyhogy szép lassan ezeket is bevezetjük nála. Ezen a héten a répát, jövő héten az almát. Ezek után krumplit is fog kapni és ezzel asszem ki is lőttük a 4 hónaposan adható cuccokat*, úgyhogy onnantól kevergetünk.

* Nem is, mert van még a cékla, a sütőtök meg a cseresznye-meggy, de ezek olyan durván bizarrnak tűnnek nekem, hogy még várok egy kicsit, hogy összeszedjem a bátorságomat hozzájuk...

SP

Idefigyelj te természet... Nem igazán kedveljük a fajtádat errefelé... Mert mivégre növesztesz körmöt a kisdedek lábára és kezére, ha azokat lehetetlenség levágni?

Mindazonáltal...

... asszem nem az ezer csilliós kiságy az elkapatás, hanem az, hogy este és napközben más-más babaolajjal masszírozom a Gyermek habtestét...

Hétvége

A szokásos hétvégi fos idő következtében elég sokat autóztunk az elmúlt két napban... Szombaton ugye IKEA (ott ezer éve először nem ebédeltünk, hanem bisztóztunk, azaz hot-dogot ettünk sült krumplival), majd délután Blanchardstown Shopping Centre, vasárnap meg St. Stephen's Green Shopping Centre, délután meg Magyar Bolt és tengerpart...

Plázanép leszünk basszus.

P. egyébiránt elég kattant volt a hétvégén, elég sokat rítt (mit rítt, visított, krokodilkönnyekkel) illetve több hónapja először nem aludt 7-8-ig, hanem 5kor riasztott, hogy csuklik. Enni ugye nem akartunk adni, vizet forralni macera lett volna, adtam hát neki egy korty kamillateát, amit megízlelve úgy döntött, inkább nem csuklik tovább. 5-6-ig rángatta AV a hordozóban, ő ásítozott, nézegette a kezeit és megállás nélkül hörgött (én röhögtem), majd 6kor bedobta a szunyát egészen fél 8ig... A furcsa éjszaka következtében most reggel evett majd fél óra után elkezdett nyűglődni, hogy álmos, úgyhogy az előbb letettem hunyni és nagyon remélem, hogy kialussza magából az álmatlanságot és jó gyerek lesz a nap további részében illetve nem csinál abból rendszert, hogy felébred 7 előtt... A francbamár.

Spoiled

Mivel P. olyan jó volt (ha-ha), rengeteg dolgot kapott a hétvégén. Miután személyiségi jogok meg miegymás miatt nem igazán tesszük közszemlére a Dedet, gondoltam legalább azt megmutatom (megőrzöm magunknak emlékül), miket is fog hordani az elkövetkezendőkben...

Szóval pénteken egy még otthoni ismerősünktől kapott egy szettet, ami ilyen:

Vasárnap reggel voltunk vásárolni és miután "olyan rég kapott valamit" meg különben is húúú, de aranyos Halloween-es* babacuccok, vettünk hát neki két hosszú ujjas body-t meg hét darab előkét:

* rühelljük Halloween-t, de ez a gyerek már ebbe nő bele, nem maradhat le róla

Délután jött AV egyik kollégája a feleségével gyereknézőbe és hát ők sem érkeztek üres kézzel:

Ja, és a ruházati cikkek mellett, mivel szombaton IKEA-ban jártunk, P. kapott még egy vízilovas csörgőt meg egy színes kis textil labdát is...

Elkényeztetett gyermek, no.

Calypso zokni

Szóval játék...

1. Hogy néz ki a kulcsod?

Két kulcsunk van a lakáshoz, amelyiket gyakrabban használom, azt vallom magaménak. Van rajta egy lakáskulcs, egy postaláda kulcs meg egy garázskulcs, ennek van egy spec. neve, de a jóízlés tiltja, hogy eláruljam... Kulcstartó gyanánt egy ősrégi, műanyag taxis reklámizé szolgál, ami felmutatva állítólag x% kedvezményt biztosít... Asszem ideje váltani valami kedvesebbre.

2. Milyen a kedvenc cipőd?

Adidas barna velúr, világoslila csíkokkal, ilyesmi. (Csak nem ilyen béna fehér a talpa.)

