Nem apróz

P.-nek 5 hónaposan két foga jött ki egyszerre, aztán 8 hónaposan négy.

Ahogy az elmúlt két napban viselkedett, lehetséges, hogy most hatot növeszt épp...

Nemértemnemértem

Már ezer éve nem értem, hogy itt miért úgy határozzák meg, mennyit eszik egy nap egy adott Gyermek, hogy elmondják hány bottle-t ivott meg.

Először is: Mekkora bottle-ről beszélünk? No ugye. Nekünk van 1,5 és 2,5 decis üvegünk is, no ilyenkor mi van?

Aztán: Miért veszik biztosra, hogy minden kajánál egy teli bottle-t eszik meg a Ded? No ugye. Én hangulattól függően 60-90-120 milit szoktam csinálni, no ilyenkor mi van?

Harmadszor pedig: Ki mondta, hogy mindenki tápozik? No mondjuk mi mindig is pótoltunk, de ez most mindegy.

Lehet, hogy valamit én értek nagyon félre, de nem hiszem, hiszen én tévedhetetlen vagyok ugye.

De most komolyan, mit mondjak, ha legközelebb megint felteszi a védőnő a rettegett kérdést, hogy how many bottles does he eat a day?

(Mondjuk azután hogy "Hálistennek egyet sem, mert jól néznénk ki, ha üveget enne", mit feleljek majd erre? Hm? Csak nem mondhatom megint, mint múltkor, hogy "Hármat!" (ezt ugyanis a hasamra ütve vágtam rá...)? Mondjuk nem mintha aktuális lenne a téma, mert idén már jártunk a védőnőnél, de akkor is... Zavar, hogy nem tudom, hogy van ez...)

Most ezt így hogy?

Kezdek kicsit fosni az otthonléttől.

Amit pár hete még epedve vártam, most kissé elrémiszt.

Úristen, több, mint egy hónap otthon. Azaz több, mint egy hónap az otthontól távol.

Jáj.

Alvásrigmus

Két napja meglehetősen hülye szokást vett fel a Ded - természetesen az alvásával kapcsolatban.

Kezdetben vala ugye a káosz. Az első hónapban nagyjából 2-3 órát töltött alvással per alkalom, éjjel-nappal. Volt, hogy a kajálásba aludt bele, de volt, hogy ringatni kellett fél-egy óráig egy nagy narancssárga párnában... A napi alvásideje ekkor 14 óra körül volt +/- fél óra.

A második hónapban éjjelente már volt, hogy 5-6 órát is aludt egy húzásra, naponta ekkor is kb 14 +/- fél óra volt az összidő, amikor hunyt. Az elalvás módja nem változott, vagy kaja vagy ringa.

Két és fél hónapos korában felvett egy remek szokást: este 9-10től aludt egészen reggel 8-9ig, ekkor napközben négyszer szundikált nagyjából fél-egy óra közti időket, így a napi alvásideje 12-13 órára csökkent. Mint kitalálható, az altatás nem változott: hordozás, sétáltatás, ringatás.

Decemberben, azaz 7 hónapos korában, mikor már mászott, álldigált, a sok idegmunka miatt (?) elkezdett éjjelente felébredni... Először csak heti 1x, aztán heti 2x, aztán 3x, 4x, 5x... A kelések száma is változott, volt, hogy egyszer ébredt csak, de volt, hogy ötször. A fennlét ideje sem volt kiszámítható: hol 15 perc alatt visszaaludt, hol 3 órán át róttuk vele a köröket hajnalban... A lényeg, hogy az éjjeli alvásideje - megszakításokkal ugye - percre pontosan 8 órára csökkent. 10kor feküdt és attól függően hányszor ébredt, éjjel 6 és 8 között kezdte a napot. Ekkor nappal még mindig 4x aludt, fél és egy óra között per alkalom. A napi alvásideje így 10-11 órára csökkent.

Kb februárban, 9 hónaposan, bár az éjszakák nem változtak, már csak háromszor aludt nappal, az alvásidő viszont maradt 10-11 óra.

Márciusban - azaz nemrég - áttért a két nappali alvásra és a megfázása óta elkezdett éjszakánként 9 órát aludni, így 11-12 órára növelte a napi alvásidőt.

És itt jön a furcsaság: most megint váltott - tegnap meg ma hiába ébredt 6 körül - 1ig nem engedte magát lelőni és életében először tegnap egyetlen egyszer aludt napközben...

Istenem, hogy nő, lassan ovis lesz!

És hogy miért is ő a legszebb?

Hát mert alapból, hátulról is ilyen csinos:

És ez még csak a feje...

(Aki ingert érez, hogy megszámolja a lábujjait, azt megkímélem, nem kell, öt van neki, de én is mindig csekkolom, mert túl soknak tűnik...)

Graco

Kezdünk baba ügyileg kicsit márkabolondok lenni. Játékokban sok mindenünk V-tech és a babakocsi után most már az etetőszékünk is Graco. (És ezzel véget is ér a lakásunkban fellelhető Graco termékek listája, ezért a "kicsit" szócska a márkabolondok előtt, de nem tehetek róla, valahogy el kellett kezdenem ezt a bejegyzést, tudjátok: bevezetés, tárgyalás, befejezés.)

Szóval miután több, mint 10 hónapja használjuk a Graco remek termékét, úgy gondoltam, itt az idő felsorakoztatni a kocsi előnyeit / hátrányait, annál is inkább, hátha segítünk ezzel pár emberkének a választásban.

Graco Mirage Travel System

Előnyei:

• Olcsó


• Mélykocsiként, sportkocsiként is használható és a hordozót is magában foglalja (mondjuk ezért travel system)


• A hordozó része nagyon sokáig használható, sok ismerősünk már kénytelen volt új gyerekülést venni a kocsiba, mert a babák kinőtték a hordozót


• Kicsire összehajtogatható (egy Nissan Micra csomagtartójába is befért)


• Szép, tetszetős


• A kocsi alatti kosár jó nagy, sok minden elfér benne


• Sportkocsi "üzemmódban" használva sokkal jobban védve van a gyerkőc a naptól / széltől, mint más kocsikban (nagy az az "árnyékolós" rész) illetve nagyon könnyű navigálni


• Maga a sportkocsi rész könnyű és keskeny, szépen elfér bárhol, hordozóval együtt viszont már nagyon nehéz

Hátrányai:

• Mélykocsiként úgy használható, hogy a sportkocsit vízszintesig hajtjuk hátra (nekünk nem volt soft carrycot-unk, bárhogy is van ez magyarul), de így baromi alacsonyra kerül a baba és ez nekem kicsit olyan furcsa érzés


• Ha a sportkocsira tett hordozóban toljuk a gyereket, iszonytatosan nehéz a kocsi és navigálni is óriási izommunka


• A tolókar nem mozgatható (bár ez igen kevés kocsiról mondható el, pedig szerintem fontos funkció - lenne)

Mai ésszel - és több pénzzel - én ma már Graco Symbio-t vennék:

Kókuszkocka / Őszkocka / Őzkocka

A tegnapi süti olyan jól sikerült, hogy talán életemben először linkelek egy receptet, mert tényleg könnyű és tényleg szép is meg jó is lett, ráadásul az itteni alapanyagokból is meg lehet sütni (igaz, a sütőport otthonról hozattam, szóval nem is igaz utolsó megjegyzés ha-ha).

Szóval Kókuszkocka, ami AV szerint Őszkocka (WTF), de mivel én mindig Z-nek értettem az Sz-t, Őzkocka is lehet.

És akkor a hétvégi bejegyzés címszavakban

Pénteken városoztam, de kiderült, hogy múlt héten csak véletlenül volt sok üzlet nyitva, mert ezúttal minden bezárt 7kor, szóval rohantam, mint egy hülye, mégis sok helyre be sem jutottam. (Szabadság jó dolog / rohanás nem jó dolog.)

Szombaton délelőtt sétáltunk a Herbert parkban, délután elmentünk a Square-be, majd míg AV az X-musicban nézelődött, mi tomboltunk az üzletekben, este pedig elautóztunk Dollymountra és útközben vettünk egy walker-t, egész pontosan egy ilyet. (Sok program jó dolog / útközben, kocsiban etetés a dugóban nem jó dolog.)

Vasárnap sütöttünk-főztünk (palacsinta, ebéd, kókuszkocka), elmentünk a Phoenix parkba, ahol megint nem volt parkolóhely, fújt a szél, P. pedig hisztizett, majd a nap további részét otthon töltöttük (töltjük) békében, csendben, boldogságban. (Szép, napsütéses idő jó dolog / hazafelé fél órán át sikítozva síró gyerek nem jó dolog.)