3. Mikor mostad le utoljára a wc lehúzóját?

Mindig lemosom, mióta szereztem wc ülőke tisztítót (wtf)... Még a kórházba vettem, hogy majd azzal törlöm le a rötyit, hogy ne kelljen kereteznem, de valahogy mindig elfelejtettem használni. Aztán kihoztuk és azóta azzal koronázom meg a wc pucolást, hogy végigsimítom vele az ülőkét, majd a lehúzóként szolgáló kilincset.

4. Mit tennél, ha kapnál ajándékba egy 50 órás hárfatanfolyamot?

Minden további nélkül elmennék. Sőt. Örülnék neki. Csak otthon nem tudnék gyakorolni, mert tuti nem férne el itthon egy hárfa...

5. Üldögéltél-e valaha lábat lógatva az Alagút tetején?

Nem. Nem is tudtam, hogy lehet ott ülni...

Létező ötlete alapján kérem hát a linkfalon szereplőket, hogy töltsék ki ezt a kis remekbe szabott kérdőívet, ami szintén a fentebb nevezett fejéből pattant ki, éljen...

(Ja és önnönmagát is kérném, köszönöm.)

Vidám

Egyébként úgy érzem, nem tisztel engem ez a fiú: akárhányszor rápillantok, nevetni kezd.

Erre rá is tudok játszani, ha jelentőségteljesen nézek, majd komolyan kimondom az egyik kedvenc szavát*. Hát akkor gurul.

* gurgula / tömpe

Kuncog

Megtaláltuk P. gyenge pontját.

Csikis a hasa.

Fejlődési ugrás

Miután a hétvégén meg az elmúlt napokban konkrétan elég elviselhetetlen volt családunk egyetlen kiskorú tagja, végre kiderült, mi is ez a hirtelen jött Pokol.

1: 800 mg helyett minimum 1000 mg-ot eszik / nap, de miután (ugye) nem tudok lépést tartani a bélpoklával, egyre több tápszert kap és ez már önmagában is felborítja a rendjét.

DE:

2: Tegnap többször egymás után a hasáról a hátára fordult, majd hogy nehogy megsértődjön az ellenkező oldal, gyorsan átbillent a hátáról a hasára is.

ÉS:

3: Ma megtanult suttogni*. Komolyan.

* horrorfilmbe illően lassan susog valamit repetitíve

Mert ez gáz

Kicsit magam mögött hagyva a "világvége a tengerparton" álmokat, tegnap mást álmodtam, bár ez sem volt kevésbé kellemetlen.

Egy repülőgépre szálltunk fel, AV meg én és próbáltunk két ablak melletti helyet találni, nem túl elöl. A székek, mint a vonatokon, menetiránynak háttal és szemben váltakoztak. (Fel sem tűnt, hogy a repülőgépeken nincsenek is menetiránynak háttal ülések...) Mielőtt felszálltunk volna, Michael O'Leary kihozta a szendvicseket, amin azért már csodálkoztam, mert az ember azt álmában is tudja, hogy a Ryanair-en nincsen ingyen szendvics.

Miután O'Leary akkurátusan kipakolta a tojáskarikákat is, AV elkezdett hőzöngeni, hogy ez aztán már mindennek a teteje és ő most megy és szól hátul és ha meghal, akkor is panaszt tesz. (Hogy miért, azt nem tudom.)

Egy idő múlva angolul bemondták, hogy sajnálatos tragédia történt, két utastársukat megette egy krokodil (vagy felfalta egy keselyű, ez nem biztos), de "sorsukba belenyugodva haltak meg"... Ekkor még reménykedtem, hogy mégsem AV az egyik szerencsétlenül járt, de ezután bemondtak két nevet, az egyik egy olaszé volt, a másik pedig AV-jé, Doktor előtaggal...

Itt felriadtam.

A hét mondása

"Egy nőnek annyi gyereket szabad csak szülni, amennyit egyedül is képes ellátni."

Picsaszar

Ez a nap egy álom.

Még hozzá a rém fajtából.

Hát ilyen

Amúgy a múlt hétvége nagy beruházása volt a pözli-szerű baba-polifoam (az eredeti nevét le nem írom, úgy idegesít)...

Illusztráció:

Amúgy

Ha jól számolom, holnap lesz 4 hónapos a Csepp és holnap már egy éve lesz, hogy tudunk a létezéséről.

Ó.