Megállapításaim:

• Mióta van P. többet sütök-főzök, istennő vagyok.


• Jó a walker, mindhárman szeretjük.


• Az idő gyönyörű, bár íresen hűvös.


• Ebben a városban mindig, mindenhol dugó van és sosincs sehol parkolóhely.


• Készülök hazafelé, már összeírtam miket kell venni, miket kell hazavinni, ilyesmik.


• A héten ügyesen rájöttem, hogy P. mellett lehet porszívózni, nem fosik tőle, mint azt én képzeltem, viszlát poros lakás.


• A héten rendbe szedtem az iratos fiókot, elrendeztem a papírokat, kiselejteztem ami nem kell és a Nagy Fonott Kosarat is kipakoltam.


• Jövő heti terv, hogy a 3 év alatt összegyűjt íres emlékeket rendszerezem egy kicsit és elhelyezem az eddigi nyaralásaink biszbaszai közé, valamint az egész paksaméta mögé beteszem a nyaralásaink blogból kimásolt és kinyomtatott leírásait.


• Jövő heti terv II, hogy végre megrendeljük P. első hat hónapjáról készült legjobb fotókat, ami nagyjából 270 darab képet jelent, hiába, van hátránya is a szépségnek.

Csütörtök

Szóval St. Patrick.

Miután tavaly - mikor hasban elvittem P.-t bicajjal a felvonulásra - megígértem neki, hogy jövőre élőben is megszemlélheti a murit, csütörtökön tízórai után (azaz 12kor ha-ha) elindultunk a városba darttal. Kemény egy megálló megtétele után - miután a kiszemelt állomást lezárták - leszálltunk és behömpölyögtünk a város szívébe. Útközben végig sasoltam, hátha találok valami zöld lufit áruló emberkét, de persze csak azokat a nagy, vastag ezüstlufikat árulták, mint a Városligetnél, úgyhogy inkább nem örvendeztettem meg a sportkocsiban mufurc képpel szemlélődő Dedet. (A sportkocsi azért fontos, mert életemben először nem hordozóban toltam P-t az otthonunktól távol. Ez merész vállalkozás volt, tekintve, hogy eddig akárhányszor toltam le az udvarra sportkocsiban, 10 perc után még mindig elkezdett hőbörögni meg előre dőlni, úgyhogy szaladhattunk fel megnyugodni. Most viszont meggyőztem magam, hogy jobb lesz a sportkocsi az otthontól távol is... Egyrészt azért, mert így nézelődhet és végső soron látja, miért is mentünk be a városba, másrészt meg mert úgy gondoltam, tömegben egy kicsit könnyebb navigálni a sportkocsit a baromnehéz hordozó nélkül...)

Szóval. A Nassau streeten legyalogolva eljutottunk a Dame streetig, ahol már rengeteg ember várta órák óta a felvonulókat, úgyhogy esélyünk sem volt helyet találni, de nem is ez volt a lényeg, hanem A Részvétel. 10-15 percet néztük a tömeget (a Tömegből többen megállapították, hogy P. igazán komoly fickó, tekintve, hogy a mosoly leghalványabb jele nélkül tekintgetett fel meglehetősen fitymálóan a lelkes ujjongókra), majd rezzenéstelen arccal tovább vonultunk a Suffolk streeten át a Graftonra, ahol minden magamutogató képviseltette magát, ott volt például a Szélben Sétáló Ember, James Joyce, az Áldást Osztó Ezüstember, a Buborékfújó Fiú, a Steppelő Marionettbábus, szóval a szokásos kínálat. (A Homokkutyát Rajzoló nem volt ott, most hogy átgondolom, remélem nem beteg.) Végigsétáltunk a napfényben fürdő Graftonon (P. ekkor már fintorgott is a naptól, nem csak mufurckodott), majd bementünk a St. Stephen's Green bevásárlóközpontba, ahol lefotóztam P.-t egy kobolddal és vettem egy citromos-levendulás Yankee Candle-t. Miután ekkor már 2 óra felé járt az idő, elindultunk haza a Merrionon keresztül, ahol a szokásos vidámparkon átverekedtük magunkat majd hazacsörtettünk, ámde időközben P. a sok élménytől ülve elaludt a sportkocsiban. A szívem szakadt meg, komolyan.

Itthon sütöttem fahéjas csigát, majd a magam részéről a levendulás gyertya meggyújtásával befejezettnek tekintettem a napot. Éljen a 3 P. (P., Patrick meg én).

Jövő

Egyrészt arra a következtetésre jutottam, hogy HA lesz még egy gyerekem, akkor szeretném, ha márciusban születne. Mondjuk március 24-én, köszönöm.

Másrészt pedig rájöttem, hogy azt is szeretném, ha P. orvos lenne. Nagyjából mindegy milyen orvos, de orvos. Azt hiszem, be kell szereznem pár biológia könyvet és azokat kell majd lapozgatnom előtte, tessen már meg neki a téma. Meg egy játék sztetoszkóp sem ártana, múltkor láttam is az elc-ben.*

Jajj de izgi az életem.

* Mondjuk AV azt akarja, hogy P. híres gitáros vagy zongorista legyen (ha már, akkor én az utóbbira szavazok, a gitár olyan snassz, de egy zongorázó fiú, hú, hát az elég zegzi), bár most aktuálisan sajnos van érvem ez ellen, lásd az ifjabb Pleszkánt.

Amúgy meg

St. Patrick nap van, de erről később...

Ritka pillanat: filmes gondolat

Nagyjából két hónapja próbálom leírni, hogy nagyjából két hónapja elkezdtem nézni a Parfüm című filmet, de míg az első héten minden nap 15-15 percet bírtam ki belőle, a másodikon már csak 5-5-öt, mert annyira idegesít a főszereplő, hogy az valami hihetetlen.

Nem tudom, mi volt a céljuk az alkotóknak ezzel a filmmel, az elrettentés, hogy kezünk-lábunk összetéve mormogjuk, hogy milyen undorító is volt a középkor és még jó, hogy most élünk; a játék, hogy megmutassák, mennyi hatásvadász képet képesek egyetlen jelenetbe sűríteni; a tanítás, hogy lámlám, az őrültek köztünk járnak, vigyázzunk vagy egyszerűen egy általuk összetett személyiségnek tekintett embert próbáltak csak bemutatni...

Mindenesetre, ha az utóbbi, akkor szerintem elég rosszul választottak főszereplőt, mert ez a jó orrú, rossz tartású, sunyi tekintetű fiatalember annyira taszító, hogy logikusan hiába sajnálom szerencsétlent, tudat alatt örülök és alig várom, hogy ha minden igaz* kinyírják a végén.

* nem láttam ugye végig a filmet

A mondanivaló amúgy szerintem kicsit hasonlít a Csodálatos elméjéhez, csak épp abban a filmben szeretni való az őrült zseni, ebben pedig irritáló.

Én szóltam.

És az újdonságok

Mert olyan gyorsan fejlődik:

• Most már nem csak előttünk, a kanapénál is próbál egyedül állni, nagyon mókás. Koncentrál, koncentrál, egyszer csak elengedi mindkét kezét, felcsapja "kezeket fel!" állásba és egyensúlyozik. Hihetetlenül aranyos. Alkalmanként már nem is előre, hanem hátra esik, szóval azt hiszem, kezdődik a tottyanós korszak.


• Szombat délután, a 10. hónapfordulóját megünnepelendő, életében először kapott igazi felnőtt kaját: vajas kenyeret. Csinos katonákat vágtam neki, ő meg ügyesen felszedegette őket és behammogta az összeset. (Utána még órákig vajas keksz illatúak voltak a normális állapotban savanyú szagú ujjai.)


• És ha már kaja: a hétvégén kapott bárányt és mangót is... Imádom, hogy ilyen mindenevő, ha cipőpertlit raknék elé, szerintem azt is megenné.


• Mostanság csak úgy képes elaludni, hogy fogja az ujjunkat. (Ez a babakocsis elalvásra is vonatkozik, szóval visszatért az idióta pózban való kocsi toligálás.)


• És ha már alvás: Mikor hordozom, hogy aludjon már el, néha odakéreti magát a háló ajtajára feleszkábált nagy fotóhoz, amin ő van meg én, karácsonykor és elégedetten vigyorog önmagára. Ilyenkor rámutatok a fotóra, hogy P., aztán rámutatok a hasára vagy a homlokára, hogy P. (hiszen ő vagy eszik vagy gondolkodik). Időnként megpróbálkozom azzal is, hogy magamra mutatok (Anya) majd a fotómra (Anya), de ez nem hatja meg nagyon, elkomorodik, de csak addig, amíg rá nem mutatok újra az ő képére, hogy P., majd rá, hogy P. Ekkor széles mosolyt terít szét az arcán - hiszen máris szép a világ, róla szól

Menő hétvége

P. péntek napközbeni minősíthetetlen viselkedése után (bármit csináltam, nyígott, panaszkodott, nyűglődött) délután hirtelen beköszöntött az Aranykor.