Sok rövid

• Ezentúl nem csak kekszszörny vagyok, hanem jelly bean szörny is, ugyanis az ÉN kedvencem a jelly bean. Ezentúl.
• P. felfedezte, hogy két keze van. Asszem nem kell magyaráznom, miért hívjuk mostanság Ájtatos Manónak. (Igen, a zsolozsmák miatt...)
• A héten rádöbbentem, hogy egyetlen közös képünk nincs még, amin mind a hárman rajta vagyunk. Eh.
• Vettem tegnap a Sparban dobozos tápszert, ami olyan, mint otthon a két decis dobozos üdítő, csak épp kész 0-s (1-es, 2-es stb) tápszer van benne. Nem, nem vagyok lusta, nem szándékozom ezentúl ennyire kész tápot adni az úrnak, csak gondoltam kipróbálunk párat és megnézzük, melyiket szereti. (Van nagyjából három-négy féle ugyanis és ki akarom keresni azt, amelyik a legjobban illik hozzá és majd abból a fajtából veszünk csak rendes porszerű tápszert.)
• Hosszas taszigálások után megállapítottam, hogy a babakocsink kereke nem bolyong úgy, mint én szeretném.

Passz

Amúgy P. számára a tegnapi nap teli volt újdonságokkal.

Először is, délelőtt jött hozzá egy kislány, szóval életében először látott vele nagyjából egykorú babát (kivéve ugye a kórházban, de az nem ér). Kicsit furcsa volt, mert alig reagált a lánykára, az fogdosgatta, tapogatta, ez a kis mulya meg csak feküdt és bámulta, szerintem az életben nem volt ilyen passzív, mint tegnap. (Hiába, új szelek fújnak, ma már nem a fiúk udvarolnak, már most érzik ezek a kis disznók...)

Másodszor, az esti séta után felugrottunk egy ismerőshöz a közelben, akinél vagy 20-25 ember gyűlt össze szintén nagyjából 20-25 négyzetméteren, szóval akkora hangzavar volt, mint egy AC/DC koncerten, persze mondanom sem kell, ott is aludt, végig, hiába öntötték le majdnem gulyáslevessel és hiába ordítozott körülötte rengeteg ember különböző nyelveken.

Mondom én, hogy nem értem én ezt a kölköt.

Nos

Tegnap séta közben egy bácsi megállított és elkezdett valamit magyarázni. Próbálom pontosan leírni, hogyan zajlott a beszélgetésünk...

Ő: bla bla bla bla gas bla bla bla

Én: Really? Hm...

Ő: bla bla bla

Én: Hmmmmmm... Oh.

Ő: Yes, bla bla bla St James bla bla

Én: Oh... Oh my God.

Ő: Yes, Yes... Mind yourself by the way.. Bye...

Én: You too... Bye.

Nesze neked angol szak és két év ittlét.

Kettős

Annyira jó látni, hogy a gyerekek még halál őszinték és tulajdonképpen olyan szomorú, hogy a szocializációval kiöljük belőlük azt, hogy például egy óriásit ásítsanak, miközben épp felolvassuk nekik az Utas és Holdvilágot.

Kiegészítés:

Mert igen, újraolvasom az Utas és Holdvilágot... Főleg séta közben, míg alszik, én meg rovom a köröket a parkban. Most, hogy már a 80. oldalon járok, rájöttem, nem bók volt múltkor AV részéről, mikor azt mondta, én vagyok Ulpius Éva.

No ezért este számolunk.

Humor

Asszem nincs annál aranyosabb, mint ha valaki kutatva bámul, de ha megszólalsz - akár azt mondod, hogy ütvefúró, akár azt, hogy kelkáposzta, a fülég szalad a szája a vigyortól.

Kiegészítés:

Most már az is elég, ha csak hirtelen grimaszolok egyet, akkor is gurul a röhögéstől.

Szokások rabja

Na még egy utolsó és befogom.

Tegnapelőtt este a Ded Apja javaslatára (én sosem lennék ilyen kegyetlen és kreatív egyszerre) a szokásos esti kiskanál Gripe helyett P. egy ugyanolyan kiskanál sima vizet ivott meg nagy koncentrációval, mert volt egy sanda gyanúnk, hogy amikor menetrendszerűen sírni kezd 3/4 10-kor, majd egy kiskanál Gripe után elalszik, akkor nem a cucc segít neki másodpercek alatt, hanem maga az Aktus, hogy kap valamit a félhomályban egy Kiskanálból.

Mondanom sem kell, a placebo után 5 perc eltelt és aludt.

Skandallum

Tegnap éjjel olyan történt, mint már két hónapja nem.