Csak nyersen a tények:

Este bementem a városba kiszellőztetni a fejem, vettem pár bébiételt (valami oknál fogva szinte mind vagy marhás vagy mangós), szereztem magamnak egy felsőt meg egy pulóverszerűséget, P.-nek meg három hosszú ujjas body-t és három pólócskát. (Úgy nyúlik, mint a rétestészta, már szinte egyik rugijában sem bírja kinyújtani a lábát, a body-jai pedig már látni engedik a sima kis mejje kasát, szinte lerepednek róla.) Fél 8ra értem haza, de mintha kicseréltek volna, vidáman és ujjongva játszogattam a legénnyel az este további részében.

Szombaton AV-t elküldtem pelenkáért (el nem ítélhető módon egy darab nem volt itthon), főztem gyümölcslevest meg bolognait, majd délután elmentünk az új kedvenc bevásárló helyünkre, Cornelscourt-ba. P. kapott egy plüssrugit meg egy Hello Kitty-s óriási buborékfújót, majd bevásároltunk, ami alatt őkelme végig aludt (!). Délután sütöttem palit és ezzel letudtam a hétvége süssünk-süssünk-valamit rovatát.

Vasárnap délelőtt sétáltunk a Grand Canal mentén a viharos szélben, estefelé pedig kimentünk Dollymountra, ahol én is vezettem szigorúan az egyenes szakaszon, ahol senki se lát. (Sírtam pedig.) Az elindulást gyakoroltam (!). Nagyjából 10x 3-asban próbáltam nekivágni az útnak, nem sok sikerrel, a kocsi ugyanis minden alkalommal óriási köhögések és rángatások közepette lefulladt. Miután rájöttünk, hogy nem 1-esben próbálkozom, onnantól már közepesen jól ment a dolog, lefulladni nem fulladtunk le, ellenben párszor felbőgött a motor és ha leálltam, kirepült a protkónk előre a szélvédőn. Talán mondanom sem kell, gyűlölök vezetni (próbálni). Ez nem az én világom, nem akarom elhagyni az anyósülést, vezetni fúj. Persze tudom, milyen jó lenne, de már milliószor próbáltam és egyszerűen nem megy.

És akkor váltsunk meredeken - amiért különlegesen jó volt a hétvége:

P. elvolt magában nagyon sok ideig. Mi tettünk-vettünk körülötte, ő csak ült rendületlenül, machinált valamivel, tapsolgatott, benézett ide-oda és egy szó nélkül eljátszott egyedül. Hihetetlen. De éljen.

Pszichológia

Egy ismerősöm fb-n linkelte a jól ismert babáját délutáni alvása alatt különböző ruhákba öltöztető és vicces kiegészítőkkel fotózó helsinki nő blogját.

Miután az egyik - szintén pszichológus végzettségű ismerősöm leírta a véleményemet...

XY: Hűű, nekem ez nagyon gáz... Szegény kislány. Még ha szépek is a képek, de azért akkor is kicsit beteg az anya.

... majd meg is magyarázta:

XY: Nekem azért gáz, mert elképzelem, hogy szegény kislányát, akinek nyugalmas pihenésre van szüksége, bizergálja, hogy rárakja a cuccokat, szemüveget, kezébe tegye a pecabotot, stb. Mi sem örülnénk, ha álmunkban ezeket csinálnák velünk.

... máris jöttek az okosok (természetesen dettó pszichológus végzettségűek):

Okos 1: Én úgy képzelem, hogy ahogy vele, körülötte gyengéden manipulál, még jót is tesz a babának, még álmában is biztosítva őt a közelségéről. Azok a babák, akik például állandóan a gondozó testén időznek, míg az a szavannát járja, vagy csak a konyhában sertepertél, kiegyensúlyozottak, rendben vannak és zavartalanul alszanak a mozgás ellenére. Sőt a limbikus rendszerük, amely a szeparációs szorongásért felelős, kifejezetten állandóan kapja a megerősítést, hogy nincsenek elhagyatva. Primátákként, tulképp az a legtermészetellenesebb, amikor utódainkat lerakjuk a kiságyba a szomszéd szobába.

Okos 2: persze, csak azért ez nem egy rögtönzés, hanem valszeg sokat kellett rajta gondolkodnia. akkor pedig hol volt az ő libidója?

Lehet, hogy bal lábbal keltem fel, de ezek kik?! Okos 1-et, primátaként (!), megkérném, hogy manipuláljon már gyengéden P. mellett, aki arra felébred, ha mogyorót roppantok el mellette és ha a gyerek üvöltve tiltakozna, járja már a szavannát egy kicsit; Okos 2-t pedig egyszerűen agyhullám figyelő gépezetre kötném, hogy ha másra gondol, mint P., ha vele van, megb*ssza az áram egy-két pillanatra.

Természetesen egyiküknek sincs saját gyereke, az okoskodás bezzeg megy.

És csodálkozunk, ha az a magyarok véleménye a pszichológusokról, ami.

Komolyan, ezek után legszívesebben hagynám az egész tovább képeződést és inkább a másik szakomra koncentrálnék... Ilyenek mellett akarok én labdába rúgni? Könyvmoly okoskák mellett, akik zéró saját élménnyel osztják az észt?

Eh...

Számok és kép

A 6 hetes P. aka Pálcikaemberke vaskos combjai egy 56-os body-ban:

Ekkor még csak a csillapíthatatlan étvágya sugallta, hogy 2 és fél hónaposan meg fog jelenni az első combhurkája illetve 8 hónaposan átlépi a 9 kg-t, azaz megháromszorozza a születési súlyát (3000 gramm).

Két gondolat az szépségrűl

Továbbra sem tudok szó nélkül elmenni az internetes "legyél kismodell", a "hónap legszebb babája", a "karakószörcsögi manöken" című versenyek mellett.

Egyszerűen nem értem, mi visz rá egy anyukát arra, hogy időt és energiát nem kímélve b*sztassa az ismerőseit, hogy "szavazz légyszi a kismanómra", még akkor is, ha a nevezett kismanó minden, csak nem szép.

És tudom, hogy ez az egész nem a szépségről szól (bár továbbra is baromságnak tartom a "minden baba szép" mondatot, mert a francokat, nem minden baba szép, igenis vannak csúnyácskák), hanem arról, ki milyen kitartóan, idegesítően, levakarhatatlanul ostromozza szavazatokért a népet, de épp ezért nem értem, ez mi a jó égre jó?! Hogy a győzelem után a vak anyuka elhiggye, hogy hohó, nekem van a legszebb babám (pedig nem is)? Vagy megveregesse a saját vállát, hogy tádáám, jó bosszantó voltam, nyertünk?

Amúgy meg a témához kapcsolódva megjegyezném, hogy rövid körbetekintgetés után megállapítottam, hogy a szülők szépség indexe korántsem jelzi előre, hogy az Utód mennyire kellemes külsővel jön a világra. Ebben a tekintetben az "átlagos" kinézetű szülők (pl mi) tök jó helyzetben vannak, mert ha a Gyerek Különlegesen Szép lesz, az meglepő bár, de szívet melengető (lásd P.), ha pedig a szülőkre üt, hát na bumm, legalább látszik a hasonlóság; viszont a "jó külsejű" szülők bukhatnak a dolgon, mert az ő jó külsejük egyáltalán nem garancia arra, hogy a Gyerek is csinos lesz és az nekik potenciálisan zavaró lehet, míg ha simán szép a baba, az csak  természetes.*

No hát így.

* És nem vagyok ám szépség-fetisiszta, csak amellett, hogy 10 hónap alatt nem szoktam meg, hogy szép fiunk van, objektíven látom a babákat és nem félek kimondani az irányú véleményemet, hogy igenis nem minden baba helyeske. (És itt most nem az újszülöttkori gyűröttségre / foltosságra stb gondolok.)

Ja és az, hogy valaki nem túl szép baba, nem jelenti azt, hogy felnőve is csúnya felnőtt lesz és fordítva: a szép babákból is lehetnek csúf felnőttek.

No azt hiszem, téma kimerítve.