11-ig minden a rendes kerékvágásban haladt: fél 9-kor vacsora fél 10-ig, 10-ig karban ringatás, 10-kor lefektetés, mi netezés, fürdés, miegymás.

11-kor viszont a Gyermek köhögni kezdett és NEM ALUDT VISSZA. Tök megijedtünk, mert sírt, mint annak a rendje, nem hagyta abba csak néha íjként kifeszítette magát és visított-visított. Adtunk neki Gripe-ot, de mint halottnak a csók, tovább sírt. Végső elkeseredésemben mejjre helyeztem, mire durván rácuppant a dologra és talán 20-30 percet evett (?) vagy dudelinezett, ki tudja, majd szépen 5 perc ringatás után elaludt és mintha mi sem történt volna, mosolyogva kelt fél 8-kor, ahogy szokott.

Remélem ebből nem csinál rendszert, mert a frászt hozta ránk, mi lehetett a baja. Tulképp most sem tudjuk, mi nem stimmelt, mert rémisztően erősen sírt, a lábát nem húzogatta fel, enni viszont szerintem nem ehetett túl sokat, hiszen ha este fél 9-kor 80 mg volt a két didkómban, akkor 11-ig nem sok termelődhetett újra... Ráadásul ha éhes, akkor 5-10 percnél tovább nem képes enni, mint ezt már kifejtettem, most meg fél óráig nyammogott egy fél ficerge nélkül.

Nem értem én ezt a kölköt.

Amúgy...

... három napja meg vagyok fázva, helyesebben taknyos vagyok. Idén harmadszor. Ez annál is inkább cink, mert meglehetősen nehéz kussban maradni, hogy ne ébresszem fel P-t, ha egyszer két percenként tüsszentek akkorát, hogy beleremeg a sziget.

Üzletpolitika

Nem tudom, mitől lehet, de a Ded a Tescoban 2 perc után visít, mint akit nyúznak, a Dunnesben flegmán engedi, hogy toljuk, a Sparban pedig üdvözült mosollyal nézeget és még azt is tűri, hogy rápakoljam a lábára a cuccokat.

Kiegészítés:

Superquinn-ben még nem jártunk.

Séta

Ha valahol szarabb babakocsival sétálni, mint otthon a gyerekorvosi rendelő előtt (!), akkor az D... Az ezer évig piros majd tíz másodpercig zöld lámpák, a macskakövek, az úthibák, az alapból egyenetlen / ferde járdák monnyanak le. Most.

Kiegészítés:

Nincs. Ja de. Apicsába.

Alap

Írországban azért jó az esővédő, mert mire feloperálja az ember a babakocsira, száz ágra kisüt a nap.

Kiegészítés:

A dolog pozitívuma, hogy így brutális* szivárványok vesznek körül naponta többször...

* azért ebbe senki se gondoljon bele... brutális szivárvány. én sem vagyok normális.

Helyzetek

• P. haja csillagszóró szagú.
• 3 perc meglehetősen rövid, de ha az ember egy tekergő, ficergő gyereket próbál meg 5 perc után még 3 percig szoptatni, miközben egyik kézzel hajszárítózza a hasát (a gyerekét, nem a sajátját), a másik keze hüvelykujjával fognivalót biztosít a dednek, a maradék ujjaival pedig a kölyök szájába próbálja tömködni a didkóját, akkor elég hosszú tud lenni

Szeptember 7

A mai zuhanyzás után büszkén állapítottam meg, hogy reggeli előtt oldalról teljesen úgy nézek ki, mint P. születése előtt.

"Lement a bőr."

Hétvége

Három napja olyan fos idő van, mint már régen. Esik az eső, lámpát kell kapcsolni, különben az orromig nem látok, jön a kozmosz hidege. Hétvégén így nem voltunk Bray-ben, pedig mióta itt vagyunk, minden vasárnap kiautóztunk, ettünk egy fagyit, sétáltunk egy kicsit a parton és hazajöttünk. No most ez elmaradt. Sic transit gloria mundi.

Helyette mondjuk voltunk kétszer Blanchardstown-ban, vettünk habtapit (te jó ég, ez a név, iszonyú), mert az menő, Burger Kingben ebédeltünk és este jártunk a tajtékos tengernél is.

Szép az élet.

Kajakajakaja

Ja és just for the record, P. tegnap elindult a Felnőtt Táplálkozás Rögös Útján (FETÁPRÚT), miután fintorogva ugyan, de tisztességgel megevett négy fél kiskanál őszibarackpépet.