És ami érdekel P. mellett

Aktív-Analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete
Budapesti Milton H. Erickson Intézet
C.G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesület
Családterápiás Egyesület
Csoportpszichoterápiás Egyesület
Ferenczi Sándor Egyesület
Gestalt Egyesület
Hellinger Intézet Magyarország
Hipnózis Egyesület
Individuálpszichológiai Egyesület
Lelki Egészségvédő Alapítvány
Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület
NLPt Alapítvány a Megújuló Emberért
Pszichoanalitikus Egyesület
Pszichoanalitikusan Orientált Kiképző Egyesület
Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület
Személyközpontú Egyesület
Transzperszonális Egyesület
Tranzakcióanalitikus Egyesület
Tündérhegyi Európai Pszichoterapeuta Képzés (TEPKI)
Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület

Ezek közül kéne kiválasztanom a legszimpatikusabbat. (Esetleg egyszer a jövőben a két-három legszimpatikusabbat...)

Ja meg még ez is van:

DREAM

Ezek meg csak úgy plusszban:

Meseterápia

Rajzvizsgálat

Válogatós

Megmondjam, mitől megyek a falnak még? Ha lecukorborsóznak egy gyereket. Mi a fos az a cukorborsó??? Mi egy borsó tulajdonképpen??? Annnnnyira idegesít, hogy amint hallom / olvasom, elönti az agyamat a vér.

Cukorborsó, b+...

Megvagyunk

Csak az utókor kedvéért: P. a hétvége óta imádja azt játszani, hogy rám mászik, feltápászkodik állásba, majd elengedi a támasztékot és próbál egyedül állni. Ennek általában az a vége, hogy mint a zsák, feltartott kezekkel nagy vigyorogva rám dől.

A másik, ami nagy favorit mostanság és mindig mosolyra deríti, ha végigszimatolom az arcát pattogósan, fel-le irányban. (Ezt tovább is fejlesztette: ha szemben vagyunk, a homlokát oda-oda ütögeti a homlokomhoz, majd pattogósan dörgölőzik. (Ezt a kanapénak háttal ülve is míveli, akkor a fejét ütögeti a kanapéba és örül, ahogy visszapattan róla.))

Éljen

Megjött a Sears könyv, amit múlt héten rendeltünk.

Már a címképet imádom:

És ha már állatok

P. valószínűleg egy oroszlán és egy polip frigyéből született, ez már nyilvánvaló.

Egyébként

Eddig azt hittem, P.-ben egy oroszlán ereje lakozik, de azóta rájöttem, nem.

Tíz oroszlán ereje lakozik benne.

Köszönjük Nátha Úr és Porszívó asszony.

Hát ezt is megéltük

P. taknyos. Nem kicsit, nagyon. 9,5 hónapot megúsztunk szörcs nélkül, hát most itt a rettegett szörny. Akit a részletek is érdekelnek, annak elmondom, hogy vízszerűen folyik ki az orrából a cuccos, amit csodaszépen rá tud kenni mindenre a közelében (éljen a bújós-dörgölőzős feature). Éjjel 10 és 2 között 4x kelt fel arra, hogy nem kap levegőt, 2-3ig fenn kukorékolt, majd 3-5.45ig aludt és azóta hol az orrát szívjuk, hol játszik, hol buccolja a fejét a kanapéhoz, hol sír.

Drágacsillag, kemény az élet.

Újdonságok

Mert ezekből áll az élet.

• P. kapott egy etetőszéket végre - szigorúan 5 pontos biztonsági övvel ellátott darabot kerestünk és leltünk és még így is előrehajolgat a székben, bár már vörösödik a feje és gyanúsan lüktetnek az erek a nyakán. (Eddig hálistennek az öv győzött, remélem ez így is marad.)


• Rájöttünk, hogy jobban is felhajtható a babakocsink ülése és így egész használható sportkocsivá varázsolható sittysutty. (A biztonsági öv itt is jól jön, hiányában ugyanis P. secperc alatt a kerekek között találná magát, mert amint kicsatolom az övet, csúszik le a "szórakoztató tálca" alatt. Ha nem csatolom ki, akkor ugyanúgy, mint az etetőszékben, próbál előrehajolni. Sikertelenül.)

Éljenek a biztonsági övek.

És amikre szükségünk van a fenti újdonságok következtében:

• Napernyő (amint egy lux fény éri a Gyermek szemét, először csak hunyorog, feszeng, dobálja a fejét ide-oda majd úgy 3 mp elteltével éktelen sikításba kezd)


• Tapadókorongos, forgatható kis biszbasz játék hogy ne az etetőszéken / a "szórakoztató tálcán" verje tiszta erőből a tammtammot