Mondom én, hogy lassan felnő.

Álláspontom

No és hogy miért rühellek szoptatni... Mert a szopás => szívás.

Az még csak hagyján, hogy nem ehetek és ihatok azt, amit akarok, mert azt már nagyjából megszoktam, hogy húson és krumplin élek mindenféle főzelék (kivéve persze krumplifőzelék) és zöldség nélkül, mert ha nem így tennék, üvöltés lenne a vége, mert P. mindentől puffadni látszik és azt bizonyos okoknál fogva ugye utálja, ergo visít. (Múltkor én szemét megettem két banánt, hát akkora patáliát csapott, hogy zengett tőlünk a környék.)

De az, hogy számunkra minden szoptatás egyben egy kisebb-nagyobb harc is, az már eléggé kikészít. Az elején azt hittem, később könnyebb lesz, mert oké, nehezen indult be a tejem, de létezik ugye a kereslet-kínálat egyensúly, tehát ha majd sokat szopik a gyermek, sok tej termelődik, de be kell vallanom, ez egy baromság, a természet nem ilyen kifinomult, a természet béna, fúj. Mert hiába telik-múlik az idő, hiába nyúlik a bugyogó, az én kis tejtermelésem maradt ott, ahol volt egy-másfél hónapja és így egy fix 600-650 mg-nál többet nem tudunk kisajtolni a tőgyeimből, ha a fene fenét eszik, akkor sem.

A kisajtolnit pedig szó szerint értettem. A reggelek még csak-csak, akkor alvás után 160-180 mg megvan / mejj, de ahogy közelít az este, egyre jobban csökken a termelés, szombaton pl délután 50 (!) mg, este 70 (!) mg jött a kettő darab csöcsből összesen. Mérgemben már olyanokat mondtam, hogy legszívesebben levágnám ezt a két funkciótlan izét magamról, mert most őszintén, hogy gondolhatják, hogy egy közel 4 hónapos gyereknek közös erőből termelnek 50 mg tejet és az neki elég 3 órán át!? És hiába Laktoherb, Mecsek tejszaporító, urtica urens, more milk, még több víz, az 50 az 50, ha nagyon küzdök, talán felmegy egészen 90-ig is, de kész, annyi... Hát hogy fogjam be egy 180-200 mg-ot igénylő gyerek száját fele annyi kajával, mint szeretne? Ugye hogy sehogy.

És az alapfrusztráció mellett, hogy nem tudom ellátni a csöppöt, az is idegesítő, hogy ő (már maga a csöpp) sem sztoikus nyugalommal veszi ám tudomásul, hogy a saját anyja éhezteti, hanem miután érzi, hogy lószar sem jön, kifeszíti magát és valami éktelen rikoltozásba kezd. Ez a rikoltozás persze a megszólalásig hasonlít a hasfájós rikoltozásra, úgyhogy ilyenkor jön a gyomorszorító bizonytalanság, hogy no most akkor az a baj, hogy fáj a hasa vagy az, hogy nincs tejem? Ha ömlene a tej, persze kilőhetném a bosszankodást, mint lehetséges ríkató tényezőt, de így ezt nem tehetem meg, vagyis ott tartok, hogy épp úgy mint totál kezdőként, néha még mindig nem tudom, miért sír a saját gyerekem, ami azért valljuk be elég szégyenletes és meglehetősen aggasztó 4 hónap után...

Összefoglalva tehát, igenis utálok szoptatni, mert a szoptatós kampányok által sugallt bensőséges és nyugodt élmény helyett számomra a szoptatás csupa frusztráció, kényelmetlenség, harc és küzdelem. Ha még ennek tetejében fájna is a cickóm, mint sok más ismerősömnek, hát az biztos, hogy nem szoptatnék egy percig sem tovább... Ez van.

(Ennyi negatívum után azért leírom, hogy néha vicces és jó is szoptatni ám, pl mikor kivételesen van elég tejem és látom, hogy P. már csak mókázik velem és nevetve hullajtja ki a szájából a bimbajam, de ezek olyan ritka pillanatok, hogy a sok szar mellett sajnos hajlamos vagyok meg is felejtkezni róluk...)

Férfiak

Este mondok az Uramnak, Tibi, hogy kéne P.-nek egy olyan pözli-szerű polifoamszőnyeg vagy mi, reakció:

- Miért, szerinted már össze tudja rakni?

No comment, meghajlás, balra el.